Diszkókorszak a vasfüggönyön innen

A kilencvenes évek közepéről származnak az első diszkóélményeim. Koromnál fogva, de talán azért is, mert hozzánk, mint minden, a diszkó is késéssel érkezett. Míg Amerikában a 80-as évek elején már ki is ment divatból a disco megnevezés, hozzánk akkortájt ért ide. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg magazin szeptemberi számában olvasható.)

(…) Nem tudni pontosan, hogy melyik volt a világ első diszkószáma. Az viszont biztos, hogy New Yorkból indult a mozgalom, valamikor a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, s az első diszkóklub is ott kezdett működni 1970-ben. Az első „írásos emlék” 1973-ból való, a Rolling Stones magazinban számolnak be a jelenségről, és rá egy évre, 1974-ben indult az első diszkó-rádióműsor, szintén New Yorkban.

Azzal együtt, hogy Amerikában akkor már dance music-nak hívták, nálunk meg csak sajátos módon tudott működni, a diszkó igazi évtizede a 80-as évek volt. 

Volt-e diszkó a vasfüggöny mögött? Tudott-e itt is dübörögni vagy kasztrálta a rendszer, mint annyi minden mást? Volt-e diszkógömb, és miről szólt a zene? Világította-e be neonszín a fiatalok szombat éjszakáit? 

Zilahi Csaba a Kolozsvári Rádió zenei szerkesztője, volt lemezlovas, akiről nem túlzás azt állítani, hogy mindent tud az elmúlt évtizedek pop, rock, és könnyűzenéjéről – ő mesél nekünk.

Sulidiszkó, Costinești és Diákház

 – 15 éves lehettem, amikor az iskolánk folyosóján (a kolozsvári Brassai Sámuel Líceumról van szó, szerk. megj.), megláttam egy kis, kézzel írt plakátot, amin az szerepelt, hogy: DISCO. Azt hirdette, hogy néhány nap múlva diszkó lesz a díszteremben. Ekkor találkoztam életemben először ezzel a kifejezéssel, a 70-es évek második felében. Kicsi voltam még hozzá, de egyszer bedugtam az orromat: tömeg volt, sötétség és dübörgött a Bee Gees. Mire én is járhattam volna, megszűnt az iskolai diszkó, mert elterjedt a hír, hogy valami balhé volt, s megszüntették a bulikat. 

Zilahi Csaba, aki érte és érti a diszkót

Pár évvel később lementünk a tengerre. Élő zene volt, zenekarok játszottak a vendéglők teraszán. Az alaphangulathoz alkalmazkodva a rock zenekarok is becsempésztek például Boney M dalokat a repertoárba. Évekkel később Costinești-en láttam óriási, szabadtéri diszkót a nyári színházban. Egyébként nekünk akkor halvány fogalmunk sem volt, hogy milyennek kellene lennie egy diszkónak.

Magnószalagról szólt a szombat esti láz

– A Kolozsvári Rádióból tettek szert az akkori kolozsvári lemezlovasok a zenékre, és büszkék is voltak a „tiszta forrásra”. Magnószalagra másolták a zenét. Voltak jó minőségű, félprofi magnók még itt, a keleti blokkban is. A 80-as évek elejére megjelent nálunk is az úgynevezett kazettofon vagy kazettás magnó, ami praktikus volt meg kicsi, de mégis magnóról szólt a zene a diszkóban, mert sokkal jobb hangminőséget szolgáltatott, mint a kazettás magnó. (…)

Az erdélyi magyar alternatíva – házibuli a Neotonnal

Hirdetés

– A magyar diszkóslágerek házibulikon szóltak. Rengeteg házibulit tartottunk. Legtöbbet Hungáriára, Neotonra, R-go-ra buliztunk, és persze előkerült az Edda is. Ezeken a házibulikon inkább lemezek forogtak. Igen, a klasszikus bakelit vagy vinyl lemezről van szó. 

Feltettük a lemez A oldalát, és húsz percet csak Hungáriára buliztunk. Aztán cseréltünk.

Persze, volt, hogy hozott magával valaki egy magnót vagy kazettofont, s arról már külföldi slágerek is szóltak. (…)

Nyugati dekadencia: csak 11-ig volt szabad

– A rendszer hogyan viszonyult a diszkóhoz és a házibulikhoz? Volt-e baj, razzia? 

– Ez úgy működött, mint egyfajta szelep. Elnézték a fiataloknak, hogy valahol levezetik az energiájukat. Házibulihoz a szomszédok akkortájt is kihívták a rendőrséget, ha túl hangosak voltunk. Megtűrt jelenség volt a mindennemű bulizás. Ellenben a 80-as évek közepe táján, amikor már nagyon eldurvult a rendszer, adott pillanatban azt az intézkedést hozták, hogy este 11-kor minden bulihelyet zárjanak be. Ebben talán Nicu Ceaușescunak is benne volt a keze, annak ellenére, hogy nem egyszer bulizott ő maga is Kolozsvár györgyfalvi negyedi diszkójában. Szóval, hoztak egy ilyen rendelkezést, s ez 90-ig így is maradt. Nehezen tudták egyeztetni a nyugati dekadenciát a kommunista eszmékkel. (…)

Kiemelt kép: Shutterstock