Őseink lovon hódították meg a Kárpát-medencét, katonaságuk a lovasságra épült, megtalálták a paripának mint katonai eszköznek nagy előnyeit, ezzel biztosítva a hadviselés fölényét ellenségeikkel szemben. Ma a lovassportban elért eredményeink teszik vonzóvá: világbajnok fogathajtóink, messze földön híres lófajtáink, nemzetünk hírnevét öregbítő zsokéink és díjugratóink. És az újrafelfedezett Kincsem, a magyar csodaló is. Valószínűleg mindez közrejátszik abban, hogy egyre hangsúlyosabb a lovaskultúra Erdélyben is, Hargita és Kovászna megyében talán még nagyobb szenvedéllyel űzik ezt a sportot.
Háromszéken 2015-ben nyílt meg a Székelyföldi Lovasközpont, amely nagyon hamar elérte befogadóképességének határát. Ez alátámasztja, mekkora igény van a lovasoktatásra mint mozgásformára. De nemcsak itt, még számos helyen működik olyan lovarda, ahol hasonló szolgáltatást kínálnak.
Alázat és tisztelet
Nagy Eszter, a Székelyföldi Lovasközpont munkatársa, lovasoktató, a kezdetek óta a központ kulcsfigurája, főleg vakációban annyi órája, tanítványa van, hogy kihívás volt számára megválaszolni kérdéseinket is – vele jártuk körbe azokat a legfontosabb tudnivalókat, amelyek a lovagláshoz vagy a lovassporthoz tartoznak. Eszter nemtől, kortól függetlenül mindenkinek ajánlja a lovassportot, soha nem késő elkezdeni, mondja. „A lovaglás vezérgondolata az alázat és a tisztelet. E kettő nélkül nem csak a lovaglás, de a lovakkal való kapcsolat sem teljesedhet ki. Csak együtt a lóval érhetjük el a sikereket.” Eszter szerint a lovaglást „most rögtön és tudatosan” kell elkezdeni.
A lóhoz való szoktatást 5 éves kor alatt célszerű elkezdeni, 7–8 éves kortól heti egy alkalommal ajánlott, 10 éves kortól, ha a gyerek jól bírja a terhelést, akár több alkalommal is részt vehet lovas oktatáson. Felnőtteknél más szabályok is vannak: például fizikai alapfeltétel, hogy az illető ne legyen több 90 kg-nál. A készségeknél már kicsit „könnyebb” dolgunk van: „az egyetlen készség, ami szükséges, az a motiváció. Akármilyen tehetséggel rendelkezhet a lovas, ha nincs benne elég szorgalom, soha nem fogja megízlelni a lovaglás igazi érzését” – állítja a fiatal oktató.
Az nem esik le, aki fel sem ül
Aki ült már lovon az tudja, hogy csak a lovaglás gondolata egyszerű, magán a lovon ülni korántsem egy sétagalopp. „Aki még nem lovagolt, azt gondolhatja, hogy csak ülni kell és mondani pár vezényszót a lónak, és már meg is tanultunk lovagolni! Nem! Be kell tartanunk a tanulás folyamatát. Ha a lovas az alapfeltételek szerint jár el, a tanulás soha nem áll meg, és a lovas igényt tart a lovakkal való mélyebb kapcsolatra.
– nyomatékosít Nagy Eszter. Egyébként a lovaglás terápia is – tény, ahogyan az is, hogy formálja az izomzatot, fejleszti az állóképességet, egyensúlyérzéket, javítja a tartást, a koordinációs készséget, kalóriát éget.
Jó hatással van a mentális egészségre. Köztudottan, az állatokkal való foglalkozás elősegíti egyes betegségek gyógyulását, javulását vagy szinten tartását.
Nagyon jó a stressz ellen is, hiszen lovaglás közben ki tudunk kapcsolódni úgy, hogy közben az izmaink és az agyunk dolgozik.
A lovaglásnak vannak veszélyei is, ezt Eszter is megerősíti, szerinte „csak az az ember nem esik le, aki fel sem ül.” Viszont ha megfelelő az öltözék, nem lesz gond az esésnél sem – állítja. „Már az első alkalommal kötelező a kobak és a gerincvédő. Ha már rendszeressé válik a lovaglás, célszerű nadrágot, cipőt, lábszárvédőt beszerezni, nem csak a saját biztonságunk érdekében, hanem a lónak a megfelelő jelzések, segítségadás érdekében is.”
Még egy aranyszabály a végére: fontos a türelem, nem csak magunkkal, hanem a lóval szemben is.
korábban írtuk
Anya, apa, mikor jösztök haza? – Öt történet a millióból
A Mentsétek Meg a Gyermekeket Alapítvány 2022-ben közzétett felmérése azt mutatja, csaknem egymillió gyermek úgy nő fel Romániában, hogy a szülei távol tőle, egy másik országban vállalnak munkát, és évente csak pár hetet töltenek együtt.
