A meghatározás azért lenne fontos, mert a gasztronómia megújulása éppen zajlik itthon is. Ha nem figyelünk oda, könnyen megtörténhet, hogy túlságosan elveszti erdélyi jellegét csak azért, mert pillanatnyilag könnyebb megfőzni egy internetről levadászott ételt, tőlünk teljesen idegen alapanyagokból, mint elgondolkodni, hogy mit lehetne kezdeni mindazzal, ami nekünk is van.
A hagyományos jelző könnyen kiürülhet, illetve a hagyományost is érdemes időről időre újrafogalmazni. A különböző trendek, étkezési és főzési szokások, életmódbeli váltások következtében óhatatlanul át kell gondolni időről időre, hogy mi az, amit mindenképpen érdemes megtartani, és mi az, amihez fölösleges ragaszkodni. Azt mindenképpen ki lehet jelenteni, hogy
Ez utóbbira jó példa az orda. Legközelebbi rokona az olasz ricotta, mindkettő a sajtgyártás mellékterméke. Az olasz ricottát rendszeresen használjuk, mert sok olasz receptben szerepel. Ehhez képest az orda pusztán palacsintatöltelékként terjedt el széles körben; aki ebben a formában nem szereti, annak esélye nincs megkóstolni. Van pár ordás sütemény, sűrítik-ízesítik vele a krumplilevest, vagy puliszkával kínálják.
Ezek az ételek azonban nem jutottak tovább a privát konyháknál, a vendéglátás nem fedezte fel az ordában rejlő lehetőségeket. Pedig érdemes lenne foglalkozni vele, egyrészt mert hagyományos, másrészt könnyen hozzá lehet jutni viszonylag olcsón, sok van belőle.
Az alábbi két recept úgy hagyományos, hogy közben követi a nemzetközi vonalat. Ezekben az ételekben az orda egészen friss, könnyed arcát mutatja. Általában azok is szeretni szokták, akik az ordás palacsintát nehéznek, fullasztónak találják.
Lime-os, ordás fusilli – 4 személyre
50 dkg fusilli, 30 dkg orda, 1 nagy lime frissen reszelt héja, 1 nagy lime frissen facsart leve, 1 nagy marék friss bazsalikom, só, bors, olíva/hidegen sajtolt napraforgóolaj
