Az a hír járja, hogy a világszerte népszerű sport elődjét a londoni adósok börtönében, a 19. században próbálták ki először; a rabok a tenyerükkel ütögettek a falhoz egy rongylabdát. Nyilvánvalóan azóta sokat fejlődött a játék: ma már gumilabdával és ütővel játsszák. Utóbbi súlya valahol a tenisz-, illetve a tollaslabdaütő között van, a legkönnyebb 80–90 grammos.
„Ha a játékosnak nincs jó ütéstechnikája, nem fog megfelelő erőt kifejteni ezekkel az ütőkkel. Én
a 120–140 grammos ütőket ajánlom a kezdőknek, haladó szinten már lehet könnyebbet választani” – tanácsolja a sepsiszentgyörgyi játékos és squashedző, Bara Hunor, aki 2007-ben találkozott először ezzel a sporttal, előtte nyolc és fél évig kosárlabdázott.
Az ütőt egy olyan teniszütőhöz hasonlítja, amelyet satuba tettek, és egy picit összenyomtak – persze a valóságban egyik sportág játékszere sem esik ilyen „merénylet” áldozatául. Maga a labda gumiból van, a belseje pedig üreges. Ütögetéssel melegítik be a játék előtt; a benne lévő levegő felmelegszik, aminek hatására sokkal jobban pattan.
Szabályok dióhéjban
A squasht általában ketten játsszák egy négy fallal elzárt szobában, ahol a játékosok felváltva ütik a falnak a labdát. „A velük szemben lévő fal a főfal, amelyet minden egyes ütéskor meg kell érintsen a labda, anélkül, hogy egynél többször pattanna a földön” – foglalja össze tömören a szabályokat Hunor, aki két klubnál is alapember Sepsiszentgyörgyön. Az ütögetőnek muszáj szabadon hagynia a labdához vezető legrövidebb utat a fogadó előtt, aki mindent elkövet, hogy elérje a labdát, majd felcserélődnek a szerepek. Amúgy páros mérkőzéseket is szerveznek, csak azokhoz szélesebb pályára van szükség.
A hivatalos versenyeken a bíró dönt, a barátságos összecsapásokon pedig a sportszerűség szellemében pontoznak. Egyébként a fallabda legfőbb kitétele a biztonság, ami azt jelenti, hogy művelőinek mindvégig vigyázniuk kell a társuk és saját maguk testi épségére.
A kiváló technikán túl
A játékosoknak jó fizikai állóképességük, erőnlétük van, kiváló az egyensúlyérzékük, emellett rendkívül gyorsak és robbanékonyak. Ugyanakkor mentálisan is felkészültek: a sakkhoz hasonlóan előre kigondolt többlépéses támadással szerezhetnek pontot. „Aki fejben nem tudja tartani a játékot, az hiába felkészült fizikailag, sajnos alul fog maradni” – állítja Hunor, aki szerint csakis kitartó és folyamatos edzéssel lehet az élre törni a squashban; ezért is választotta mottóul a Work hard, play hard!, vagyis a Dolgozz keményen, játssz keményen! mondást.
Neki ez volt az első ütős sportága, amely – az ő szavait idézve – „megmérgezte”. Amikor először kipróbálta, igyekezett minél erősebben megütni a labdát, mert azt hitte, hogy ez a lényeg; azóta másként értelmezi a játékot. Leginkább a kihívás vonzza benne, az, hogy minden egyes alkalommal más-más taktikát kell alkalmaznia az aktuális ellenféltől függően.
Romániában még várnak a nagy áttörésre
Romániában 2010 decemberétől létezik hivatalos sportként a squash, miután Bara Hunornak körülbelül tíz éve az akkori főnökével, Szabó Tiborral sikerült elérnie, hogy a játékot bejegyezzék az Ifjúsági és Sportminisztériumban. Az első hivatalos versenyt 2011-ben szervezték Konstancán tizenhét férfi és egy női játékossal. Jelenleg ötszáznál kevesebb férfi és száznál több női sportoló van a hazai ranglistán, míg az ifjúsági mezőnyben körülbelül hetven–nyolcvan személyt tartanak nyilván.
„Nem mindegyik squashpálya-tulajdonosnak van sportklubja, és a squashsportklubok között is találunk olyanokat, amelyeknek nincs pályájuk” – meséli Hunor. Országos szinten tizennyolc-tizenkilenc sportklub tevékenységi körében szerepel a fallabda, pálya pedig többek között Bukarestben, Temesváron, Kolozsváron, Brassóban, Nagyváradon, Konstancán, Nagyszebenben, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában is létezik. A többi európai országhoz képest Románia még gyerekcipőben jár a squash terén, de évről évre látszik a fejlődés.
Bárki megtanulhatja
Öt-hat éves kortól ajánlott és egészen időskorig játszható, a nyugati országokban például a hetven év fölöttiek is űzik. A játékot viszonylag egyszerű megtanulni, ennek ellenére nem árt, ha a sportág rajongója edzővel sajátítja el a helyes mozdulatokat.
Egy középkategóriás felszereléshez 250–300 lejt kell szánni a teremcipőre, 150 lejt az ütőre, valamint 12 lejt a labdára, és értelemszerűen pólóra és rövidnadrágra is szükség van, a legtöbb klubban azonban labdát és ütőt is lehet bérelni.
Jótékony hatások
2003-ban a Forbes üzleti magazin a világ legegészségesebb sportjának kiáltotta ki, ugyanis amellett, hogy formálja a lábakat és a felsőtestet, egy óra alatt 800–1200 kalóriát éget el, ami gyors súlycsökkenéshez vezet. És nem mellékesen a stresszt is enyhíti.
Kiemelt kép: Shutterstock
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. márciusi lapszámában jelent meg.