Vama Veche, a legutolsó romániai település Délen egy olyan fekete lyuk a bolgár határ tőszomszédságában, amely szerencsésen és remélhetőleg visszahozhatatlanul elnyelte magában a többi üdülőhelyre jellemző miccsszagot és manelét, a többségi populizmust és a szocialista időket idéző nyaralásmentalitást. A helyére tudott megszületni Románia leglazább és legbékésebb, igényes zenékkel tele helye, egy afféle román Woodstock.
Vama Vechén ne keressünk magas igényeket kiszolgáló luxusszállodákat – bár azért évről évre kinő itt is egy-egy betonszörny –, se jakuzzis medencéket. Helyettük azonban itt találjuk az általunk ismert legjobb romániai hal- és tengeriherkentyű-éttermet, a Cherhanát, ahol a parton ülve, fából tákolt, homokkal „sterilizált” asztaloknál, bikiniben és koszos vietnami papucsban fogyaszthatjuk el a tengernek a szemünk előtt sütött, friss termését. Ha pont nem erre vágyunk, akkor is számos utcai büfé kínálatából válogathatunk: a hamsitól a steakig bármit megtalálunk. Kétlépésenként kínálnak pár lejes, csapolt sört, a kis boltokban bort, tömény vagy bármilyen italt, a legjobbak azonban a part menti kávézók, amelyek éjszaka táncosklubokká válnak.
Jóféle reaggie szól a kávéhoz, klasszikus a „könyvtárban”, kemény rock és mai bukaresti alterslágerek a többi helyen. A tenger partján gyújtott máglyákat 21. századi „vademberek” táncolják körül, nem ritkák a csehek, britek, németek és hollandok, de jámbor észt börtönőrökkel is barátkoztunk már a mezítlábas homokpartin.
Itt biztosan behűtik a saját üveg Tequiládat valamelyik kocsmában, sőt ha szimpatikus vagy, még poharakat is adnak hozzá, hogy méltón fogadhasd a barátaidat a hajnali parton. S ha elaludnál a hűvös ég alatt, biztosan lesz, aki testével óvón betakar. Ha már a test melegénél tartunk: nem mehetünk el behunyt szemmel a nudistastrandok mellett: az üdülőhely szélein bátran ledobhatjuk nemcsak a gátlásaink, de a fürdőruhánkat is, a kutya sem fog furán nézni, sőt itt még a kutyákat is békésen megtűrik a strandon. Lehetsz öreg, fiatal, striás, hurkás, elrontott tetkós, szőrös vagy csupasz, itt az elfogadás alap. Mint ahogy a maximális nyitottság és kedvesség is. Itt mindenki önmaga. (Mondjuk, csórén hiába is feszítene...) Azért készüljünk fel: a naturizmus rokon szó a naturalizmussal, érzékeny gyomrúak tehát mégse erőltessék a naturistastrandot: az emberi test a maga valóságában olykor pimaszul hervasztó és lohasztóan rút. Ha azonban megrémülnénk egy-egy aszódó testrésztől, a bátorságot adó orvosság mindenütt adott: igyunk (még) egy-két kört. Vagy ne nézzünk oda! Egyébként alap: a nudistastrandokon fotózni szigorúan tilos.
Medúzába ritkábban, de önfeledten szerelmeskedő párokba bárhol bármilyen napszakban könnyen botolhatunk! Akik Vamán nyaralnak, a helységnévtáblánál lerakják nemcsak a mindennapok búját-bánatát, de a bigott erkölcsök nyűgét is, hogy hazafelé, majd ha kívánják, visszavehessék, egyenmunkaruha gyanánt. És bár sok alkohol folyik a régi vámnál, a gondolatok talán mégis tisztábbak, mint a fizetős közvécék és fürdők, amelyek elvétve és eldugulva próbálják megteremteni a tisztaság illúzióját. De ha egyáltalán nem zuhanyzunk nyaralásunk alatt, akkor is nyugodtak lehetünk: nagy eséllyel újonnan megismert barátaink sem használtak tusfürdőt érkezésük óta… Hazai ismerősök felbukkanása is garantált, a Papa La Șoni étteremben többszörösen esélyes, Sanyinál egyébként padlizsánkrémes kenyér, gulyásleves vagy csirkepaprikás is ehető, és a sétálóutca minden harmadik eladója korondi, úgyhogy nem lesz gyötrő az otthoniak hiánya.
Készüljünk fel: a zene reggel 7-kor is üvölt a település minden szegletében, és a homokos strandon állandóan használt óvszerekbe, söröskupakokba és csikkekbe botlunk! De ha ezeken felül tudunk emelkedni, örök emlékű nyaralásban lehet részünk. A napfelkelte a tengeren, főként ha egy buliból, többedmagunkkal érkezünk a megtekintésére, csodálatos. De nem akarunk illúziókat táplálni: Vama Veche – a zenét, a kézművesportékákat és az ételeket leszámítva – úgy igénytelen, ahogy van. Mégis olyan életérzést közvetít, amilyet egyetlen romániai üdülőhely sem. (Jó, talán még Tusnádfürdő, az évnek egyetlen hetében.) A balkáni szabálytalanság egyetlen szabályt azonban mégis termelt a legdélebbi romániai üdülőhelyen: ami Vamán történik, az ott is marad. És nem azért, mert olyan jól tudunk titkokat őrizni, hanem mert – szerencsére – nem emlékszünk mindenre.
Fotó: Ferencz Hunor
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. májusi lapszámában jelent meg.
