Utólag esett le, hogy az UNESCO Világörökség egy-egy görög elemével indítottunk. Első megállónk a Vergina nevű település volt, ami ma kicsi, egykor viszont nagy volt, ugyanis itt állt az ókori Aigai, a makedón birodalom első fővárosa, ahol II. Philipposz élt és halt, akinek híres fiát – Alexandroszt – ugyebár mindenki ismeri.
Világszép múzeumáért valóban érdemes lekanyarodni az autópályáról: a királyi sírkamrákban talált tárgyakra nehéz szavakat találni.
Izgalmas maga a tény is, hogy az 1970-es években kezdődött meg Aigai feltárása, és hatalmas élmény lehetett, amikor a régészek kibontották a sírdombot, ami alatt Philipposz egyik felesége és Alexandrosz egyik fia pihente évezredes álmát.
Épen, érintetlenül állt minden, úgy, ahogy egykor betemették. A múzeumot is itt, a föld alatt rendezték be rendkívül hatásosan:
a félhomályban szinte „villognak” a fehér márványszobrok, szarkofágok, a lenyűgöző kidolgozottságú arany és ezüst tárgyak, amelyek egykor egy királyi életutat és a véget kísérték végig.
Mivel egy álomszép mediterrán házban, leanderek és kabócák hangzavara közepette itt meg is szálltunk, volt időnk felkeresni a közeli nagyváros, Veroia óvárosát, kis zsidónegyedét, illetve a nimfák ligetét, ahol bő kétezer éve Arisztotelész oktatta Alexandroszt (aki még nem volt nagy) és barátait a világ dolgaira.
Lefkada a Jón-szigetek egyike, és fehér mészkőszikláiról kapta a nevét. Álomszép, türkizben csillogó strandjairól nevezetes, ezek főleg a nyugati oldalán találhatók. Aki ezek közelében szeretne tartózkodni, jó ha tudja, hogy kevesebb a szálláshely, és a tengerpart mentén alig van, mert a partvonal – épp ettől izgalmas – többnyire magasan leszakadó, sziklás.
A strandok csónakkal, illetve autóval, bringával is jól megközelíthetők, de érdemes felkészülni a nagy és hirtelen szintkülönbségekre, a rengeteg kanyarra, keskeny és túl jónak nem mondható utakra. Persze, hajózni is lehet, kismillió társaság kínál különböző hosszúságú hajóutakat, fürdőzési lehetőséggel is, ezek zöme Nidri nevű településről indul.
Mi a keleti partot választottunk, ahol a számos sziget, a távoli magas, sziklás hegyek adják a hátteret a smaragdszínű víznek, egyébként ez a lakottabb része Lefkadának. Aztán majd minden nap autóba ültünk, és elindultunk felfedezni a szigetet, csak úgy. Kis falvak a hegytetőn vagy a völgyekben, olívarengetegben vagy kilátással a tengerre, sziklás kanyonok, vízesés – szóval látnivaló akad bőven.
Útmenti tavernákban ettük a helyi finomságokat (aki szereti a kecskét, bárányt, annak nagyon jó lesz), majd bevásároltunk a helyi szőlőből készült borból, a helyben sajtolt olívaolajból.
Aki tömegre és városra vágyik, annak ott van Lefkadaváros, vagy Nidri a szép tengerparti sétányával,
mi viszont nem tudtunk betelni a sziget csodáival. Szállásunkról a napfelkeltét láttuk, a napnyugta látványáért valamelyik világszép nyugati strandra (Egremni, Gialos, Porto Katziki stb.) kell elmenni. Megéri.
Egyébként Románia felé hazaúton, a magas hegyeken túl még számos izgalmas látnivaló akad: ott van Theszaloniki vagy akár Joannina a lenyűgöző múltjával, és csodás elhelyezkedésével, Dodona, amely az ókorban Delpoival vetekedett a jóshelyek népszerűségi versenyében, a többi legyen egy következő út és írás témája…
