Mindössze 44 négyzetméter ez a székelyudvarhelyi legénylakás, amely, bár nem túl nagy, mégsem hiányzik semmi belőle. Okos megoldásokkal minden helyet kapott benne, amire egy egyedülálló férfinak szüksége lehet.
Az aprócska előszobából belátni a teljes lakást:
az emeleti lépcső alatt diszkréten meghúzódó tárolóhelyiséget, a minden eddig látott fürdőszobánál kisebb mosdót, a szintén mini konyhát és a tágasnak ható nappalit – „hordoz körbe” a fiatal tulajdonos, Kolumbán Sándor. Nem kell sokat lépni, ám a lakás minden szegletében van valami látványelem.
„Hollandiában dolgoztam, aztán 2016-ban szükségünk lett egy irodára – először így nyert új életet a romos pince, amelyet édesapám 2007-ben vásárolt, de a gazdasági válság megakasztotta akkor a felújítást. Várday Kingát és Zsoltot kértem meg, hogy tervezzék meg az irodánkat, a hely szellemének megfelelően.
Adott ponton öt ember tudott dolgozni a ma háló-nappaliként szolgáló helyiségben” – meséli otthona előző életét Sándor. „Ma már nem itt dolgozom, édesapámé a munkasarok, ő használja hellyel-közzel” – mutatja a picike, de minden igényt kielégítő „dolgozószobát”.
„Minden belső térnek megvan a maga története, szelleme, egy megfoghatatlan szimbiózist alkotva egymással,
amihez néha közel engedi az ötletelőt, máskor pedig egyáltalán nem. Ilyenkor, mint egy öregemberrel, le kell ülni vele kellő nyitottsággal és odafigyeléssel, hogy meg lehessen hallani, hogy mit is akar valójában mondani magáról ez az élő-lüktető, zárt kő és téglatömeg” – meséli az építész, Várday Kinga.
„Nagyon izgalmas dolog tud lenni egy régi épülettel baráti viszonyt ápolni, és megismerni a történetét a gyengeségeivel és esendőségeivel együtt. Egyféle csendes-figyelmes utazás sok-sok hipotézissel és vakvágánnyal, mikor próbálod megérteni azt, hogy több mint százötven éve mit miért tettek.
Hasonlóan az emberi kapcsolatokhoz, a régi épületbelsők sem fedik fel rögtön önmaguk, hanem szépen, fokozatosan mutatnak meg egyre többet sebeikből és diadalaikból,
miközben egy belső lelki békével ajándékoznak meg. A korábbi gyertyaöntő műhely, amelyben egyébként jártam gyerekkoromban, limlommal megfullasztott pinceként sínylődött, míg új tulajdonosai meg nem látták benne a lehetőséget” – magyarázza az újjáélesztés folyamatát a tervező.
„A vakolatok leverése után már lélegezni is tudott, ekkor láttatta, hogy mit is szeretne valójában. Minél több téglafelületet, fényt és egyszerűséget kért, cserébe otthonos főhadiszállásává vált a fiatal informatikus csapatnak” – teszi hozzá.
Bűn lenne nem megmutatni eredeti formájában a boltíves mennyezetet: vöröslő tégláival hirdeti a letűnt század minden emlékét, tudását
A kevéske természetes fényforrással rendelkező fél-pincét fehérre festett téglafalak, tompított háttérfénnyel megvilágított gipszkarton panelek teszik világosabbá, mintegy légies hatást keltve az amúgy tektonikus helyiségben. A padlót körülölelő, megvilágított kavicságy nem csak esztétikai célokat szolgál: lehetővé teszi a fal természetes szellőzését, ami elengedhetetlen az ehhez hasonló pincékben – magyarázza vendéglátónk.
„Az ággyal szemközti fal lesz a mozivászon, már csak fel kell szerelnem egy projektort hozzá”– mutat rá a gipszkarton panel lehetőségeire Sándor. A tágas polcokat takaró üveg táblául is szolgál, ami például az online oktatás időszakában is jól jött.
1,9 négyzetméteres fürdőszoba? Korántsem lehetetlen
– csodáljuk a picike mosdót. Még a vécétartályt is a falba vésték, hogy ne foglaljon helyet, és bár először észre sem vesszük, de méretes zuhanyrózsa áll a fejünk felett, merthogy a mosdó maga zuhanyfülkeként is szolgál.
Nem árt vigyázni a kilépéskor, könnyen megeshet, hogy magunkra zúdítjuk a vizet – figyelmeztet Sándor – vélhetően tanulva korábbi tapasztalataiból. „Hatan szilvesztereztünk ebben a lakásban, hat mini babzsák jelenti az ülőgarnitúrát, s a kávézóasztal étkezőül is szolgál. A hajópadlót magam raktam le” – meséli vendéglátónk.
A zöld üvegfal táblaként is szolgál, de elrejti a polcok tartalmát is.
Nem a méret számít – győződünk meg újfent az új életet nyert helyiséget nézve, ha okosan tervezett, a kis lakás is minden igényt kielégít, főként, ha lakója otthonába főként csak aludni jár.
korábban írtuk
Az otthonosság íze: savanyú káposzta
Első emlékeim a savanyú káposztáról a nagyszüleimhez kötődnek. Telente gyakran sült pityóka a lerben, sóval, vajjal (ha volt) fogyasztottuk, na és természetesen hersegő káposztacikával, káposztalével. A jó káposztalé számomra azóta is felér a limonádéval.
