Közel egy évtizede több, különféle diploma és számos munkahely után jött rá Mária, hogy a lakberendezés és a régi bútorok restaurálása az, amiben igazán ki tudja élni alkotási vágyát, s ez lett az, amit aztán tanulni is kezdett: előbb egy lakberendező-iskolával, utóbb pedig bútorrestaurálási képzéssel toldotta meg a tapasztalatokat. „Öltöztetett” már magának és megrendelésre polgári lakásokat és falusi kúriát, omladozó parasztházakat és 19–20. századi bútorokat egyaránt. Autodidakta módon tanulta meg a felújítási munkálatok csínját-bínját, maga fedezte fel, hogy mit hol éri meg vásárolni, mit lehet és mit nem lehet tenni egy lakással. Ezekből csemegéztünk most, miközben csodáltuk az általa megálmodott fürdőszobákat.
„Az első és legfontosabb dolog, hogy az adott ingatlan hol van, milyen a szűkebb-tágabb környezete.
Más kell a kétszobás panelba, más egy siklódi parasztházba vagy vidéki kúriába. Ami autentikus Korzikán vagy Toszkánában, nevetségesen hat egy székelyföldi tömbházlakásban
– kezdi az elején Mária. – Ízlésekről nem érdemes vitatkozni, mert a szépség szubjektív, de ne kövessünk el esztétikai környezetszennyezést azért, mert láttunk ilyet a nyaraláson, vagy mert a szomszédnak is ilyen van! Székelyföld nem a Mediterráneum része, tehát nem feltétlenül kell a mediterrán cserepes, őszi erdő színvilágú betonpiskótás, műköves, nejlon ablakos-ajtós, narancsszín házakat erőltetnünk. Van nekünk saját, gyönyörű és értékes építészeti örökségünk, ötlettelenség esetén inkább nyúljunk vissza ahhoz. A fő vezérfonal az legyen, hogy ne tegyünk úgy, mintha. A műanyag vagy a csempe ne tegyen úgy, mintha fa lenne, a beton se, mintha kő, mert nem az, és ettől az egész hamis lesz, s ára ellenére is olcsó. Ha szeretjük a betont, mutassuk meg bátran! Nagyon trendi és ízléses dolgokat lehet belőle csinálni, de ne akarjuk másnak mutatni, mint ami” – tanácsolja.
„Kúriába könnyű tervezni, hiszen adottak az impozáns terek, méretek, falak, ívek. Mivel itt nem volt fürdőszoba, leválasztottunk egy részt a 60 négyzetméteres nappali melletti 40 négyzetméteres hálóból” – mutatja egy tíz évvel ezelőtt készített fürdőszobáját Mária. Volt, amiből gazdálkodni a háromszáz éves épületben, így lehetett 20 négyzetméteres, nagy ablakos a fürdőszoba. Bár sarokkádat ma már biztosan nem tenne, mert szerinte lejárt lemez, szétverni sajnálja. Örök kedvence a fekete-fehér, mint mondja, soha nem megy ki divatból, nem lehet hibázni vele. A fekete-fehér egyszerűségét réz- (nem rézszínű, hanem réz!) csapokkal dobta fel, valamint egy hatalmas antik tükörrel. A piros csak azért került a falra, hogy megbolondítsa az egészet.
„Nagyon szeretem, ha valóban szobaszerű egy fürdő, tehát ha nem steril, van benne szőnyeg vagy megfelelően impregnált fapadló, egy régi szék, asztal” – mutatja az egyik első saját tervezésű fürdőszobáját Mária. Amit azonban ma már másképp csinálna, az a rengeteg csempe. Nem szükséges ennyi! – hangsúlyozza „Nem kell felcsempézni padlótól plafonig, mert bármilyen szép is a burkolat, mészárszékes, dobozszerű lesz az összhatás” – tanácsolja az ezután újítóknak.
„Zuhanyból az úgynevezett walk-in típusú nagyon jól tud kinézni, de mifelénk nehéz olyan kivitelezőt találni, aki tökéletesen és tartósan meg tudja csinálni, illetve a hatalmas üvegfelületeket macerás pucolni, állandóan vízköves – sorolja tapasztalatait Mária. – A kész fülkéknek sem vagyok ellensége, könnyen és gyorsan lehet őket installálni, a hidromasszázzsal kombináltaknak pedig terápiás hatásuk is van.” Kádak közül a szabadon állók a nagy kedvencei, hátrányuk azonban a borsos ár és a jellemzően nagy térigény. „Ha hálószobába tesszük, el sem kell választani, állhat bátran a szobában, legjobb, ha ablak előtt” – mondja.
De nem csak 20 négyzetméteren lehet csodákat varázsolni – bizonyítja ez a picike félfürdő, melyben csak vécé és kézmosó kapott helyet. Piacon vásárolt, egy darabból kifaragott fatál, két kis füllel, ezekre került a csap és a szappantartó – egyszerű, mégis roppant nagyszerű hatással. „Kivágtuk az alján a lefolyó helyét, pácoltam, több rendben lakkoztam csónaklakkal. Ez egy régi éjjeliszekrényre került rá, ami hasonló kezelésen esett át. Az ajtó is egy régi, restaurált darab, egy marosvásárhelyi iparművész készített bele szecessziós stílusú ólomüvegbetéteket” – meséli Mária. A beton alól kivakart, réges-régi cementlapok csak fokozzák a patinás hangulatot.
„Nem szeretem a tucatárut. Inkább tíz ócskapiac, mint egy barkácsáruház. A régi bútorok otthonossá teszik az enteriőrt, történelmi dimenziót adnak neki.
Kivétel nélkül minden térben lehet őket használni, de csak ésszel. Panelba hiába hurcolsz be többmázsás garnitúrát, nem fog érvényesülni, legyen bármilyen szép is. De egy kis asztalkát vagy széket nyugodtan betehetsz” – tanácsolja Mária. Másik fontos javaslata, hogy ne féljünk keverni a stílusokat. Ő maga még parasztházban sem szereti a falumúzeum-fílinget. Bátran szabjuk magunkra!” – hangsúlyozza.
Százesztendős, omladozó, itt-ott lyukas parasztházba készült nemrég ez a fürdőszoba. A hagyományos, hármas osztatú, tornácos ház fürdőjét a középső helyiségből választották le háromszög alakban, így a konyhával határos, ez a vízvezetést is egyszerűbbé tette. „A régi varrógépet száz lejért turkáltam Csíkban, a patchworkmintájú csempébe Udvarhelyen szerettem bele. A tükröt egy háromszáz éves kúria régi ablakkeretébe álmodtam. „Nagy szerencsém volt Jánosi István keresztúri vízszerelővel, aki partner volt a szokatlan ötletek megvalósításában. Nem ijedt meg sem attól, hogy varrógépre kell kagylót installáljon, sem a kis alapterülettől: 1,7×2,7 méterre befért minden: zuhanyfülke, vécé, bojler és varrógép.
Alig 25 négyzetméteres, korábban nyári konyha, ma már vendégházikó ékessége ez a fürdőszoba, Mária legújabb alkotása. „120 éves, a padláson darabjaiban fellelt fakádat restauráltunk a mesteremmel, László Istvánnal. Új feneket kapott, belülről műgyanta bevonatot, új abroncsokat, szép lábakat. „Pinteresten láttam ezeket a rézcsövekből kialakított, kicsit loftos, szokatlan csapokat. Jó, hogy Jánosi István – első megdöbbenését kiheverve – ezeknek az elkészítését is vállalta. Kültéri csapokkal kombináltuk. Humor is kell, az élethez is, a lakberendezéshez is. Valami vicces, meghökkentő, ettől lesz az egész egyedi. Itt ez a faktor a kis pink szekrény, amit egy ólból kukáztam. A végeredmény kicsit ipari, kicsit régi. Kusza, pont, ahogy én szeretem” – mutatja a siklódi kicsi ház ékességét Mária.
„Volt egyszer egy főnököm, aki mindig azt mondta, sose kérj tanácsot olyasvalakitől, akinek narancssárga a fürdőszobája...
Lakásfelújításkor is lehet ez egy vezérfonal. Az én tanácsaim azonban kevésbé sarkalatosak: ne használjunk rikító színeket! Ha ezeket kedveljük, vigyük be inkább kis és könnyen cserélhető felületeken, például szőnyegen, törülközőn, szappantartón. Lehet, hogy most imádjuk a püspöklilát, de egyáltalán nem biztos, hogy ez így lesz pár év múlva is. Teremtsünk semleges alapot, és ezt dobjuk fel 1-2 színnel vagy régi bútorral! Ne ragaszkodjunk az uniformizált kínálathoz, járjuk a piacokat, bútorturkálókat, falvakat, böngésszünk a neten, tudjuk meg, mi tetszik nekünk, mi illik hozzánk. Utána gondoljuk végig, milyen igényeknek kell megfelelnie. Ahol az ízlés és a funkció metszi egymást, ott vagyunk mi és a számunkra ideális fürdőszoba” – összegzi a lényeget a különleges, ám élhető belső terek megálmodója.
Fotó: Ferencz Hunor
