Nyár elején munkaügyben volt szerencsém Kanadába látogatni, egész pontosan az ország délkeleti részébe, Ontario tartományba. S bár nem a kirándulás volt utazásunk fő célja, azért abból is jutott.
Toronto Kanada legnépesebb városa, és a tartomány fővárosa is, nyáron Budapestről direkt repülőjárat van. Még a felhők is teljesen másak, mint mifelénk – ez volt a legelső benyomásom, miközben a repülőtérről száguldottunk Toronto belvárosa felé. Soksávos utak, autócsodák, Tim Horton’s kávézók, felhőkarcolók, tágas terek, nagy zöldfelületek, szellős építkezés – ilyennek tűnt elsőre az 1994-ben a The Economist által a világ legélhetőbb városának megszavazott Toronto.
Mi a York Universityn szálltunk meg, komfortra hasonló a Kelet-Európában megszokott kollégiumokhoz, csupán a zárt ablakok és a folyamatosan működő légkondi jelezte, hogy nem itthon vagyunk. A reggelik egy életre bevésődtek az ízemlékezetembe: tojásporból készült rántotta, sült bacon, vastag palacsinta a nemzeti jelképnek számító juharfasziruppal, muffin és nagyon hosszú, híg kávék.
A több mint ötmilliós városban mintegy 100 náció él, mi az ország 150. születésnapjára érkeztünk, így a Parade of Nations elnevezésű felvonuláson láthattuk, mennyire színes a város etnikai összetétele: indonéziaiak, vietnamiak, hollandok, szerbek, szlovének vonultak, szépségkirálynők integettek nyitott autókból, parádéztak a hawaiiak, a japánok, a kurdok. Egyébként ha nyelvi akadályokba botlanánk Torontóban, pillanatok alatt megoldják: több mint 160 nyelvű fordítót tudnak biztosítani, hogy megértesd magad rendőrségen, kórházban vagy bármilyen ügyintézés közben.
Érdemes sétálni egyet a világ leghosszabb utcáján, a több mint 1800 (!) kilométeres Yonge Streeten, és szájtátós az óriásplakátokkal teli Dundas Square is, ahol 42 millió ember fordul meg évente. Ha Torontóban járunk, az Ontario-tó partjára is ki kell menni, lenyűgöző a távoli felhőkarcolók látványa, miközben a hullámok csapkodnak, kacsák és sirályok lakmározzák a tó halait. Kanada jelképe a CN-torony is, azaz a Canadian National Tower, 1976-os építésekor a világ legmagasabb szabadon álló tornya volt a maga 553,3 méteres magasságával, és egészen 2007-ig tartotta is a címét.
Mivel csúcsidőben érkeztünk, és a nemzeti ünnep miatt hatalmas volt a turistaforgalom, három órát kellett volna várnunk, hogy feljussunk a szédítően magas toronyba, így az elmaradt. A torontói akvárium azonban bentről is megvolt: az óceán élővilága, ráják, cápák, medúzák és polipok szivárványszín kavalkádja úszkál mellettünk, alattunk és felettünk.
Kanada fővárosa, Ottawa is látványos, a Világörökség részét képező, speciális zsiliprendszert a Rideau-csatornán máig használják, megnéztük a helyi Notre Dame-ot és a parlamentet is. Kóstoltunk hódfarkat, azaz egy jellegzetes helyi süteményt, ami ízre olyasmi, mint a szilvásgombóc tésztája.
Welland közelében egy érdekes faépítmény emlékeztet arra a 37 565 magyarra, aki az ’56-os forradalom után lelt új hazára Kanadában. A lécekből összerakott emlékműn át is sétálhatunk: lyukas magyar zászlón lépünk be, majd néhány méter megtétele után az ország jelképén, egy piros juharfalevélen keresztül távozunk.
Helybéli kísérőimmel már a szervezett látogatás előtti éjszaka megnéztük Ontario legfőbb turistalátványosságát, a Niagara vízesést. Az ajándékboltok itt éjjel 2-kor is nyitva vannak, a kaszinóban hajnali 3-kor is tömegek bíznak abban, hogy Fortuna rájuk mosolyog. Reklámok, kaszinók, neonfények és szuvenírüzletek sokasága között tárul elénk a két kivilágított vízesés: a túlparton Buffalo és az amerikai vízesés, a mi oldalunkon pedig a gyönyörű kanadai, patkó alakú Niagara. Másnap aztán szivárvány alatt és vízporfelhőben is megcsodáltuk a hatalmas víztömeg hömpölygését, a piros és kék esőkabátos turistákkal tömött hajókat. Bár hajókázni nem jutott időnk, kis könyörgéssel a vízesés alá lejutottam: a július 4-i turistadömping miatt csak többórás várakozást követően lehetett leliftezni a vízfüggöny mögé, ám kanadai kísérőm a pénztárnál kiudvarolta, hogy bár engem leengedjenek korábban.
Emlékezetes volt Windsorból átnézni Detroit felhőkarcolóira, mindannyiunkból erős hatást váltott ki Amerika ilyen szintű közelsége. De az Erie-tó is kellemes emlék marad: hullámzó, langymeleg vize fáradt testünket kedvesen nyaldosta. Mi nyáron voltunk, kellemes idő volt, de egy felső mindig legyen kéznél, mert a légkondi gyakran 16–17 Celsius-fokra van állítva! Az emberek kedvesek, mosolygósak, intézményekben és köztereken egyaránt segítőkészek, nyitottak. A kanadai magyarok pedig kimondottan közvetlenek, szívélyesek, s a legtöbb nagyvárosban találunk magyar szervezetet, házat és programokat.
Fotó: Magyari Tekla, Tókos Attila
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. októberi lapszámában jelent meg.
