Azt hiszem, sokan egyetértünk abban, hogy a Tordai-hasadék Közép-Erdély egyik leglátványosabb természeti objektuma, ráadásul messziről is jól „megmutatja magát”, legalábbis engem mindig lenyűgöz, ahogy például az A3-as autópályáról látszik. Nem véletlen, hogy egy-egy szép napsütéses napon, majdnem minden évszakban ezrek keresik fel a Tordához közeli szorost, köztük sokan olyanok is, akik mit sem tudnak a hozzá kapcsolódó Szent László legendáról… Persze ez nem baj, az viszont annál inkább, hogy a bő két éve még tömegesebb tömegturizmus egyre inkább elfedi a szépséget, és veszélyezteti azt a sok különlegességet, ami itt megcsodálható.
Mostanság a látogatót jó hazai szokás szerint giccs- és füstparádé, sültszag, néha pedig hangos zene és zsivaj fogadja a hasadék bejáratánál, de mégse mondjunk le a kirándulásról! Ha zavar bennünket a sokaság, inkább lopjunk magunknak egy hétköznapot, amikor esélyünk van nyugodtabb körülmények között élvezni a csodát.
Mert csodából mindig, de különösen tavasszal rengeteget találunk, ha teszünk egy körtúrát a Torockói-hegység lenyűgöző mészkő hasadékában.
A természetvédelmi terület rengeteg növényritkaságnak nyújt élőhelyet és menedéket, de talán sosem esik olyan jól a szemnek és léleknek a színpompás virágok látványa, mint kora tavasszal.
Március végén, április elején már jó „virágvadászatra” van esélyünk, persze szigorúan és csakis a látványt „gyűjtsük be”, s ha szeretünk fotózni, az emléket vigyük magunkkal haza.
Apró nőszirom, tavaszi hérics, erdélyi májvirág, henye boroszlán, hegyi kökörcsin, törpe mandula – csak néhány „növénykincs” azok közül, amit egy kora áprilisi túrán sikerült nekünk megcsodálni.
A Tordai-hasadék egyébként már 1938 óra védett terület, 1983-ban pedig természeti rezervátummá nyilvánították. Nem véletlenül, hiszen állat- és növényvilága olyan ritka példányokat is magába foglal, amelyek alig fordulnak elő kontinensünkön. A szakemberek azt mondják, hogy a védett állatfajok mellett közel ezer fajta növény él itt, azaz
a Romániában ismert növények egynegyede él meg itt a mészkősziklák között, az azok tetején kialakult sziklagyepeken, illetve a patak mentén.
A szakadék nagyjából két kilométer hosszú, az Aranyosba ömlő Hesdát patak vájta ki a látványos hasadékot. Két oldalán a Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, a sziklafalak helyenként 250–300 méter magasak. A falakban 32 barlangot tártak fel, de ez a terep már a sziklamászóké és barlangászoké, mi „csak” egy szép tavaszi sétát javaslunk nektek.
Ha belevágunk a körtúrába, jól jelzett túrautakat találunk, a szorosban is biztonságos az ösvény, és helyenként függőhidak visznek át a patakon. Választhatjuk azt, hogy egyszer végigmegyünk a hasadékon, és utána kapaszkodunk fel valamelyik oldalra, de azt is, hogy a Mészkő település felőli bejáratnál, még a szoros elején, a menedékház mellett keressük meg túraösvényünket, felérve végigsétálunk a tetőn (a panorama álomszép), majd leereszkedve a szurdokvölgyön sétálunk vissza a kiindulóponta. Rövid távon viszonylag nagy szintkülönbséget, 300 métert kell leküzdenünk, de annak, aki a viragok barátja és szereti a szép kilátást, nagyon is megéri az erőfeszítés. Kényelmes tempóban, sokat fotózva is nagyjából három óra alatt megtehető a körtúra.
Fotók: Asztalos Ágnes
korábban írtuk
Rómaiak nyomában Dél-Erdélyben
Ha minket is elkapott az országjárás láza, de már bejártuk az ismertebb desztinációkat, érdemes tematikus utakat szervezni, amikor egy-egy vezérfonalra fűzzük fel a látványosságokat. Dél-Erdély amúgy is egy izgalmas és változatos „terep”, mi ezúttal a római nyomokra koncentrálunk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.)
