Az erdélyi túraútvonalak egyik legszebbje. Rendszeresen kiránduló ismerőseim szerint is kötelező megmászni a Kelemen-havasok délnyugati részén található hegycsúcsot, de nem csak az 1381 méter magas sziklákig vezető túraösvény nyújt csodálatos látványt. Csíkszereda felől közeledtünk a Maros megyei Dédabisztráig, ahonnan a rövidebb útvonal indul. Az őszi kora reggelben ébredező falvak, a színesedő erdők és a fenyvesek váltokozó játéka, a sekély és szélesen elterülő Maros az országút bal felén, a helyenként megjelenő sziklafal a szemközti oldalon varázslatosan ráhangol a túrára.
Ez alkalommal nem annyira a teljesítmény motivált, mint a családdal együtt töltött idő, a mászás közös öröme. Egy egyéves és egy hároméves gyermek is a csapatunk tagja volt, így sokszor a türelem és az erőnlét csatája határozta meg a felfelé vezető utat. Az elhagyott, omladozó vadászháztól induló túraösvény első része könnyű, fokozatosan emelkedik a völgyben csobogó patak mellett. Különös élményt jelentett főként a gyermekek számára az időnként megjelenő szeder- és málnaoázis. A varázsbogyók különös erőt adtak a kis túrázónak, így körülbelül az út feléig egészen jól haladtunk. Az erdőből kiérve egy irtáson vezetett keresztül az ösvény, majd köves, meredek szakasz következett. Itt egy nagyon finom vizű forrást is találtunk. Ez volt az egyetlen vízpótló lehetőség, visszafelé nagyon örültünk neki. Az igazán megerőltető rész ezután közvetkezett: a fenyőfák közé érve nagyon meredek oldalon kell fölkapaszkodni úticélunkhoz. Itt az aznapi kirándulók csoportjai egy nagy csapattá verődtek össze, s egymás bátorítása, segítése jellemezte az utolsó részt. A tetőre érve hosszas pihenőt tartottunk, így fedeztük fel a körülöttünk lévő hatalmas szemeket rejtő áfonyabokrokat.
Innen már szinten haladtunk az Istenszékének nevezett sziklaformációk keleti oldalához. A kilátás mindenkit magával ragadott, a varázslatos csendet csupán a fényképezőgépek kattogása zavarta meg. Innen mintegy öt percnyire található a hegycsúcs nevét adó, szék formájú alakzat, ahonnan a Kelemen-havasok teljes vonulata megcsodálható. Itt megáll az idő, megszűnik minden. Csak a látvány és a túrázó van. Meg az arcunkat simogató szél.
Hosszabb pihenő után ugyanezen az útvonalon indultunk lefelé. Amennyiben nem a vadászháztól, hanem a faluból indulunk, akkor egy körutat tehetünk, így a felfelé és lefelé vezető út nem ugyanaz. Mivel ez a túra nem a legkönnyebbek közé tartozik, ezért érdemes megfelelő, a bokát jól tartó bakancsban nekivágni. Legyen nálunk túrabot, amely főleg az ereszkedésnél segít, így kevésbé terhelődnek az ízületek.
Akár családdal, akár barátokkal vágnak neki a valamikori pogány áldozóhely meghódításának, biztosan az ősz egyik maradandó élményében lesz részük.
