Magyarország Kormánya 2016-ban összesen 750 millió forinttal támogatja a határon túli fiatal magyar vállalkozókat. A pénzügyi szakemberek abban bíznak, hogy az idei tematikus évre biztosított kormányzati támogatás elkezdi „pörgetni” a gazdasági életet a Kárpátmedencében. A programról, pacallevesről, kedvenc erdélyi helyeiről, a magyar-magyar kapcsolatok működéséről beszélgettünk Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárral.
– 2015 a külhoni magyar szakképzés éve volt, hogyan esett a választás idén a fiatal vállalkozókra?
– Vissza kell tekintenünk 2012-ig, amikor elindultak az államtitkárság Kárpátmedencei tematikus programjai. Először az óvodásokra koncentráltunk, utána következtek a kisiskolások, majd a felsősök. A tavalyi évet a szakképzésnek szenteltük, és idén is a fiatalokat szerettük volna megcélozni, a szülőföldön való boldogulást segíteni. Így lett 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve.
– Az egyes vállalkozók támogatása mellett mi a küldetése a programnak?
– Fontos, hogy egy gazdasági egységként tekintsünk a Kárpát-medencére, és a gazdaságpolitikai szemléletet erősítsük a nemzetpolitikában is. Lényeges, hogy a magyarság gazdaságilag megerősödjön a külhoni területeken. Ugyanakkor emelkednie kell a magyar munkavállalók számának, és támogatjuk azokat a vállalkozókat, akik magyar munkaerőt alkalmaznak. A 750 millió forintos keret magában foglalja egy forrástérkép készítését, munkaerőpiaci kutatásokat, konzultációkat, képzéseket és vissza nem térítendő támogatásokat egyaránt.
Fotó: Gergely Előd Gellért
– Kiket szólít meg a program?
– Olyanokat, akik már vállalkozók, és olyanokat is, akik most szeretnének azzá válni. A korhatárt 40 évnél húztuk meg.
– Mekkora összeget lehet igényelni?
– A pályázaton 3 és 6 millió forint közötti igényt lehet benyújtani, ez vissza nem térítendő támogatás. Fontos célunk továbbá, hogy a nálunk pályázó fiatalok az Európai Uniós pályázati lehetőségekről minél szélesebb körű információkhoz jussanak, és ennek is köszönhetően az uniós pénzekből is minél több jusson hozzájuk.
– Vannak-e olyan ágazatok, amelyek prioritást élveznek?
– A szolgáltatóipar biztos, hogy elsőbbséget élvez, a turizmus, a mezőgazdaság, a mezőgazdasági termékek feldolgozása, előállítása is. Ugyanakkor ösztönözzük a határokon átívelő, magyar–magyar kapcsolatokat, közös cégek létrehozását, valamint a helyi termékértékesítő szövetkezetek megalapítását, közös hűtőházak, gyümölcs, zöldségfeldolgozók építését. A lényeg, hogy a pályázók saját vidékük terményeire, termékeire összpontosítsanak.
– Az egészségügy is célterület?
– Kerestek meg orvosok a témában, mikor Erdélyben voltam. Romániában is, ugyanúgy, mint Magyarországon, a háziorvosok vállalkozóként dolgoznak, ennek ellenére nincs minden településen egészségügyi ellátás. Itt is nagy az orvoselvándorlás, ez a program ebben is próbál segíteni.
– Hogyan látja, a nők ebbe a pályázatba miként tudnak beilleszkedni?
– Könnyen! A szolgáltatóiparban rengeteg nő dolgozik, fodrászok, kozmetikusok például, gondolom, ők mindenképpen jelentkeznek. De bármilyen területről szívesen várjuk a hölgyeket, nincs nem szerinti megkötés, ugyanannyi esélye van nyerni egy nőnek, mint egy férfinak. Én mindenkit arra biztatok, hogy figyeljék a kiírásokat, van honlapunk és Facebook oldalunk is, folyamatosan frissítjük az információkat.
– Tudjuk, hogy Ön sokat jár Erdélybe. Van kedvenc helye?
– Elindítottuk a Márton Áron Emlékévet, melynek fővédnöke Jakubinyi György érsek úr és Áder János köztársasági elnök úr, ennek kapcsán a közelmúltban Csíkszeredába utaztam. Kolozsváron két iskolában is átadtunk felújított tantermeket, tanműhelyeket, az ünnepségeken természetesen személyesen részt vettem. Madéfalván is többször járok, ott díszpolgár is lettem, szerintem nem tudja a polgármester, mit vállalt (nevet). Áprilisban Tusnádfürdőn Márton Áron szobrot avatunk, arra mindenképpen érkezem.
Fotó: Incze András
– Értem, de ez mind munkával kapcsolatos, amit felsorolt. Valami kedves hely, amihez nem az államtitkár kötődik, hanem Potápi Árpád János?
– Ezekhez a településekhez, eseményekhez magánemberként is kötődöm, de például Borszéket is nagyon szeretem, és Borszéken Nusika néni főztjét. Mindenre morog, mindenre zsörtölődik, de olyan a rókagomba krémlevese, meg a fánkja, hogy ebéd után az ember mindent megbocsát neki!
– Szereti az erdélyi ízeket?
– Amit nagyon szeretek: reggelire puliszkát enni. A pacallevest egyszer ettem meg, amikor nem tudtam, mi van benne, azt hittem, gomba. Jóízűen fogyasztottam, de mikor megtudtam, hogy pacal, nem gondoltam rá szívesen.
– Felmenői bukovinai székelyek. Ez mit jelent az Ön számára?
– Egyszer a kisfiam megkérdezte, hogy ha az édesanyja magyar, az édesapja székely, akkor ő mi? Hát mondom, te székely vagy. Erre így reagált: jaj, de jó! Igazából nem tudta megindokolni, miért, de örült neki. Szerintem így vagyunk vele mi, felnőtt székelyek is, büszkék vagyunk a származásunkra.
– Hogy lehet Magyarországon megélni ezt az identitást?
– Van egy nagyon jó szervezetünk, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége, 41 tagegyesülettel, a központ Bonyhádon van, mivel 1945-ben erre a vidékre telepítették egy jelentős részüket. Tizenhárom évig voltam az elnöke, és jelenleg is számos programot működtet.
– Tudja államtitkár úr, mit jelent Erdélyben a „tápos” kifejezés?
– Én ezt a szót a seregben hallottam, amolyan szerencsétlen kategóriát jelölt...
– Székelyföldön, Erdélyben a magyarországiakra használják.
– Aki Magyarországon románozza az Erdélyből áttelepülteket, vagy aki táposozza Erdélyben az anyaországiakat... nos, erre azt tudom mondani, hülye emberek mindenhol vannak.
– Ezt így leírhatjuk?
– Persze, én ezt így gondolom, és vállalom is! De ebbe a kategóriába sorolható számos székely is, olyan, aki eljött Romániából a 80-as, 90-es években, de a népszavazáson nemmel szavazott, azzal a felkiáltással, hogy „nehogy már én 10–20 évig küszködtem itt, más meg egy csettintéssel megkapja az állampolgárságot”. Ilyen is van, sajnos. Az emberi butaság határtalan, engem személy szerint nagyon dühít, ha valakit lerománoznak, cseheznek, vagy ukránoznak, szerbeznek. A Kárpát-medencében mindenkinek az őse azért küszködött, és a mai emberek is azért küzdenek, hogy megtartsák a magyarságukat, akkor egy szóval ne vegyük el ezt tőlük, tiszteljük! De lássuk be, oda-vissza vannak problémák. Amikor a magyarországi turistáról kiderül Székelyföldön, hogy anyaországi, és egyből dupla annyiba kerül neki a hagyma Kibéden, vagy a lovaglás, vagy akármilyen más program, ez sem szép.
Fotó: Gergely Előd Gellért
– Hogyan látja, hogyan tudnánk az előítéleteket lebontani?
– Csak úgy, ha minél jobban megismerjük egymást! Ezért indítottunk el számos projektet, például a Petőfi Sándor Programot, amelynek keretében ösztöndíjasokat küldünk a külhoni magyarság szórványközösségeihez, hogy megismerjék és segítsék értékőrző munkájukat. Ugyanakkor rendkívül jól működik a testvértelepülési program, ezt tavaly kezdtük el 100 millió forint keretösszeggel, idén pedig már 150 millió forinttal hirdettük meg. Több mint 120 magyarországi település nyert 2015-ben, ezek háromszor ennyi külhoni falut, várost vontak be az együttműködésbe. Én úgy gondolom, hogy ha azt a sok energiát, amit egymás ellenében használunk fel, jó irányba terelnénk, és összefognánk itt, a Kárpát-medencében, nagyban változna a magyarság helyzete, sorsa. Nekünk nem egymással kell torzsalkodnunk. Romániában is látom, hogy egy olyan, államilag keltett megfélemlítés zajlik, ami eltántorítja az embereket a közéleti szerepvállalástól. Sorra viszik el a talpraesett magyar vezetőket, ezek után ki mer a választáson indulni, hivatalt vállalni? Nekünk össze kell fogni, egymást kell erősíteni! Már vannak pozitív tapasztalatok, látok elmozdulást ezen a téren, remélem, ez a tendencia megmarad. Mi ezen dolgozunk, ebben hiszünk, és bízom benne, a jövő minket igazol majd!
Potápi Árpád János
A magyarországi Bonyhádon született 1967-ben, először magyar nyelv és irodalom–történelem szakos tanári oklevelet szerzett, majd elvégezte az ELTE történelem szakát. 1998-tól parlamenti képviselő, 2002 és 2014 között szülővárosa polgármestere. Két gyermek édesapja, Katalin Zsuzsanna 23, András Árpád 12 éves. 2014 óta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.
A 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve programról bővebben:
