Ízig-vérig férfias pasi, nemcsak ránézésre, magatartásában is. Kemény külseje roppant empatikus lelket takar, iskolai tanácsadó tanár. A székelyudvarhelyi Asztalos Lehel sok kamasznak példaképe, s gyakran kérjük mi is a véleményét egy-egy kérdésben. Nyugodt és végletekig türelmes Mérleg, úgy sejtjük, a nők zöme hasonló férfiról álmodik.
- Gyakran fordulnak hozzád problémáikkal a kamaszok?
- Igen, sokan, bár fiúk lényegesen kevesebben, mint a lányok. Mert minket, férfiakat első perctől úgy nevelnek, hogy az a férfias férfi, aki nem nyafog, nem rinyál, nem sír, nem mutat érzelmeket. Magunknak is nehezen valljuk be, ha bajban vagyunk lelkileg, és segítséget szinte sosem kérünk. Emiatt érdekes a statisztika is: sokkal több depressziós nő van, mint férfi, de sokkal több férfi lesz öngyilkos...
- Jól belecsaptunk ebbe a könnyed beszélgetésbe...
- Én is pont olyan érzéketlen, „fakír” férfi voltam, mint a társaim jó része, csak a kapcsolatomban sikerült megtanulnom mindent, ami az érzelmekről szól, és azok kifejezéséről. Nem azt mondom, hogy flottul megy mindig, mai napig vannak helyzetek, amikor kijön belőlem a „vaddisznó”, az érzéketlen, a rációvezérelt férfi.
- De legtöbbször nem esik nehezedre kimondani azt, amit érzel?
- Most már nem. Évek munkája van ebben. Boglár, a lányom is nagyon sokat segített. Ha lánya van egy apának, rengeteget tanulhat tőle.
- 29 éve vagytok együtt a feleségeddel. Mi kell ehhez?
- Nagyon-nagyon sok munka. Nem hiszek abban, hogy bele lehet esni egy kapcsolatba, mint légy a tejbe, és aztán működik minden holtomiglan, holtodiglan. Beszélgetünk a személyes problémákról, konfliktusokról, nem söprünk szőnyeg alá szinte semmit, és megtanultam néhány olyan dolgot, ami szerintem minden férfi számára fontos lenne: érzelmileg terhelt vagy konfliktushelyzetekben ne a ráció által vezérelt férfi akarja megérteni, hogy a társa miért dühös, vagy miért van elkeseredve, hanem ha fontos a másik, akkor reagáljak az érzelmeire. Ne megérteni akarjam, hogy ő miért sír, hanem fogadjam el azt, hogy ez a nő most elkeseredett. Megvigasztalom, vagy megpróbálok emberi módon, érzelmekkel reagálni arra az állapotra, s kész.
Fotó: Csedő Attila
- Néhány éve Udvarhely központjában, napközben támadtak meg heten-nyolcan egy kocsmatulajdonost. Legalább 50 férfi nézte végig dermedten, egyetlen voltál, aki segítségére sietett a bajba került embernek...
- Én nem vagyok bátor ember. Zűrös helyzetekben megijedek, viszont le tudom győzni ezt. Abban a konkrét helyzetben nagyon féltem, viszont tudtam, hogy ha nem lépem ezt, másnap szembeköpöm magam a tükörben... Nagyon fontos számomra, hogy nyugodt lelkiismerettel tudjak tükörbe nézni társként, szeretőként magammal, a férfival, az érző lénnyel, aki adott esetben könnyezik egy film vagy regény végén.
- Több szempontból is kilógsz a sorból, lázadónak vagy rendszerellenesnek tartod magad?
- Mindig is kívülálló voltam. Serdülőkoromban nagyon lázadó voltam, nagyon szembeforduló mindennel és mindenkivel, ebből mára inkább az maradt, hogy nem besorolódni, nem az átlaggal vagy az árral együtt utazni, hanem ha lehet, akkor jobban csinálni néhány dolgot. Jobb apának lenni, mint az átlag férfi, jobb férjnek, jobb tanácsadó tanárnak lenni, jobb barátnak. Az a vicces, hogy úgy érzem, ma attól vagyok kívülálló, hogy egy tök átlagos, normális férfi vagyok.
- Nehéz közel 30 éven át monogámiában élni?
- Nagyon nehéz. Hazudik szerintem, aki azt mondja, hogy ezt flottul lehet csinálni. De mitől lenne értéke az egész hűségnek, hogyha olyan könnyű lenne?
- Érték még a hűség?
- Egyre kevésbé. Vagyis a nők zömének a fejében igen, tehát olyan társat képzelnek maguknak, aki hű.
- S a férfiakéban nem?
- Annyira nem. Sőt hajlamosak vagyunk hülyének nézni egymást, hogyha kiderül valakiről, hogy nem csalta meg a feleségét, vagy nincs szeretője, vagy monogám típus. A párkapcsolatok is annak analógiájára működnek, ahogyan a hétköznapjainkban minden: fogyasztunk. Lehetőleg legyen minden félkészen, szájba rágva, ne kelljen energiát fektetni bele, ne igényeljen túl sok munkát, legyen működőképes és lenyelhető úgy, ahogy van. És nem trendi – szándékosan használom ezt a szót – a hosszan tartó kapcsolat, mert nem trendi az sem, hogy egyik szezonban ugyanazt a cipőt hordom, mint amit az előzőben hordtam. Azt látom, hogy a párkapcsolatok zömében, amikor jelentkeznek az első nagyobb problémák, az esetek nagy többségében menekül mindkét fél. Egyszerűen képtelenek vagyunk arra, hogy folyamatosan munkát és energiát fektessünk a kapcsolatba, hogy azt működőképessé és fenntarthatóvá tegyük. Egészen biztos, hogy az a férfi vagy az a nő, aki egy párkapcsolatból nagyon gyorsan kilép, mert nem hajlandó munkát, energiát fektetni bele, annak a következő kapcsolatai is pont ilyenek lesznek. Meggyőződésem, hogy az az ember, aki az elsőből flottul kiszáll, az a tizedikben sem lesz boldogabb.
Fotó: Csedő Attila
- Mi vonz egy nőben?
- Férfi vagyok, látom, ami csinos, ami szép, ami vonzó. De fontos az is, hogy legyen intelligens, művelt, olvasott, tájékozott, és legyen olyan „igazi” nő – amit nagyon sokszor kritizálunk férfiként –, sírjon, kiabáljon, „hisztizzen”, szeressen, simogasson, pátyolgasson, babusgasson, merthogy ettől is nő a nő.
