– Hogyan derült ki, hogy 2-es típusú diabétesszel küzdesz? Mi vitt el az első laborvizsgálatra?
– A véletlen. Meg a hipochondriám.
– Miért írtál a saját betegséged felismeréseiről könyvet? Magadnak, terápiás céllal? Vagy a sortársaknak, segítségként?
– Úgy gondolom, hogy helyesen látok benne bizonyos összefüggéseket az emberi létezés és a betegség kapcsán, amelyek tán másoknak is segíthetnek. Biztos vagyok abban, hogy aki elgondolkodik a benne leírtakon, annak valami módon segíteni fog ez a könyv.
– Milyen életmódváltást követelt tőled a betegség?
– A betegség semmilyent. Ebben is nagyon alattomos. Van számos orvosi javaslat, amit ha betartasz, vélhetően jobb értékeid lesznek a különböző vizsgálatok során. A betegség önmagában talán inkább azt követeli, hogy
nézz szembe magaddal. Ez azt is jelenti – mivel egy gyógyíthatatlan betegség –, hogy a tüneti kezelésre nagyobbak az esélyek, mint a probléma tényleges megoldására. Erre a megoldásra pedig csak törekedni lehet,
de bármennyire ügyes vagy, és eléred a tünetmentesség állapotát, úgyis cukorbeteg maradsz.
– Mennyire alakult át az étkezésed, a vásárlási szokásaid? Hát a közvetlen családodé?
– Azért nem épp ekkora a kétségbeesés, hogy mindenki életét felborította volna. A kettes típusú cukorbetegség diétájában sokkal nagyobb szerepe van a bevitt táplálék mennyiségének, mint a minőségének. Mindkettő fontos, de az előbbi hangsúlyosan.
– A cukorbaj a lemondások betegsége. Miről kell(ene) lemondanod?
– Azt kell megtalálnod a saját életviteledben, ami elősegítette a betegség kialakulását. Elsősorban, ha azonosítottad ezeket a tényezőket, nyilván ezeket kell kiiktatni.
Ez a táplálkozástól kezdve a különböző életviteli szokásokon át az ember gondolkodásmódjáig szigorú önvizsgálatot igényel. Talán e három területen kell először is rendet raknunk magunkban.
– Nagy a kísértés az „édes bűnözésre”?
– Mentális kérdés. De vannak praktikák, amelyek lehetővé tesznek egy-egy apróbb kihágást anélkül, hogy különösebb következményei legyenek. De mindenkit óva intek itt, hogy tartsa be az orvos által felírt diétát és gyógyszeres kezelést, s ha ettől el akar térni, akár ha alkalomszerűen is, arról feltétlenül egyeztessen az orvosával. Mondom, az orvosával, és ne a szomszédasszonnyal! Annak rossz vége lehet.
– El tudtad már fogadni a betegséged, vagy még harcolsz vele? Esetleg hálás vagy neki bizonyos tekintetben?
– Ha harcolunk a lehetetlennel, egy fantommal, az értelmetlen. A minimum az, hogy elfogadjuk. Ha akarunk vele valamit kezdeni, az innen indul. Egyébként meg igen, valahol hálás is vagyok érte. Amellett, hogy sok mindenre megtanított, gondolom, egyértelmű, hogy százszor jobb egy gyors lefolyású hasnyálmirigyráknál…
– Sokat „mantrázod”, hogy „meg fogsz dögleni”… Nagy félelemmel tölt el, hogy te esetleg előbb halsz meg, mint az „átlagember”?
– Alapvetően, aki ilyen típusú betegségben szenved, többet gondol a halálra. Az idézett mondatot vegyük úgy, hogy inkább a betegség súgja az ember fülébe szinte mindennap…
– Milyen lelki összefüggéseket találtál magadban?
– A könyvben többek között arról beszélek, hogy érdemes elkészíteni az úgynevezett diabéteszes önéletrajzunkat. Ez az említett szigorú önvizsgálat első lépése.
Az ember így saját maga számára gyorsan és hatékonyan fel tudja vázolni a betegsége oksági térképét, feltéve, ha nagyon őszinte önmagával. Így az, hogy én személyesen miben találtam ezt meg, talán irreleváns.
De ha ez egy fontos kérdés: a saját egzisztenciális problémáim megoldásának a téves megoldási kísérletei vezettek ide engem.
– Mentális betegségnek is mondod a cukorbetegséget...
– Igen, erről szól a könyv. Erről is. Ezért ajánlom olyanok figyelmébe is, akik nem cukor-, de más civilizációs betegségekben érintettek. Nekik is hasznukra válhat.
– Valahol olvastam, hogy a cukor a szeretet szere, szimbóluma. Te találtál valami összefüggést a cukorbajod és a szereteted között?
– Rengeteg összefüggés van a két dolog között, de az egy külön hosszú beszélgetés tárgya lenne... Én azt mondom, a szeretettel és a cukorral is óvatosnak kell lenni. Mindkettő nagyon csalóka.
– Ha egy jó tanácsot kellene mondanod a sorstársaknak a saját tapasztalataidból, mi lenne az?
– Hogy ne essenek kétségbe, és gondolkodjanak. Az mindig előrevisz.
Fotó: Csedő Attila
Friss lapszámunkat alább kérheted:
