(...)
– Mi alapján választasz ki egy darabot megrendezésre?
– Nagyon fontos számomra, hogy ne maradjon meg a hétköznapok szintjén a történet, érezzem, hogy kitágul, a mindenkori emberről szól. A klasszikusok színpadra állításánál is azt keresem, hogy vajon van-e még közünk ezekhez a több száz évvel ezelőtt megfogalmazott kérdésekhez. Izgalmas kaland megtalálni a formát, amely lehetővé teszi a mai néző számára, hogy rá tudjon hangolódni egy ilyen régi szövegre. A jó színház szerintem a múltból táplálkozik, a jelenben fogalmaz, és a jövőről beszél. Én is erre törekszem.
– Rendező, színházigazgató és tanár vagy. Melyik milyen helyet foglal el az életedben?
– Összefüggnek ezek a munkakörök, kiegészítik egymást. A tanítás segít nyitottnak maradni, általa folyamatosan kapcsolatban vagyok a fiatal rendezőkkel, megismerhetem az ő világlátásukat. A színház legfontosabb ismérve, hogy a jelen idő művészete; amikor egy rendező a régi formák mellett akar kitartani, elveszett. Közben persze én is igyekszem átadni diákjaimnak saját színházi tapasztalataimat. Rendezőként a világhoz való viszonyomat próbálom megfogalmazni úgy, hogy esztétikai értelemben meg tudjam lepni a nézőt.