– Kezdem a legelőítéletesebb kérdéssel. Tényleg jobban vezetnek a férfiak, mint a nők?
– Ezt nem írom alá! De elismerem, hogy a férfiak jó sofőrök. Viszont a nők között is vannak, akik nagyon jól vezetnek, ám a férfiak közt is akad olyan, aki csak azért vezet, mert muszáj. Szerintem nem a nemtől függ a vezetés. Régen ugye el se tudták képzelni, hogy nő üljön a volánhoz. Például édesanyám is nagyon sokat segített a tanulásban édesapámnak, amikor a sofőr iskolát végezte, de elfogadhatatlan lett volna az, hogy ő levizsgázzon, pedig nagyon jó érzéke volt a gépekhez, bármelyik férfival felvehette volna a versenyt.
– És amikor ön vizsgázott már nem volt annyira furcsa?
– A faluban, Nyikómalomfalván már volt körülbelül 4–5 nőnek jogosítványa. 1989-ben, 18 évesen iratkoztam be az iskolába, de végül csak ‘94-ben vizsgáztam. Közben férjhez mentem, gyermekeim születtek. A férjemmel egyébként bár nem egyszerre iratkoztunk be, egyszerre kerültünk sorra.
– Elsőre sikerült? Ez is mindig fontos kérdés szokott lenni ebben a témában...
– Hosszúba engem egyszer elvágtak. Pedig én már otthon a faluban traktorral, kocsival jártam.
– Szigorúbbak voltak akkor a vizsgáztatók?
– Nem is tudom. Az biztos, hogy a mostani vizsga nagyon nehéz. Most nagyon pontosan, precízen kell levezetnie azt a 25 percet a diákoknak, hiba nélkül. Mondjuk meg is értem, mert már Udvarhelyen is nagy a forgalom, úgy kell vezetnie annak, akinek friss jogosítványa van, mint annak, aki 10 éve csinálja. Pedig annyi év tapasztalat után is becsúszik néha egy-két baki. Nem?
– Be bizony. És honnan jött az ötlet, motiváció, bátorság, hogy gépjárművezető oktató legyen?
– Én már gyerekkoromban is nagyon szerettem az autókat, vezettem földúton, mert lehetett. Nagy udvarunk volt, és amikor tudtuk, hogy a szüleink sokáig nem lesznek otthon, akkor addig mentem az IMZ autónkkal, míg kifogyott a benzin. Ezt 11–12 évesen. Utána eltüntettük a nyomokat, még az udvart is felsepertük, s a szép rend miatt dicséretet kaptunk. (nevet) Szóval én gyerekkoromtól kezdve mindig nagyon kívántam a vezetést.
Óvatosabb, meggondoltabb vezetők a nők, mondja Ildikó
Aztán már a 2000-es években egy reggel kávéztunk a férjemmel, s olvastam az újságban, hogy egy autósiskola olyan jelentkezőket vár, akik elvégeznék az oktató-képzést, amit ők fizetnének, majd öt évig szerződést kötnének az oktatóval. Fel voltak tüntetve a követelmények, s miután elolvastam, kacagva mondtam a férjemnek, hogy kész, nekem ez nagyon talál, mehetek iskolába. Elvette tőlem az újságot, alaposan elolvasta, s azt mondta: Nemcsak talál, hanem mész is! Persze én kikacagtam. Nem tudtam elképzelni, hogy vezetésre oktassak bárkit is. De a férjem bátorított, és végül úton jelentkeztem az oktató-képzésre.
– Gondolom ott szinte csak férfiak voltak…
– Soha olyan kisebbségi érzésem nem volt, mint akkor. Életem legnehezebb percei voltak. Szinte csak férfiak voltak ott, s nemcsak kezdők, hanem tapasztaltak is, hiszen minden öt évben az oktatók újra kell vizsgázzanak. Mikor bementem a terembe, észrevettem, hogy van még egy nő, Gyergyóból. Odaültem mellé. Aztán jöttek még szerencsére, s úgy lettünk öten. Végül nem is vizsgáztunk rosszabul, mint a férfiak.
– Kaptak rosszalló megjegyzéseket?
– Kaptunk párat. Mondták, hogy a nőnek a fakanál mellett a helye, meg ilyenek, de nem foglalkoztunk vele. Bár én egyszer odaszóltam, hogy biza a legjobb szakácsok a férfiak közül kerülnek ki, akkor miért ne lehetnének jó női autóvezető oktatók?
– Mikor szerezte meg az engedélyt?
– 2008-ban. S rögtön be is tettem a fiókba, nem foglalkoztam vele. De nem telt el egy hónap és felhívtak egy autósiskolától, hogy szeretnének alkalmazni. Nagyon meglepődtem, mert nem számítottam rá ilyen hirtelen. Szóval decemberben befejeztem az iskolát és februárban már dolgoztam. Három évig voltam annál az iskolánál és nagyon szerettem ott dolgozni, jó viszonyban voltunk a főnökséggel is, nem volt soha semmi problémánk, de 3 év után úgy döntöttem, önállósodom, és magán oktató lettem. A diákjaim azóta is az elméletet annál az iskolánál tanulják, velem pedig a gyakorlati oktatás zajlik.
– A családdal nem volt nehéz egyeztetni?
– Nekem akkor már nagy gyermekeim voltak, gimnazisták, szóval könnyű volt. A lányom sokat segített a háztartásban, a fiam pedig szakács lett, szóval még főzni is tudott, ha kellett.
– Mi a tapasztalata, a nők szívesebben választják a női oktatókat?
– Vannak lányok, akik nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy női oktatóhoz menjenek. És vannak olyan apukák, akik szintén női oktatóhoz szeretnék íratni lányaikat. De persze fiúk is jönnek szép számmal. Majdnem fele-fele arányban vannak a nő és férfi diákjaim.
– Szóval nincs olyan probléma a férfiak, fiúk részéről, hogy női oktatóhoz nem megyek...
– Nincs. Nagyon sok 18 éves fiú diákom van, akivel nagyon jó barátságban vagyok, és szeretek is velük foglalkozni. Ezzel a fiatal generációval nagyon könnyű bánni.
– Úgy látom, az idősebb korosztályból is egyre többen tanulnak vezetni.
– Igen, mert valószínűleg fiatalon nem volt lehetőségük jogosítványt szerezni. Most pedig, hogy mondjuk unokájuk van, és szeretnék gyakrabban látni, vagy dolgozni kell menjenek faluról a városba, jól jön, hogy tudjanak vezetni. De minél később kezdi el valaki, annál nehezebben tanul.
Én azt mondom, hogy a legjobb 18–25 év között letenni a vizsgát,
mert akkor van meg a leginkább az emberben a készség, hogy könnyedén elsajátítsa az autóvezetést. Persze a 40–50 éveseket is meg lehet tanítani, de sokkal nehezebben.
– Nincs olyan, hogy alkalmatlan valaki, akit sehogy sem lehet megtanítani vezetni?
– Olyan nincs, hogy nem lehet megtanítani, de vannak olyanok, akiket nagyon nehéz, mert mondjuk türelmetlenek. A legnagyobb gond viszont a stressz szokott lenni. Mert ha stresszesek – főleg gyakorlatban –, nehezen tudnak jól teljesíteni.
– A nőket, lányokat másképp kell tanítani, mint a fiúkat? Van ilyen jellegű különbség?
– Abban van csak különbség, hogy a fiúk többsége már gyakorlottan jön ide. Ők már tudják mi a kuplung, hol a fék. Sokan közülük úgy jönnek hozzám, hogy már próbáltak vezetni. A kisunokám is vezet már, pedig csak 10 hónapos (nevet). Igaz, távirányítós autója van, abba ültetjük bele, nagyon szereti.
Amúgy régen ugye azt mondták, hogy a vezetés férfias szakma. Ma már azért ez nem így van.
Vannak nagyon jó női vezetők, és a statisztika is mutatja, hogy a nőknek kevesebb százaléka balesetezik. Óvatosabb, meggondoltabb vezetők, mint a férfiak. A férfiak bravúrosabbak, talán gyorsabban is vezetnek, de sajnos több balesetet is okoznak.
A vezető unokával
– És Ön milyen vezető?
– Fiatal koromban, amikor könyvet kaptam, az első tízezer kilométer után azt hittem, enyém a világ. Mondjam úgy, bravúrosan vezettem. Voltak olyan férfiak, akik mellettem ültek, és azt mondták, úgy vezessek, hogy nekik családjuk van. Hát nekem is! – vágtam rá. De amióta tanítok, a diákokkal lassan megyünk az úton, hozzászoktam a lassúsághoz. Azóta nem megyek gyorsan, lassan vezető sofőr lettem.
– Egy átlag női vezető, ha jól is vezet, nem ért nagyon az autókhoz. Ön hogy van ezzel? Megszereli, ha kell?
– A maiakat már nem lehet javítani. Régen egy kormánykapcsolásos Wartburgom volt, és azt megjavítottam párszor. Egyszer Vásárhelyről tartottam hazafelé, amikor a hengerfejpakolással akadtak problémák.
Én biza nő létemre kivettem a hengerfejpakolást, s mivel nem volt más tömítőanyagom, az arckrémemet használtam, s úgy oldottam meg a problémát.
Ma ha meghibásodik az autó, csak a műhelyben lehet megszerelni. Persze olajat mai napig cserélek, nem megyek szerelőhöz.
– Ha választhatna más szakmát, mi lenne az?
– Nem váltanék. Kereskedelmi szakközépiskolát végeztem, és van is egy panziónk, amit a család működtet. Én is besegítek, hogy segítsem a családomat. De amit szívvel-lékkel szeretek csinálni, az az oktatás. Imádok tanítani, szeretek az emberekkel dolgozni.
