Élmény – Sylvia Plath: Az üvegbura ARCHÍV

Ötvennyolc év telt el, mióta megjelent Az üvegbura, de már klasszikusnak számít a szépirodalomban. Vannak még ilyen, nem egészen száz éve megjelent könyvek, amelyek ikonikusak lettek, mint például a Zabhegyező J. D. Salingertől vagy az Állatfarm George Orwell tollából. Az üvegbura ráadásul még fiatalabb, de közös nevezőjük, hogy világszerte ismertté váltak.

Az olvasó, aki fiatal kora óta bújja a könyveket, szépen sorban eljut ezekhez valamilyen formában előbb vagy utóbb. Nálunk, Erdélyben a legismertebb, legolcsóbb a Kriterion kiadása, általában megtalálható az otthoni könyvespolcokon, vagy a szüleink, nagyszüleink polcain, hisz a puhatáblás változatot sokan megengedhették maguknak. Én is többször láttam ezt a kötetet, a könyvtárban is évente többször leemeltem, ha kereste valaki, mégsem szántam rá magam az elolvasására mostanáig.

Olvastam, hallottam róla, hogy nehéz témát dolgoz fel, és valóban nem egyszerű a történet, de hát a „nagy” könyveké mindig mély és súlyos.

Sylvia Plath 31 éves volt, amikor megjelent Az üvegbura, amely részben életrajzi regény, részben fikció, és ugyanabban az évben öngyilkosságot követett el. Már ettől a ténytől is nehéz szívvel fog neki az olvasó, és azonnal kíváncsivá válik, hogyan alakul a főhősnő sorsa. Esther Greenwood portréjában megformálta a tehetséges, biztos jövő előtt álló fiatal lány alakját, aki sikeres a tanulmányaiban, ösztöndíjat nyerve New York-ban kap lehetőséget a sorsát alakítani, de sajnos ez a sors teljesen más fordulatot vesz. 

A regény első felében még igazából könnyed hangulatban találjuk Esthert. A többi ösztöndíjas lánnyal divatbemutatókra, partikra járnak, nincs nehéz feladatuk, amely nyomaszthatná őket: egyenes út vezet akár a munkában, akár megismerkedve egy jómódú gazdag fiatalemberrel jövendőbeli feleségként kiteljesedve, de akár szakmát tanulva a divat világában. Megvan a lehetőségük arra a szintre jutni, ami egy korabeli sikeres nő mércéje volt. Esthernek viszont nem ezek a vágyai. Az újságírás érdekelné, de nem a divatrovat keretein belül. A szépirodalom vonzza, írónő szeretne lenni, de nem érzi a kellő tehetséget magában. Idővel pedig az ambíciója is hanyatlani látszik, a kilátásai, édesanyja támogatásának hiánya ezen a téren mind letörik, és elindul a lejtőn, ahonnan nincs megállás.

Ahogy elsötétül Esther előtt a jövőképe, úgy lesz egyre komorabb a regény hangvétele is. Összeszorított fogakkal haladunk előre a könyvben, szurkolva a fiatal lánynak, hogy ne süllyedjen túl mélyre, de sajnos nem találkozik egy olyan szakemberrel, aki idejében felismerné a pszichózis tüneteit nála, így végül egy elmegyógyintézetbe kerül. Hogy mi történik ott vele, hogyan éli meg ezt az állapotot, és végül sikerül-e kijutnia onnan, ez mind Önökre vár, kedves olvasók. Derítsék ki, és vonják le a saját következtetéseiket, hogyan viszonyulnak/viszonyulnának Önök egy olyan emberhez, aki mentális betegséggel küzd.

Cikkünk a Nőileg magazin 2021. októberi lapszámában jelent meg. 

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Tökéletes kikapcsolódás sok nevetéssel – Szenvedélyes szomszédok
Tökéletes kikapcsolódás sok nevetéssel – Szenvedélyes szomszédok

Cesc Gay Szenvedélyes szomszédok (Sentimental) című alkotását választották a húsz éves Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) nyitófilmjének, melyet július 23-án egyszerre húsz városban vetítettek le. A könnyed spanyol kamarakomédia, mely beleillik a kamarafilmek trendjébe – említhetjük a sok nemzet által átvett, átdolgozott Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) című alkotást vagy Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című filmet is az elmúlt évekből – valószínűleg minden településen megnevettet