ARCHÍV Gurításra fel hát!

A csapatépítők hasznában bízva anno mi is kipróbáltuk, milyen, ha együtt egy konkrét célért kell mindent latba vetni. Gurítani mentünk, de ennek köszönhetően megismertük egymást másféle szemszögből. Legtöbbünk az esélytelenek nyugalmával, de titkon a kezdők szerencséjében bízva gyürkőzött neki az első Nőileg Bajnokságnak a székelyudvarhelyi Septimia szabadidőközpontban. Tudjuk, nem a győzelem, a részvétel a fontos, de azért eláruljuk, kik lettek a Nőileg bowling bajnokai. (Cikkünk a 2015-ös Nőileg magazin márciusi számában jelent meg.)

Míg mi hősiesen izzadva küzdöttünk a pályán, néhányan körmüket, izmaikat féltve csak a pálya szélén gurítottak. Le néhány sört. A kétfős csapatokat sorsolással döntöttük el, irigykedtünk is becsülettel arra a két kolléginára, akinek férfi csapattárs jutott.

A kezdők szerencséje és a tapasztalt sportemberek fölénye egyaránt érvényesült:

a dobogó harmadik fokára a sportéletben igencsak tájékozott, de műkörömmel – tehát kisebb esélyekkel – játszó Melánia és szerény személyem állhattunk. Egyrészt, mert úgy tartottuk illendőnek, hogy győzni hagyjuk a kisebb egóval rendelkezőket, másodsorban pedig azért, mert a szomszédos vásárhelyi csapattal a komoly harc helyett igen összebratyiztunk. Hathatós férfi segítséggel tehát második lett a Trella Gyopi – Boda Gergő páros, s az ugyancsak műkörömmel és szűz kézzel gurító Kittynk fölényesen nyerte a bajnokságot, a nagy sportember hírében álló főszerkesztőnkkel, Noémivel alkotva egy csapatot.

Aki nem szállt be, bánhatja, s ezúttal a (mű)körmöknek sem esett bántódása. Igaz, hétfőn a számítógép egerét sem tudtuk görgetni néhányan, annyira fájt a csuklónk, mások farizmaik fájdalmára panaszkodtak, s olyan (férfi) játékos is akadt, aki a bowling után állítása szerint „szűzlánylépésekkel” járt… Egyszóval: imádtuk, remek sport, főleg annak, aki bírja.

„Nem csupán csapatépítésre, hanem saját képességeink és készségeink fejlesztésére is alkalmas. Igazi fizikai és mentális tréning, már most várom a következőt!” Noémi

„Nekem a versenyhelyzet mindig jó adrenalinbomba. Hamar kiestem, ennek ellenére végig szurkoltam az egész játékot, a mozgás kiváló volt. Olyan izmokat mozgattunk meg, amikről szinte nem is tudtuk, hogy léteznek.” Kinga

„Nem szeretem a bowlingot. És ezen nem tudott változtatni a Nőileg-kórus sem, nem sikerült meggyőzniük a gurigázás szépségeiről, így a pálya széléről, műbőr fotelben tespedve néztem, ki hány bábut dönt le, s izgultam, hogy kinek hány körme bánja a csatát. Nem vagyok az a vérmes szurkolótípus, de azon kaptam magam, elragad a drukkerhév, és hangosan hajrázok.”  Emese

 Fotó: Csedő Attila

Friss lapszámunkat alább kérheted: