Hercegnőből simán lehet doktor

Komplex szerepet tölthetnek be a gyermekek életében a mesehősök: a meseolvasás amellett, hogy fejleszti a nyelvi kompetenciákat, az értékátadás kiváló eszköze, ugyanakkor a szocializációs szerepe is jelentős.

A klasszikus mesék szereplői kifejezetten konzervatívabb felfogást képviselnek a férfias és a nőies tulajdonságokkal kapcsolatban. Megfigyelhetjük, hogy a gyermekeknek készült tartalmak (mesék, rajzfilmek, képregények) főszereplői általában hímneműek, vagy férfi attribútumokkal rendelkeznek. A kortárs mesék a klasszikus mesékkel ellentétben apró, de jelentős elmozdulásokat hoznak. Kérdés: milyen változások tapasztalhatók a karakterek terén, és ezek milyen társadalmi nemi szerepüzenettel bírnak. Néhány klasszikus (Grimm) mesében és kortárs gyermekirodalmi alkotásban vizsgáltuk meg a nemi szerepek jellemzőit: kinézet, öltözet, hajviselet, aktivitás, feladatok, tevékenység, vágyak, tervek, illetve az ezekhez kapcsolt jellemzőket, értékeket, valamint az adott mese üzenetét.

Hét nagyon erős érvünk van amellett, hogy a kortárs meséket is lopjuk be az esti mesés repertoárba!

Lássuk azokat az érveket:

1. Megjelennek a női főhősök, olykor másodrangúak és „kevésbé férfiasak” lesznek a férfi karakterek. A Csipike, Vuk, Vackor vagy a népmesei legkisebb királyfi/szegény legény karakteréhez képest ma már Bogyó mellett ott van Babóca, aki már nem mellékszereplő, mint Tipetupa.

2. A gyermekekhez hasonlóan kezdenek kinézni a női főhősök: gyakran kócos a hajuk, már nem nagyestélyiben, hanem nadrágban – és iskolába! – járnak.

3. Újfajta üzenet: a lányok számára a bátorság, önmegvalósítás, vágyak követése, a fiúk számára: apróbb „csaták”, gondoskodás, esendőség. Maszat például gondoskodik, gyógyít, aggódik (ld. Berg Judit: Maszat könyvek).

Hirdetés

4. A kortárs mesék sokkal valósabb, a hétköznapokhoz közelítő szerepeket és szerepmintákat mutatnak, amelyekkel könnyebb azonosulni, megengedőbbek, elfogadóbbak, rugalmasabbak.

5. A nemi sztereotípiák lebontásához is hozzájárulnak: nagyobb játszóteret „rajzolnak” a lányoknak, kevesebb társadalmi nyomás nehezedik a fiúkra. A mesehősök igazi gyerekek, akiknek hasonló családjuk van, az édesanyjuk munkába jár, vannak testvéreik, akik „átlagos” gyerekek, néha az édesapák főznek, néha a fiúk is járnak balettre (Bori balettozik).

6. Az elvárások már nem annyira nemhez kötöttek, mint helyzetekhez. Varró Dani versei például az édesapák egyre nagyobb involválódását nyomatékosítják.

„Ha be vagy már takarva, fejed a párnán,

Ki olvas mesét? A cica, a sárkány?

Ki altat, nem bánva mekkora strapa?

A zöldséges bácsi?

Nem, nem, hanem… APA!”

(Varró Dani: Nem, nem, hanem)

7. A boldog házasság egy csodás herceggel már nem minden mese vége: egy lánynak más álmot is segítenek álmodni a férjhez menés, a fiúknak pedig a sárkányokkal való harcolás mellett. Lányaim kedvenc meséjében hangzik el egy számomra örökzöld mondat, melynek az üzenete – számomra –, hogy manapság a (király)kisasszonyok már nem a megmentőt várják, nem alszanak száz évig, nem takarítják a törpék házikóját, hanem például új utat választanak maguknak, szakmát tanulnak:

„Én már nem leszek királylány, ne mentsen meg senki!

Nem fogok egy palotában büszkén pipiskedni!

Orvos leszek és segítek minden szenvedőnek,

Lázat mérek, sebet kötök, meggyógyítom őket”

(Donaldson–Scheffler: Zog, a sárkány)

Kiemelt kép: Shutterstock