„Ha későn szülsz, nem fogod látni felnőni a gyermeked!
Negyvenévesen nem lesz türelmed már babázni” – a hasonló előítéletek, beszólások sokunk számára csengenek ismerősen. Van-e előnye is a „késői” szülésnek? Egyáltalán van olyan, hogy késő? Bartha Krisztina pszichológus járt utána a kérdésnek.
Játsszunk a játék kedvéért!
„Nem lehetne egyszerűen csak játszani a játék kedvéért? Nem azért, hogy boldoggá tegyem, hanem azért, mert szeretem őt. Őket. Áttörni a felnőtt lét korlátait, a haszonlesést, és komolyan venni a játékot.” – Fekete István kérdésfelvetése jogos, bár ő maga sem tudja mindig a játék kedvéért játszani a játékot.
Minél kevesebbet posztolsz róla, annál jobban óvod
Ha van valami, ami a szülőkre jellemző, az az, hogy büszkék csemetéikre. És erről szívesen mutogatnak képet is. No de hányat? Milyet és főként kinek? Gergely Orsolya meglátásai a meggondolatlan posztolásról.
Még alig ötéves, de már ezerötszáz fotója elérhető a neten: sharenting
Jó lenne, ha mindig csak önmaga lehetne
Reggel hat harminc. A sötétítőn átszűrődő fény megvilágítja az arcocskáját. Kezei felemelve mindkét oldalon a feje mellett, a lábai felhúzva. Még olyan babásan alszik, pedig ma két és fél éves. Szerzőnk, Szász Hargita gondolatai a magunkkal cipelt örökségről.
Az önállóság ösvényén: nem siettetni, nem beavatkozni, türelemmel kísérni, biztatni
Sok szülő mumusa, illetve a „sikeres szülőség” fokmérője lett, hogy a kicsi mikor válik szobatisztává: ádáz versengés ez, amelynek áldozata maga a gyermek lehet. Mai legjobb tudásunk szerint azonban egyértelmű, hogy a tempót a gyermeknek kell diktálnia, az önállósulásnak ebben a szakaszában legfennebb segíthetjük, biztathatjuk.
Nincs még nálunk kultúrája a biztosításoknak
Te csak bízzál karomban – mondja az Úr
Mifelénk még járunk szentmisére, istentiszteletre, míg a világ számos részén egyre-másra ürülnek ki a templomok, elkoptak a közösségek. Külföldről hazatérő kolléganőnk gondolatai egy vasárnapi szentmisét követően.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
