– Te mikor döntöttél úgy, hogy teszel valamit a környezet védeleméért?
– Amikor anya lettem, elindult bennem egy változás. Ilyenkor van idő, kiszáll az ember a mókuskerékből, kezd másképp gondolkodni. Nem feltétlenül csak az anyák, de lehet, hogy az apák kevésbé szállnak ki a mókuskerékből. Én kismamaként teljesen begörcsöltem, hogy mit vásároljak, mi legyen meg, úgy éreztem, mindenképp kiegészítőkre van szükségem. Úgy éltem az egész addigi életemet, hogy nem hittem a saját erőmben, és ennek leküzdésére a szoptatás nagyon jó iskola volt. Elég vagyok ahhoz, hogy ellássam a gyermekemet, nem feltétlenül kell ehhez az üzletből valami. Innen elindult egy folyamat, ami most is tart.
Arra elég sok példát látok, hogy a gyermeknevelési szabadság után az anya nem megy vissza a munkahelyére, hanem hanyatt-homlok elkezd csinálni valamit, amit szeret. Nem feltétlenül a környezetvédelmet. Nekem ez volt.
Találkoztam anyákkal, akik mosható pelenkát használtak. És akkor ez engem nagyon inspirált, hogy jé, van, aki veszi a fáradtságot, hogy kimossa azt a pelust. Öt éve nyitottam egy babaklubot, nem volt sem pénzem, sem helyiségem, hanem kibéreltem valamit, és meghirdettem. Különböző témákról beszélgettünk a textilpelenka használatától a raw vegan (nyers vegetáriánus) babaétkezésig. Pár hónappal később létrehoztam egy Facebook-csoportot zéró hulladék témában, azóta is megvan (Viața fără deșeuri). Később egy egyesületet is alapítottam „Kevesebb műanyagot” néven, hogy iskolákba járjak erről beszélni, workshopokat tartani. És mostanra elkészült a második könyvem.
– Miről szólnak a könyveid?
– Elsősorban arról, hogyan próbáljunk kiszállni ebből a szokásból, hogy veszem, és dobom el. Ez egy gondolatmenet, amiből elég nehéz kiszállni. Azért is említettem az anyaságot, mert akkor az életünk addigi ritmusa felborul, sok dolgot újra kell definiálnunk. Az emberek többsége úgy gondolkodik, és én is így voltam vele, hogy mit VEGYEK.
Mit vegyek, hogy meggyógyuljak, mit vegyek, hogy kimossam a ruhámat, mit vegyek, hogy felöltözzek. És itt van egy hiba.
Közhely, hogy régebb falun kimentél, leszedted az almát a fáról, megfőzted a szappant. Ez egy másfajta gondolatmenetet feltételez. A könyvemben receptek vannak a raw vegán étkezéstől a háztartási és szépségápolási szerek előállításáig, a második könyvem témája pedig a hulladékmentes babagondozás. Röviden arról szólnak, hogy mielőtt vásárlásba akarnánk bocsátkozni, kicsit szálljunk magunkba, nézzünk körül, milyen más megoldások vannak.
– Mit lehet mást csinálni, mint elmenni az üzletbe, és megvenni, mondjuk, egy pillanatragasztót?
– Hát nem menni el, és nem venni meg. Kérni például a szomszédtól. Szerintem az a baj az egészben, AMIÉRT csináljuk, az az alapérzés, hogy folyton ki kell egészítenünk a saját erőnket valami külső eszközzel. A túlfogyasztás csak egy hatás. Mintha minden erőnk abban állna, hogy elmegyünk az üzletbe, és megveszünk valamit. Szerintem az a legfontosabb, hogy rájöjjön az ember, mennyi mindent meg tud csinálni önmaga.
– Szerinted összekapcsolódik a környezettudatos élet azzal, hogy bízunk a saját erőnkben?
– Ez nálam ugyanaz. A környezettudatosság és a saját erőnkbe vetett hit, az egy. Sokan mondják például, hogy „úgyse rajtam múlik”. Az ember gyengének hiszi magát. Nem tudok meggyógyulni, nem tudok pénzt keresni, nem tudok változtatni az életemen.
Arra biztatom az embereket, hogy csinálják azt, amit szeretnek. S akkor, ki amit szeret, abban biztos jó.
Így meg tud erősödni a hite önmagában, és ezáltal abban is, hogy ő személy szerint is változtathat a környezetre gyakorolt hatásán.
– Mi lenne konkrétan a cél? Hogy megmentsük a Földet?
– Szerintem a környezetvédelem csak egy példája annak, hogy hogyan lehetünk jobbak. A cél az, hogy jobbak legyünk. Elsősorban magunk számára, a mi személyes fejlődésünkért. A környezet megóvása, az egészség inkább pozitív mellékhatások. Végül a cél, hogy jobbak, tudatosabbak legyünk. Arra, hogy hogyan legyünk jók, nincs recept, arra a magunk receptjét kell meghatároznunk. Mi úgy nőttünk fel, hogy egyedül alig tudunk csinálni valamit, mindenben várunk egy külső segítséget, pedig az a legnagyobb segítség, ha valaki beléd helyezi a hitét. Akár te önmagadba.
korábban írtuk
Kurta Kinga: Csak csendre vágyom
„Jó reggelt, Erdély!” – köszönti a hallgatókat Kurta Kinga a Marosvásárhelyi Rádióban vagy faggatja meghívottait az Erdély TV Nőszemközt című műsorában. Ezúttal mi kérdeztük őt: hogyan változtatta meg, milyen kivívások elé állította az anyaság?
