ARCHÍV A cél az, hogy jobbak legyünk

Az ember igyekszik. Látja magát a kék ég alatt ugrabugrálni, mint fák és virágok barátját. Megoszt mindenféle posztot a facebookon, ami arról szól, mit, és hogyan kellene csinálni. És bizonyos dolgokat meg is csinál, például hangos szóval utasítja vissza a szívószálat a kávézókban. Kivéve, mikor elfelejti. Mitől függ tulajdonképpen, hogy hajlandóak vagyunk-e áldozatot hozni a környezetünk érdekében? Kováts Gazit kérdeztük, az Otthon, egyszerűen könyv szerzőjét. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi számában jelent meg.)

– Te mikor döntöttél úgy, hogy teszel valamit a környezetvédelemért?

– Amikor anyuka lettem, elindult bennem egy változás. Ilyenkor van idő, kiszáll az ember a mókuskerékből, kezd másképp gondolkozni. Nem feltétlenül csak az anyukák, de lehet, hogy az apukák kevésbé szállnak ki a mókuskerékből. Én kismamaként teljesen begörcsöltem, hogy mit vásároljak, mi legyen meg, úgy éreztem mindenképp kiegészítőkre van szükségem. Úgy éltem az egész addigi életemet, hogy nem hittem a saját erőmben, és ennek leküzdésére a szoptatás nagyon jó iskola volt. Hogy én elég vagyok ahhoz, hogy ellássam a gyermekemet. Nem kell ehhez az üzletből feltétlenül valami.

– Innen elindult egy folyamat, ami most is tart.

Arra elég sok példát látok, hogy a gyereknevelési szabadság után az anyuka nem megy vissza a munkahelyére, hanem hanyatt-homlok elkezd csinálni valamit, amit szeret. Nem föltétlenül a környezetvédelmet. Nekem ez volt. 

– Találkoztam anyukákkal, akik mosható pelust használtak. És akkor ez engem nagyon inspirált, hogy jé, van, aki veszi a fáradtságot, hogy kimossa azt a pelust. Öt éve nyitottam egy babaklubot. Nem volt se pénzem, se helyiségem, hanem kibéreltem valamit, és meghirdettem. Különböző témákról beszélgettünk a textil pelus használatától a raw vegan (nyers vegetáriánus) babaétkezésig. Pár hónappal később csináltam egy facebook csoportot zéró hulladék témában. Azóta is megvan (Viața fără deșeuri). Később egy egyesületet is létrehoztam Kevesebb műanyagot néven, hogy iskolákba járjak erről beszélni, workshopokat tartani. És mostanra elkészült a második könyvem.

Miről szólnak a könyveid?

– Elsősorban arról, hogy hogyan próbáljunk kiszállni ebből a szokásból, hogy veszem, és dobom el. Ez egy gondolatmenet, amiből elég nehéz kiszállni. Azért is említettem az anyukaságot, mert akkor az életünk addigi ritmusa felborul, sok dolgot újra kell definiáljunk. Az emberek többsége úgy gondolkodik, és én is így voltam vele, hogy mit VEGYEK. Mit vegyek, hogy meggyógyuljak, mit vegyek, hogy kimossam a ruhámat, mit vegyek, hogy felöltözzek. És itt van egy hiba. Közhely, hogy régebb falun kimentél, leszedted az almát a fáról, megfőzted a szappant. Ez egy másfajta gondolatmenetet feltételez.

– A könyvemben receptek vannak a raw vegán étkezéstől a háztartási- és szépségápolási szerek előállításáig, illetve a második könyvem témája a hulladékmentes babagondozás. Röviden arról szólnak, hogy mielőtt vásárlásba akarnánk bocsátkozni, kicsit szálljunk magunkba, nézzünk körül, hogy milyen más megoldások vannak. 

– Mit lehet mást csinálni, mint elmenni az üzletbe, és megvenni, mondjuk, egy pillanatragasztót?

– Hát nem menni el, és nem venni meg. Kérni például a szomszédtól. Szerintem az a baj az egészben AMIÉRT csináljuk. Az az alapérzés, hogy folyton ki kell egészítenünk a saját erőnket valami külső eszközzel. A túlfogyasztás csak egy hatás. Mintha minden erőnk abban állna, hogy elmegyünk az üzletbe, és megveszünk valamit. Szerintem az a legfontosabb, hogy rájöjjön az ember, hogy mennyi mindent meg tud önmaga csinálni. 

– Szerinted akkor összekapcsolódik a környezettudatos élet azzal, hogy bízunk a saját erőnkben?

– Ez nálam ugyanaz. A környezettudatosság és a saját erőbe vetett hit, az egy.  Sokan mondják például, hogy úgyse rajtam múlik. Az ember gyengének hiszi magát. Nem tudok meggyógyulni, nem tudok pénzt keresni, nem tudok változtatni az életemen. Arra biztatom az embereket, hogy csinálják azt, amit szeretnek. S akkor,

ki amit szeret, abban biztos jó.

És akkor így kialakulna. Így meg tud erősödni a hite önmagában, és ezáltal abban is, hogy ő személy szerint is változtathat a környezetre gyakorolt hatásán. 

– Mi lenne konkrétan a cél? Hogy megmentsük a Földet?

Szerintem a környezetvédelem az csak egy példája annak, hogy hogy lehetünk jobbak. A cél az, hogy jobbak legyünk. Elsősorban magunk számára, a mi személyes fejlődésünkért. A környezet megóvása, az egészség inkább pozitív mellékhatások. Végül a cél, hogy jobbak, tudatosabbak legyünk.  Arra, hogy hogyan legyünk jó, nincs recept. Arra a magunk receptjét kell meghatároznunk. Mi úgy nőttünk fel, hogy egyedül alig tudunk csinálni valamit. Mindenben várunk egy külső segítséget. Pedig az a legnagyobb segítség, ha valaki beléd teszi a hitét. Akár te önmagadba.

Kiemelt képünk illiusztráció: Shutterstok

Friss lapszámunkat alább kérheted: