Számomra is meglepő módon, de minden félelem nélkül indulok neki az első siklóernyős kalandomnak lesz, ami lesz alapon. Végtére is, sokkal több autóbalesetről hallunk, mint siklóernyős tragédiáról. A beülőbe „kötözve” várjuk kis ideig a szelet, ami felkap a Fenyédi Lázon, 4-5 lépésnyi szaladás, és szinte magától értetődően már a levegőben is vagyunk. Na, jó, a szívverésem azért egy pillanatra kihagyott.
Mintegy húszkilós a hátizsák, ami tartalmazza a szükséges felszerelést: a siklóernyőt, a sisakokat, a beülőt és a vész esetére tartogatott mentőernyőt. A kezdőknek először a tandemrepülést ajánlják: engedélyezett oktató segítségével tapasztalhatjuk meg a siklóernyőzés élményét. Fentről nézem a fákat, az érzés lenyűgöz, feldob, fülig ér a szám, testemmel együtt az adrenalinszintem is az egekben szárnyal.
A sportág gyökerei az ejtőernyőzéshez nyúlnak vissza – meséli a kezdeteket László Zsolt, a székelyudvarhelyi Aviators iskola alapítója, siklóernyős oktató, engedélyezett tandempilóta. A 80-as évek elején Franciaországban kispénzű ejtőernyősök kezdtek leszaladni meredek domboldalakról hagyományos ejtőernyőkkel, de nagyjából ennyi, ami közös a két sportban, mert a siklóernyősök nem leugranak valahonnan, hanem felszállnak és leszállnak – magyarázza alkalmi reptetőm.
Ilyenek vagyunk a levegőben
Az ember lánya azt gondolná, hogy a siklóernyő csak lefelé képes siklani, de ez nem így van – tudom meg: fel lehet jutni egészen a felhőkig, és ezáltal nagyobb távokat is lehet repülni. „99 százalékban az időjárástól függünk, de értelemszerűen, amikor esik az eső, dörög, villámlik, nem repülünk – mondja az oktató. – Nem extrém sport a siklóernyőzés, inkább technikai, ugyanolyan, mint a sízés vagy a motorozás. Sőt azok veszélyesebbek, mert a levegőben nincs annyi forgalmi résztvevő” – fejti ki. – A problémákat megelőzni kell a repülésben, nem megoldani – magyarázza tanítványainak is az oktató. – De nagyon oda kell figyelni a felszerelés állapotára, a meteorológiai előrejelzésre, határesetekben el kell dönteni, hogy repülünk, vagy sem” – sorolja a tudnivalókat Zsolt.
A siklóernyő teljes mértékben irányítható – mutatja a fenyédi kaszálók felett. Mint mondja, távrepülő és célra szálló versenyeket is rendeznek, utóbbin egy akkora pontra kell érkezniük a pilótáknak, mint egy kupak. „Hogy mi fölött repülünk, mi döntjük el, tavak fölött például csak akkor, ha van akkora magasságunk, hogy biztosan át tudunk repülni. Alacsony magassággal nem célozzuk meg a tó közepét. De ha feljutottunk a felhőig, úgy kell elképzelni a tájat, mintha Google Earthön néznénk: például a zetelaki tó akkorának látszik, mint egy telefon. 2000 méter magasban ez semmilyen veszélyt nem jelent” – mondja.
László Zsolt eddigi magassági rekordja 3990 méter, ezt Bulgáriában sikerült elérnie, távrepülésben pedig 118 km, néhány éve Székelyudvarhelytől egészen Beszterce mellé sikerült eljutnia. „A meteorológiai kondíciók határozzák meg, hogy 2000–3000 méteren vannak-e a felhők, általában az a határ, ameddig fel tudunk emelkedni” – magyarázza. – Létezik egy mentőernyő a beülőnkbe téve, hogy ha két pilóta ütközik, ha ernyőszakadás vagy egyéb extrém helyzet áll elő, akkor az egy második esély, de én mindig azt tanítom a diákoknak: úgy kell megtanulni repülni, hogy a mentőernyő csak egy elméleti biztonságot jelentsen. Jómagam 450 repült órával sosem szorultam még mentőernyőre – teszi hozzá. – Nagyon különleges érzés, amikor a felhőbe beletekersz, s alattad úgymond bezárul, nem látsz semmit. Az a csend szenzációs érzés, meg kell élni” – meséli.
Úgynevezett variométer használatával repülünk, amely mutatja és hanggal is jelzi a magasságváltozást, ugyanakkor telefonos alkalmazás segíti a tájékozódást, méri a földhöz viszonyított sebességet és a szélsebességet is. Zsolt leghosszabb repülése 6 óra 40 percet tartott, de ha egy jobbacska szelet kap, másfél-két órát rendszerint a levegőben van. „Ha megnézzük a világot fentről, minden változik: a térben való tájékozódásunk, a lakóhelyünk helyzete, a földrajzi ismereteink, közelebb hoz a természethez. Lehet beszélni róla, filmen nézni, de az az igazi, amikor az ember maga repül, és szabad” – osztja meg a sportág örömeit Zsolt.
A siklóernyősök a természet erőit, a napsütés csodáját használják. Mint mondják, földön túli érzés, olyankor az sem érdekli őket, miként jutnak haza a leszállóhelyről. Fejben kell megtanulni repülni – összegez az oktató, ugyanakkor senkinek nem ajánlja, hogy autodidakta módon, a YouTube-ról tanuljon, mert saját és mások testi épségét veszélyezteti.
Kocs Zoltán több mint tíz éve került kapcsolatba a siklóernyőzéssel, akkor még csak néhányan űzték ezt a sportot Székelyföldön. Mint mondja látható lelkesedéssel arcán, egyáltalán nem kell félni a repüléstől, bár belülről kell érezni erre a késztetést. Zoltán számára akkora adrenalinlöket volt már az első kis dombokról való lecsúszás, hogy újra és újra át akarta élni. „Nagyon nagy élmény fent lenni a levegőben, minél magasabban, síri csend van, figyelni a madarakat, közel menni hozzájuk. Ha jó az idő, és föl tudok szállni, legtöbb két órát vagyok a levegőben. Nekem ez elég, de ezalatt minél magasabbra próbálok feljutni – magyarázza a székelyudvarhelyi pilóta. – Aki nagyon akar repülni, az előteremti a felszerelés árát, de ajánlatos még a családalapítás előtt beszerezni” – tanácsolja mosolyogva Zoltán. A székelyudvarhelyi pilóták szerint egy használt siklóernyőt ezer euró körüli áron már beszerezhetünk, ezerötszázból pedig tanfolyammal és engedéllyel együtt is kijövünk.
Zoltán nem akar versenyezni, csak szereti jól érezni magát a levegőben. „A siklóernyő annyira tökéletes készülék, hogy ha ráteszünk egy zsák pityókát, és beeresztjük egy dombon, akkor a zsák krumpli is szépen fog siklani egészen addig, amíg le nem száll valahol. Vannak maximálisan biztonságos és profiknak szánt, kevésbé biztonságos ernyők, amikkel lehet »ügyeskedni«, amiknek jobbak a repülési tulajdonságai. Ha meg tudod vásárolni a legbiztonságosabb ernyőt, és hajlandó vagy tanulni, százszázalékos biztonságod van, egyáltalán nem veszélyes sport – magyarázza.
– Csak akkor veszélyes, ha kellő tudás nélkül, rossz, veszélyes időben szállsz fel. Ha jól fel vagy készülve, semmi bajod nem lehet, már csak azért sem, mert rossz időben nem szállsz fel.
Ha biztonságos ernyőd van, és megfelelő tudásod, lehetetlen, hogy bajod legyen. Ha azonban erős szél van, bevihet a domb mögé, ahol örvények vannak, s ott földhöz vághat.
A másik veszély, amikor meleg van, ha jön hirtelen egy vihar, a hideg levegő alul marad, a meleget felnyomja, s a meleg levegő fel fog emelni téged, bele a felhőkbe. Nagyon profinak kell lenned, hogy egy erős viharban le tudj jönni. Ám ha az idő megfelelő, száz százalékban te irányítod a repülést. Ha azonban rossz időben szálltál fel, akkor 99 százalékban nem te irányítod. Egy százalék esélyed van, hogy le tudsz szállni épségben. A természet fogja letenni helyetted valahol valamikor. Csak lehet, előbb felvisz hatezer méter magasra, ott megver az eső, a jég, jól megfagysz, szétszakítja az ernyődet, s valahol földhöz csap – magyarázza mosolyogva Zoltán. – A felhő jó barátunk. De csak a kisebb méretű felhő” – pontosítja.
Erdély domboldalai kedveznek a siklóernyőzésnek: kiváló starthely például Csíksomlyó, gyönyörű berepülni a Szent Anna-tó fölé, de a Gyimesekben és Brassó térségében is találunk remek felszállóhelyeket. A Fogarasok magaslatai Európa 15 legjobb siklóernyős helye között szerepelnek. Az Aviators siklóernyős iskola általában tavasszal és ősszel indít kiscsoportos tanfolyamokat, akit vonz a repülés, érdeklődjön, kérdezzen tőlük bátran! Ugyanakkor szinte minden nagyobb erdélyi városban működik siklóernyős-egyesület, kezdőknek mindenképpen érdemes felkeresni őket.
Fotó: Kocs Zoltán, László Zsolt, Magyari Tekla
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. szeptemberi lapszámában jelent meg.
Előfizetésért látogasson el webáruházunkba >>>
