– A gyermektörvény központi kérdése, hogy ki dönthet a gyermek sorsáról? Te hogyan látod ezt a dilemmát?
– Ahogy az angol jogi szabályozás egyik alapelve, legalábbis a könyv szerint, hogy a gyermek jóléte az elsődleges szempont, úgy a román törvény is, ugyanarra alapoz, kicsit másképp fogalmazva: mindenek feletti a gyermek legfőbb érdeke. Adott helyzetben ez azt is jelentheti, hogy a bíró nincs automatikusan kötve sem a szülők, sem a gyermek kinyilvánított akaratához, ha úgy ítéli meg, hogy az nem szolgálja a gyermek valódi, legfőbb érdekét. Ugyanakkor egy tizenhét éves fiatal véleményét nem lehet figyelmen kívül hagyni – a bírónak meg kell őt hallgatnia, igyekeznie kell megérteni a szempontjait, azt, hogy mi áll a döntése hátterében, meg kell vizsgálnia, hogy mennyire érett ahhoz, hogy felelősségteljesen döntsön. Szinte lehetetlen küldetés szembe menni valaki hitével. A hit talaján elvész a ráció. Én pedig, ugye, érvelni tudok, csak. Másrészt, viszont, egy majdnem tizennyolc éves fiatalember mit tud az életről, mit tapasztalhatott, van-e mihez ragaszkodnia? Milyen igazi döntési lehetősége van egy fiatalnak egy a könyvben leírt esetben, amikor a hozzá legközelebb állók, a szülei és a vallási vezetői, felnőttek, akikben bízik, akiket tisztel, és szeret, a vallási eszméket a fiú élete elé helyezik?
Így hát, én egy ilyen helyzetben is az élet mellett döntenék. Lehetséges, hogy betegen, félelmektől gyötörve, kiszolgáltatva, fiatalon, nem lehet életre-halálra szóló, megalapozott döntést hozni. Bár a félelem, a vallási dogmák is tekinthetőek alapnak bizonyos értelemben…
– A regényben a vallási meggyőződés kulcsszerepet játszik. Mit kezd a jog az ilyen helyzetekkel?
– A vallásszabadság alapvető emberi jog, de nem korlátlan. Egy ilyen esetben is a gyermek legfőbb érdekét kell szem előtt tartani. Márpedig, hogy is állhatna egy gyermek érdekében az, hogy elutasítson vagy ne kapjon meg egy életmentő kezelést? Az élethez való jognak előre valóbbnak kell lennie, mint a vallásgyakorlás szabadságának.
– A regény azt is megmutatja, hogy egy bíró döntése hosszú távú, és olyan következményekkel is járhat, amelyeket nem óhajtott senki sem. Van ennek valós (jogi) tanulsága?
– Igen, és szerintem ez az egyik legfontosabb üzenet, amit a könyv közvetít. A bírói döntés nem ér véget az határozat kihirdetésével. Egy gyermek életébe való beavatkozásnak lelki, családi, sőt spirituális következményei is vannak, amelyeket a jogi eljárás nem tud – és nem is feladata – kezelni.
Ez alázatra tanítja a jogászt: a legjobb szándékú, legmegalapozottabb határozat is csak egy pillanatkép, ami a döntéskor még elképzelhetetlen hatással bírhat.
– Mit tanulhat egy olvasó, egy szülő ebből a történetből?
– Talán azt, hogy a gyermek nem tulajdon, hanem önálló jogokkal rendelkező ember. És hogy a szeretet magába foglalja azt is, hogy képesek vagyunk felülvizsgálni a saját meggyőződésünket a gyermek érdekében.
– Ajánlod elolvasásra a könyvet?
– Igen, de elsősorban nem az irodalmi értéke miatt. Bár, amennyiben az irodalom egyik feladata az elgondolkodtatás, ilyen értelemben teljesít. Szerintem azonban sokkal fontosabb, hogy a regény megmutatja, hogy a jog nem csak rideg szabályok gyűjteménye, hanem morális döntések színtere is. A gyermektörvény érzékelteti, hogy milyen súlya van egy-egy határozatnak – nem csak jogilag, hanem emberileg is.
– Egy ilyen esetben mi a konkrét eljárás Romániában: mi történik, ha a szülő megtagadja a vérátömlesztést vagy egyéb kezelést?
– Különbséget kell tenni aszerint, hogy sürgős, életveszélyes helyzetről van-e szó, vagy a helyzet nem sürgős, az orvos szükségesnek tartja a beavatkozást, amelyet azonban a szülő megtagad.
Nem sürgősségi helyzetben, ha az egészségügyi szolgáltatók úgy ítélik meg, hogy a beavatkozás a beteg érdekében áll, és a törvényes képviselő megtagadja a beleegyezést, a döntést egy szakmai, orvosokból álló, választottbírói bizottság elé terjesztik. Tudni kell, hogy ez a bizottság orvosi szakmai döntést hoz, nincs végrehajtói ereje. Ha a szakmai döntés ellenére sem adja beleegyezését a szülő, akkor a bíróság illetékes dönteni a kérdésben.
korábban írtuk
Vatány Bíborka: A nők történeteiről beszélni kell
Vatány Bíborka a két világháború közötti Kolozsvár prostituáltjainak, cselédlányainak, bábáinak és első diplomás nőinek életútjait követi nyomon, arra keresi a választ: mennyire határozza meg egy nő sorsát az, hogy hová született?
