Az ipari és a rusztikus stílus keveredik egymással Török Zsolt hegymászó aradi otthonában. A Maros partján fekvő ház első emeleti lakása melegséget áraszt, miközben érdekes, kreatív megoldásokkal igyekszik hangsúlyozni tulajdonosa személyiségét. Török Zsolt számára az otthon olyan, mint az alaptábor, ahova mindig vissza lehet térni.
Már belépéskor az előszobában megcsap az egyediség szele. A bejárati ajtó mellett balra ugyanis egy eredeti házi fogas van a falon, amelyen az akasztók csapok. Török Zsolt háza telis-tele van „csináld magad” típusú darabokkal. Olyan eszközök szolgálnak bútorként, amelyekre sokan gondolni sem mernénk.
A hegymászó meggyőződése, hogy napjainkban mindenki egy kicsit dizájner is, így fontosnak tartja, hogy mindent saját ötlete alapján alakítson ki lakásában.
Rusztikus és ipari
Legtöbbször ellentétes lakberendezési stílusként emlegetjük a rusztikust és az iparit. Az első melegséget, otthonosságot áraszt, a másik pedig rideg és barátságtalan, a kettő viszont nagyon jól kiegészíti egymást Török Zsolt otthonában.
Konyhája szinte teljes egészében a rusztikus vonalat követi fapadlóval, mennyezeti fagerendákkal és hagyományos téglaberakásokkal. Ezt a lágyságot ellensúlyozzák a piros vasszékek és a munkaasztalra emlékeztető ebédlőasztal, de megtöri a rusztikusságot a konyhából nyíló kamra hirtelenzöld ajtaja is, amely fölé csalafintaságként a bevásárlóközpontokból ismerős 8-as kassza lámpáját rakta ki a ház gazdája.
A hideg-meleg kombinációjával játszik a hálószoba is, ahol a szürkére festett raklapbútorok egyszerre sugallnak természetközeli, mégis zord hangulatot. Modern eleme a hálónak a hatalmas ablak alatti ülőke, a durva szürkeségbe pedig színt hoznak a fonott kosarak, egy nagyon régi zöld szekrény és a csatornából készült polc színes gyertyáival együtt, valamint az a nagyméretű fotó, amelyet Zsolt készített a Mont Everest egyes táborában történt 2015-ös lavinakatasztrófa után. A kandallótípusú kályha vagy a baldachinos stílust idéző raklapágy egyaránt arról árulkodik, hogy a ház lakója szívesen párosítja a régit az újjal.
Az elegáns szürke szín dominál a nappaliban is, amely a legnagyobb helyiség a lakásban. Itt kapott helyet az üveges iratszekrény köré épített könyvtár, a régi bőröndön álló tévé s vele szemben a kanapé, valamint az íróasztal, amely leginkább egy állványra hasonlít.
Az ipari vonalat erősíti a lakás tágas terasza, amelynek négy sarkát úgy rendezték be, hogy mindegyik más és más tevékenységre legyen alkalmas. Kitűnő környezet az olvasásra vagy a reggeli elfogyasztására, ugyanakkor a raklapból készült bárpulton számítógépezni lehet, a kanapén pedig barátokkal beszélgetni. Az ipari stílus merevségét kompenzálják a színek, a fények és hangulatos megvilágítások, de ezt a célt szolgálják a házban mindenhol felbukkanó üres képrámák, amelyek kizökkentik az egyhangú falakat az unalmasságból. Ilyen szempontból jó megoldásnak bizonyul és melegséget csal a lakásba a téglaberakás is, amely a konyha mellett megjelenik a hálóban és az előszobában is.
Török Zsolt figyel arra, hogy amikor belép egy-egy helyiségbe, akkor ott maximálisan jól érezze magát, ezért például a fürdőszoba nem csupán egyszerű tisztálkodóhely, hanem van itt például egy kisebb olvasósarok is. Ajtaja a felkelő nap sárgáját idézi, így kíván jó reggelt a ház gazdájának, amikor az belép oda reggel.
Szintén sárga színű a zuhanyzófülke is, pozitív energiát és fényt sugároz. Érdekesség, hogy a mosdókagyló egy régi varrógépen van, amely piros színével feldobja a szürke fapadlót. A másik fürdőszoba egyszerűbb, inkább pihenésre hív és a francia menedékházak stílusát idézi.
Lázadás és családi örökségek
A modern megoldások mellett szinte az egész lakást bejárja a letűnt idők hangulata, amelyet elsősorban a családi hagyatékból előkerült tárgyakkal teremt meg Török Zsolt. A konyhában például kiállította a nagyapjától örökölt miniatűr gőzgépmodellt, a hálóban őrzi édesapja első fényképezőgépét, a nappali egyik sarkában pedig ott állnak édesapja fa sílécei. Családi bútordarab a csaknem százéves fürdőszobai kisszekrény is, amelyben nagyapja az orvosságokat tartotta fogászati rendelőjében. Szintén családi örökségből származnak a század eleji utazóládák, amelyek asztalként szolgálnak Zsolt nappalijában, ahol helyet kapott a régi családi zongora is. Tetején ott találjuk édesapja nagybácsijának egyetemi oklevelét, illetve egy 1913-ból való emlékkönyvet.
Ezzel szemben lépten-nyomon ott lógnak a falakon Lucian Țidorescu kortárs aradi festő munkái. Nonkonformista, meghökkentő alkotások, amelyek egyszerre figyelemfelkeltőek és elgondolkodtatóak. Török Zsolt ugyanis a lázadás jegyében rendezte be otthonát, mint mondja, így próbált meg szembeszállni szülei végtelenül puritán életmódjával.
Galéria és raktár a lakásban
A ház csaknem tíz méter hosszú folyosója a hegymászói díjak, kitüntetések és elismerések kiállítóterme. Természetesen nem hiányozhatnak a falról az aradi hegymászó által meghódított legfontosabb csúcsok fotói sem, köztük a Cho Oyu, az Ama Dablam, a Cerro Torret vagy a Petit Dru. A hegymászó felszerelések raktára pedig a lakás dísze. A jégcsákányok, karabinerek, jégcsavarok, hágóvasak, különböző méretű mobil biztosítási eszközök rendben sorakoznak az egyik falon, és szintén jól látható helyen vannak elhelyezve a bakancsok, hálózsákok és kötelek is.
Ám nemcsak ezek a tárgyak emlékeztetnek arra, hogy a ház gazdája a hegymászás szerelmese. Az új és az ismeretlen iránti kíváncsiság, a felfedezés öröme szinte mindenhol áthatja a levegőt. Török Zsolt szerint ugyanis rendkívül fontos, hogy érdekes tárgyakkal vegyük körül magunkat, hogy mindig legyen, mit felfedezzünk. Fontos szempont az is, hogy az otthon kényelmes legyen, és melegséget árasszon, hiszen ez az a hely, ahol az ember a legjobban kell hogy érezze magát. Olyan, mint a hegymászók számára az alaptábor, ahonnan elindulnak a sanyarú körülmények közé, de ahova bármikor visszatérhetnek.
Fotó: Kiss Bea
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. májusi lapszámában jelent meg.
