Csak kevesen tudják, hogy december 16-án van a legkorábbi napnyugta az évben, ám a legrövidebb nap mégsem ez, hanem 21-e, a téli napforduló napja. És bár az év legnagyobb ünnepe, Jézus születésének a napja szinte elhalványít mindent, ebben a hónapban van a fogyatékos emberek világnapja, de a magyar rádiózás és a rabszolgaság felszámolásának a világnapja is. Szintén decemberben, és szintén világnappal hívják fel a figyelmet a mifelénk már-már tradíciónak mondható korrupcióra, tizedike a Nobel-díjak átadásának napja, (mert ezen a napon hunyt el Alfred Nobel), 1989 decemberében pedig 16-án kezdődtek a forradalmi megmozdulások Romániában.
Hideg december, kora tavasz…
„Hideg, havas december, jó termést vár az ember” – tartja a népi időjóslás, s a megfigyelések szerint ha december első fele enyhe, akkor kemény télre lehet számítani, ha azonban a hónap vége az enyhébb, akkor március elején eltakarodik a hó. A régiek december 13-án szokták elkezdeni a Luca-szék készítését, a hiedelem szerint ugyanis, aki rááll karácsonykor pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a boszorkányok. A régiek életében a Luca napját követő 12 nap a következő év 12 hónapját jelölte: a népi megfigyelések szerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből. De azt is hitték, hogy ha fehér a karácsony, akkor zöld lesz a húsvét, ha pedig fekete a karácsony, akkor fehér húsvét várható.
Gondos kertész ilyenkor sem tétlen
Ahogy rövidülnek a nappalok, úgy fogyatkoznak a kerti teendők, ám gondos kertész ilyenkor is talál hasznos elfoglaltságot – nem feltétlen csak a kertben: például a szerszámok között. Ajánlott a szerszámainkat és gépeinket megtisztogatni, beolajozni, ami elromlott, megjavíttatni, a kerti csapokat, öntözőberendezéseket vízteleníteni és elzárni. Figyeljünk arra, hogy minden olyan növényt megóvjunk, amely ki van téve a fagynak. Tisztítsuk meg a kerti ösvényeket, takarítsuk ki a fásszínt, tegyük rendbe a kerítést. Adjunk friss vizet, szalonnát, magvakat a madaraknak, amikor pedig takarítjuk a kertet, hagyjunk egy kis fahalmot, amely alatt megbújhatnak a hibernáló állatok.
Szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell
„Gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött. Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm… Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalán nem járok. Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire. Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja…” (Márai Sándor)
Megjelent a Nőileg magazin 2022. decemberi lapszámában.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
Magyari Tekla: Milyen az anyaság? – Novemberi lapajánló
Na, milyen az anyaság? – szegezik nekem a (hülye) kérdést az utóbbi hónapokban sokan. Nem könnyű felelni, pláne pár hét után, „kösz, jól”-nyi hosszúságban… Mint az élet maga: könnyebb és nehezebb napok is vannak.
