„Siralmasan zajlanak a vakációs napok a három gyermekemmel. Állandóan kiabálok valamelyikkel, fenyegetem a másikat és könyörgök a harmadiknak. Szörnyen érezzük magunkat és mindennek a tetejébe, mintha éppen az ellenkezőjét érném el annak, amit szeretnék. Látom, hogy a módszereim nem működnek, de elképzelni sem tudom, hogyan csináljam másként.” Mindannyian tudjuk, hogy a sorok írója nincs egyedül ezzel a problémával, sőt, tudjuk azt is, milyen érzés elveszíteni az önkontrollt még egyetlen gyermek nevelgetése során is.
és megnyomni a detonátort rajtunk. A saját gyermekünk pedig a legprofibb bombaszakértő a környezetünkben. Ilyenkor hiába tudjuk, mit kéne tennünk, vagy mondanunk, hiába olvastunk egy könyvtárnyi gyereknevelési szakkönyvet, mert zsigerből a régi minták törnek elő belőlünk: az a tehetetlen düh és indulat, ahogy a szüleink is kezelték a hasonló helyzeteket, és ahogyan mi nagyon nem akarjuk.
A kiabálás és a helytelen indulatkezelés tanult minta alapján vésődik be, és adódik tovább. Mindennapossá válva teljesen hatását veszti mint kommunikációs eszköz, hiába vagyunk egyre hangosabbak tehetetlenségünkben. A gyermek látszólag immunissá válik rá, a látszat alatt azonban rendszerint szorongás alakul ki. Egy idő után a kérésre, szólításra már nem is reagál, hanem elengedi a füle mellett. Megtanulja, hogy nem történik semmi, ha így tesz. A „süket fül“ természetes önvédelemmé válik arra, hogy a gyerek „kikapcsolja” a külső negatív hatásokat. Ez később megnyilvánulhat a koncentrációs képesség csökkenésében is.
A gyerekek gyakran maguk is agresszívan viselkedhetnek vagy nehezen múló dackorszakban ragadhatnak. Sok esetben a gyermekben félénkséget kelthet, nehézségeket okozhat a szociális kapcsolatok kialakításában, és a konfliktuskezelésben.
Emelt hang mellett megszűnik a tisztelet és méltóság érzése mindkét félnél. Megéri áthuzalozni ezt a viselkedést, és hatékonyabb eszközöket bevezetni mindenki épülésére. El sem hinnénk, mennyire megéri.
Lássunk néhány trükköt, amit azonnal be lehet vetni, hogy kevesebbet kiabáljunk:
Szemtől szembe
Nem tiszteletteljes és nem hatékony, ha csak ülünk a kanapén, és a másik szobából kiabálunk át a gyermeknek. Ha szeretnél tőle valamit, akkor hagyd abba, bármit csinálsz. Állj fel, és menj oda hozzá, hogy a szemébe tudj nézni, és úgy mondd el neki, amit szeretnél tőle. Észre fogod venni, hogy sokkal gyengédebben fogsz így beszélni hozzá, ha megteszed ezt a tiszteletteljes gesztust.
Példák:
Ha éppen nem tudsz teljes figyelmet és szemkontaktust szánni rá, akkor bátran kérd a türelmét: „Most nagyon fontos munkában vagyok, és szeretnék teljesen rád figyelni. Amint elkészültem, megbeszéljük.” Amikor egyszerűen csak nem tudsz szemkontaktust létesíteni, de figyelmet igen (például mosogatsz, és közben a gyermek magyarázni akar valamit), akkor biztosíthatod őt arról, hogy figyelsz: „Hallgatlak / figyelek, folytasd nyugodtan.”
Még gyorsabb az eredmény, ha az egész családot bevonod a tervedbe, és elmondod nekik, hogy törekszel a teljes figyelmedet rájuk fordítani, amikor szükségük van rád. Ezért, amikor hozzád beszélnek, várják meg, ameddig leteszed a telefonod, kikapcsolod a laptopod, rájuk figyelsz, és rájuk is nézel. Ha közlendőd van, nem kiabálsz át a másik szobából, hanem odamész hozzájuk.
Ha közösen dolgoztok rajta, az eredmények közös élmények, és közös erőfeszítések.
Hangosból halkba
Amikor észreveszed, hogy egyre hangosabb vagy, tudatosan beszélj egyre halkabban. A suttogás mindkettőtötöket kizökkent a paprikás hangulatból, a gyermek pedig figyelni kezd, hogy jobban halljon.
Néma jelek
Beszéljetek meg egy vicces jelet arra az esetre, ha kezdesz mérges lenni. A trükk az, hogy közösen egyeztek meg a jelben (lehet az, hogy hadonászol a fejed fölött, vagy az, hogy fél lábon ugrálsz, vagy bármi más, ami vicces), és a jel látványa mindkettőtöket nevetésre bír majd, csökkenti a feszültséget, és növeli az együttműködést.
Példa:
Megbeszélhetitek, hogy ha valamelyikőtök azt érzi, hogy mindjárt „felrobban”, felmutatja az előre megbeszélt kézjelet, mint például az időkérést a sportban, ami azt fogja jelenteni: „Stop, most mindenkinek szünetet kell tartania, mielőtt valami olyat mondunk, amit megbánunk.”
A helyzetből való kizökkenésre remekül alkalmas az a trükk is, ha elkezdesz énekelni kiabálás helyett. Amellett, hogy vicces, azonnal oldja a feszültséget, csakúgy, mint néhány mély levegővétel. Dalolás helyett kipróbálhatod a 4/6 légzést, amelynek azonnali stresszcsökkentő hatása van, és már néhány ismétlés után tisztábban fogsz gondolkodni. Négy másodpercig szívd be a levegőt, majd hat másodpercen át engedd ki lassan. Ha a gyermek beszél hozzád közben, csak az ujjaddal jelezd, hogy most LÉLEGZEL, LÉLEGEZZEN ő is.
Cselekvés szavak helyett
A kiabálás gyakran azért alakul ki, mert a szülő már a tizedik figyelmeztetést mondja, és úgy érzi, nem hallják meg. Dr. Lynn Lott egyik kedvenc tanácsa: „Csukd be a szád, és cselekedj!” A felnőttek valamiért nagyon szeretnek kioktatni, magyarázni, példabeszédeket és világmegváltó bölcsességeket ontani magukból. Pedig ezek nem nevelnek. Az nevel, ahogy viselkedsz.
Példa:
Ahelyett, hogy a szoba másik végéből kiabálnál, hogy kapcsolja ki a tévét, sétálj oda, nyomd meg a gombot, és szeretettel, de határozottan mutass a megbeszélt feladata felé.
Pihenő saját magunknak
Egy dühös szülő nem tud racionálisan gondolkodni és tanítani, egy dühös gyerek pedig nem tud tanulni. Ha érzed, hogy emelkedik benned a pumpa, és mindjárt kiabálni fogsz, állj meg és lépj ki a helyzetből. Nyugodtan mondd meg a gyereknek: „Most túl dühös vagyok. Nem akarok kiabálni veled, ezért elmegyek a másik szobába megnyugodni.”
Fontos megérteni, hogy
Nem kell haragudnod magadra, és nem kell szégyellned az érzéseidet – csak vedd észre őket, engedd átfolyni magadon, majd lassan eltűnni. Fontos tudni, hogy amikor dühösek vagyunk, a helyes ítélőképességért felelős prefrontális agykérgünk egyszerűen „lekapcsol”, és az ősi hüllőagyunk veszi át az irányítást. Ugye nem akarjuk átadni a gyermekünk nevelését egy dühös hüllőnek? Éppen ezért egyáltalán nem „megfutamodás” időt kérni a lehiggadásra, sőt, ahhoz, hogy eredményes problémamegoldóvá váljunk, kötelező mindkettőnknek lehiggadni.
Példák:
„Rettentően dühösnek érzem magam. Megyek, iszom egy pohár vizet, hogy megnyugodjak és szépen tudjak beszélni veled.”
„Látom, hogy mérges / csalódott vagy. Szeretnél egyedül megnyugodni a kuckódban, vagy szeretnéd, hogy veled menjek?”
Kapcsolódás a korrekció előtt
A Pozitív Fegyelmezés és a viselkedéstudományok felhívják a figyelmet arra, hogy z kellemetlen viselkedést nem tudunk kijavítani és megállítani, ha előbb nem kapcsolódtunk a gyermekhez, mert ő csak a kapcsolódásunk után válik nyitottá arra, hogy meghallgasson, együttműködjön és együtt gondolkodjon. Ezért a kapcsolódás mindennél fontosabb a legnehezebb pillanatokban. Segít, ha nem a puszta viselkedést tartjuk szem előtt, hanem az egész gyermeket.
A kapcsolódás lehet egy érintés, egy megértő tekintet, egy ölelés, vagy az érzéseinek elismerése. Mindez nem „jutalom a rossz viselkedésért”, hanem híd a jó viselkedés felé.
Mit lehet tenni, ha mégis kiabáltam?
Elő fog fordulni. Eleinte még gyakran, aztán, ahogy egyre többet gyakorlod a fenti eszközöket, egyre ritkábban. A hibázás sajnos része a folyamatnak, és számolnunk kell vele. Sőt, az előnyünkre is fordíthatjuk: általa figyelhetjük meg a legjobban a saját viselkedésünket – vajon mi váltja ki belőlünk? Vajon hogyan csökkentsük legközelebb a kiváltó tényezőket? És általa taníthatjuk meg az egyik legfontosabb készséget az életre, a hibák jóvátételének fázisait!
Figyelj arra, hogy
Mondd el neki, hogy a hiba hasznos része az életünknek, és lehetőség a tanulásra. Fogadd el az ő érzéseit is, mert azok is jogosak, és kapcsolódj hozzá: mesélj el egy történetet a te gyerekkorodból. Mondd el neki a te érzéseidet is. Meséld el, hogy néha mindenki szokott ideges lenni, és az a fontos, ami utána történik...
Tanítsd meg neki és kövessétek együtt a hibaigazítás és jóvátétel 3 lépését:
Felismerés / Ismerjük fel! „Húha! Elkövettem egy hibát!” – Ismerd el – elsősorban magadnak, bűntudat nélkül –, hogy hibáztál. Tudatosítsd, hogy a hibázás az élet természetes része, és egyben egy remek lehetőség a tanulásra.
Békülés / Béküljünk ki! „Bocsánatot kérek!” – Kérj őszintén bocsánatot a gyermektől (vagy a sértett féltől) a viselkedésedért. Ezzel jelzed felé, hogy tiszteled őt, és sajnálod a történteket.
Megoldás / Oldjuk meg! „Dolgozzunk ki együtt egy megoldást!” – Miután lecsillapodtak a kedélyek, üljetek le, és dolgozzatok ki közösen egy olyan megoldást vagy jóvátételi tervet, amellyel helyrehozhatjátok a hibát, vagy amivel legközelebb elkerülhetitek a hasonló szituációkat.
Gyakoroljátok együtt, és ezzel biztosra mehetsz, hogy te egyre jobb leszel a nem kiabálásban, ő pedig nem lesz kiabáló szülő.
korábban írtuk
Villáminterjú Ugron Bélával: A Székely Kálváriára vagyok a legbüszkébb
Első júliusi villáminterjúnk alanya a híres abránfalvi székely primor család leszármazottja, a Solymáron élő, Erdélyben főként karitatív tevékenységéről ismert Ugron Béla.
