Bruncsák Anna: Ha nem szeretnénk kiabálni

Van, hogy begurulunk, és kiabálunk a gyermekünkkel. Mindenkivel előfordul, hisz az indulat természetes. Ellenben elkerülhető, tanulható: mit tegyünk, hogy ne kiabáljunk?

Hirdetés

Fotó: Pixabay

„Siralmasan zajlanak a vakációs napok a három gyermekemmel. Állandóan kiabálok valamelyikkel, fenyegetem a másikat és könyörgök a harmadiknak. Szörnyen érezzük magunkat és mindennek a tetejébe, mintha éppen az ellenkezőjét érném el annak, amit szeretnék. Látom, hogy a módszereim nem működnek, de elképzelni sem tudom, hogyan csináljam másként.” Mindannyian tudjuk, hogy a sorok írója nincs egyedül ezzel a problémával, sőt, tudjuk azt is, milyen érzés elveszíteni az önkontrollt még egyetlen gyermek nevelgetése során is.

Senki sem jókedvében kiabál. Amikor fáradtak, stresszesek vagyunk, nagyon könnyű bárkinek rátaposni a gyenge pontjainkra,

és megnyomni a detonátort rajtunk. A saját gyermekünk pedig a legprofibb bombaszakértő a környezetünkben. Ilyenkor hiába tudjuk, mit kéne tennünk, vagy mondanunk, hiába olvastunk egy könyvtárnyi gyereknevelési szakkönyvet, mert zsigerből a régi minták törnek elő belőlünk: az a tehetetlen düh és indulat, ahogy a szüleink is kezelték a hasonló helyzeteket, és ahogyan mi nagyon nem akarjuk.

Hirdetés

A kiabálás és a helytelen indulatkezelés tanult minta alapján vésődik be, és adódik tovább. Mindennapossá válva teljesen hatását veszti mint kommunikációs eszköz, hiába vagyunk egyre hangosabbak tehetetlenségünkben. A gyermek látszólag immunissá válik rá, a látszat alatt azonban rendszerint szorongás alakul ki. Egy idő után a kérésre, szólításra már nem is reagál, hanem elengedi a füle mellett. Megtanulja, hogy nem történik semmi, ha így tesz. A „süket fül“ természetes önvédelemmé válik arra, hogy a gyerek „kikapcsolja” a külső negatív hatásokat. Ez később megnyilvánulhat a koncentrációs képesség csökkenésében is.

A gyakori kiabálás, különösen akkor, ha a gyereket is minősítik közben, csökkentheti az önértékelést, agressziót, önkontrollhiányt eredményez.

A gyerekek gyakran maguk is agresszívan viselkedhetnek vagy nehezen múló dackorszakban ragadhatnak. Sok esetben a gyermekben félénkséget kelthet, nehézségeket okozhat a szociális kapcsolatok kialakításában, és a konfliktuskezelésben.

Emelt hang mellett megszűnik a tisztelet és méltóság érzése mindkét félnél. Megéri áthuzalozni ezt a viselkedést, és hatékonyabb eszközöket bevezetni mindenki épülésére. El sem hinnénk, mennyire megéri.

Lássunk néhány trükköt, amit azonnal be lehet vetni, hogy kevesebbet kiabáljunk:

Szemtől szembe

Nem tiszteletteljes és nem hatékony, ha csak ülünk a kanapén, és a másik szobából kiabálunk át a gyermeknek. Ha szeretnél tőle valamit, akkor hagyd abba, bármit csinálsz. Állj fel, és menj oda hozzá, hogy a szemébe tudj nézni, és úgy mondd el neki, amit szeretnél tőle. Észre fogod venni, hogy sokkal gyengédebben fogsz így beszélni hozzá, ha megteszed ezt a tiszteletteljes gesztust.

Példák:

Ha éppen nem tudsz teljes figyelmet és szemkontaktust szánni rá, akkor bátran kérd a türelmét: „Most nagyon fontos munkában vagyok, és szeretnék teljesen rád figyelni. Amint elkészültem, megbeszéljük.” Amikor egyszerűen csak nem tudsz szemkontaktust létesíteni, de figyelmet igen (például mosogatsz, és közben a gyermek magyarázni akar valamit), akkor biztosíthatod őt arról, hogy figyelsz: „Hallgatlak / figyelek, folytasd nyugodtan.”

Még gyorsabb az eredmény, ha az egész családot bevonod a tervedbe, és elmondod nekik, hogy törekszel a teljes figyelmedet rájuk fordítani, amikor szükségük van rád. Ezért, amikor hozzád beszélnek, várják meg, ameddig leteszed a telefonod, kikapcsolod a laptopod, rájuk figyelsz, és rájuk is nézel. Ha közlendőd van, nem kiabálsz át a másik szobából, hanem odamész hozzájuk.

Ugyanezt várnád viszont tőlük is. Mert irtó jó érzés, ha teljes figyelemmel hallgatnak.

Ha közösen dolgoztok rajta, az eredmények közös élmények, és közös erőfeszítések.

Hangosból halkba

Amikor észreveszed, hogy egyre hangosabb vagy, tudatosan beszélj egyre halkabban. A suttogás mindkettőtötöket kizökkent a paprikás hangulatból, a gyermek pedig figyelni kezd, hogy jobban halljon.

Néma jelek

Beszéljetek meg egy vicces jelet arra az esetre, ha kezdesz mérges lenni. A trükk az, hogy közösen egyeztek meg a jelben (lehet az, hogy hadonászol a fejed fölött, vagy az, hogy fél lábon ugrálsz, vagy bármi más, ami vicces), és a jel látványa mindkettőtöket nevetésre bír majd, csökkenti a feszültséget, és növeli az együttműködést.

Példa:

Megbeszélhetitek, hogy ha valamelyikőtök azt érzi, hogy mindjárt „felrobban”, felmutatja az előre megbeszélt kézjelet, mint például az időkérést a sportban, ami azt fogja jelenteni: „Stop, most mindenkinek szünetet kell tartania, mielőtt valami olyat mondunk, amit megbánunk.”

A helyzetből való kizökkenésre remekül alkalmas az a trükk is, ha elkezdesz énekelni kiabálás helyett. Amellett, hogy vicces, azonnal oldja a feszültséget, csakúgy, mint néhány mély levegővétel. Dalolás helyett kipróbálhatod a 4/6 légzést, amelynek azonnali stresszcsökkentő hatása van, és már néhány ismétlés után tisztábban fogsz gondolkodni. Négy másodpercig szívd be a levegőt, majd hat másodpercen át engedd ki lassan. Ha a gyermek beszél hozzád közben, csak az ujjaddal jelezd, hogy most LÉLEGZEL, LÉLEGEZZEN ő is.

Cselekvés szavak helyett

A kiabálás gyakran azért alakul ki, mert a szülő már a tizedik figyelmeztetést mondja, és úgy érzi, nem hallják meg. Dr. Lynn Lott egyik kedvenc tanácsa: „Csukd be a szád, és cselekedj!” A felnőttek valamiért nagyon szeretnek kioktatni, magyarázni, példabeszédeket és világmegváltó bölcsességeket ontani magukból. Pedig ezek nem nevelnek. Az nevel, ahogy viselkedsz.

Példa:

Ahelyett, hogy a szoba másik végéből kiabálnál, hogy kapcsolja ki a tévét, sétálj oda, nyomd meg a gombot, és szeretettel, de határozottan mutass a megbeszélt feladata felé.

Pihenő saját magunknak

Egy dühös szülő nem tud racionálisan gondolkodni és tanítani, egy dühös gyerek pedig nem tud tanulni. Ha érzed, hogy emelkedik benned a pumpa, és mindjárt kiabálni fogsz, állj meg és lépj ki a helyzetből. Nyugodtan mondd meg a gyereknek: „Most túl dühös vagyok. Nem akarok kiabálni veled, ezért elmegyek a másik szobába megnyugodni.”

Fontos megérteni, hogy

a düh, a tehetetlenség érzése, az elsöprő harag mind-mind jogos és természetes érzések.

Nem kell haragudnod magadra, és nem kell szégyellned az érzéseidet – csak vedd észre őket, engedd átfolyni magadon, majd lassan eltűnni. Fontos tudni, hogy amikor dühösek vagyunk, a helyes ítélőképességért felelős prefrontális agykérgünk egyszerűen „lekapcsol”, és az ősi hüllőagyunk veszi át az irányítást. Ugye nem akarjuk átadni a gyermekünk nevelését egy dühös hüllőnek? Éppen ezért egyáltalán nem „megfutamodás” időt kérni a lehiggadásra, sőt, ahhoz, hogy eredményes problémamegoldóvá váljunk, kötelező mindkettőnknek lehiggadni.

Példák:

„Rettentően dühösnek érzem magam. Megyek, iszom egy pohár vizet, hogy megnyugodjak és szépen tudjak beszélni veled.”

„Látom, hogy mérges / csalódott vagy. Szeretnél egyedül megnyugodni a kuckódban, vagy szeretnéd, hogy veled menjek?”

Kapcsolódás a korrekció előtt

A Pozitív Fegyelmezés és a viselkedéstudományok felhívják a figyelmet arra, hogy z kellemetlen viselkedést nem tudunk kijavítani és megállítani, ha előbb nem kapcsolódtunk a gyermekhez, mert ő csak a kapcsolódásunk után válik nyitottá arra, hogy meghallgasson, együttműködjön és együtt gondolkodjon. Ezért a kapcsolódás mindennél fontosabb a legnehezebb pillanatokban. Segít, ha nem a puszta viselkedést tartjuk szem előtt, hanem az egész gyermeket.

A kapcsolódás lehet egy érintés, egy megértő tekintet, egy ölelés, vagy az érzéseinek elismerése. Mindez nem „jutalom a rossz viselkedésért”, hanem híd a jó viselkedés felé.

Mit lehet tenni, ha mégis kiabáltam?

Elő fog fordulni. Eleinte még gyakran, aztán, ahogy egyre többet gyakorlod a fenti eszközöket, egyre ritkábban. A hibázás sajnos része a folyamatnak, és számolnunk kell vele. Sőt, az előnyünkre is fordíthatjuk: általa figyelhetjük meg a legjobban a saját viselkedésünket – vajon mi váltja ki belőlünk? Vajon hogyan csökkentsük legközelebb a kiváltó tényezőket? És általa taníthatjuk meg az egyik legfontosabb készséget az életre, a hibák jóvátételének fázisait!

Figyelj arra, hogy

a szeretet üzenete mindig világos legyen, és tégy meg mindent, hogy a gyermeket magát ne minősítsd: csak a viselkedést, a tettét.

Mondd el neki, hogy a hiba hasznos része az életünknek, és lehetőség a tanulásra. Fogadd el az ő érzéseit is, mert azok is jogosak, és kapcsolódj hozzá: mesélj el egy történetet a te gyerekkorodból. Mondd el neki a te érzéseidet is. Meséld el, hogy néha mindenki szokott ideges lenni, és az a fontos, ami utána történik...

Tanítsd meg neki és kövessétek együtt a hibaigazítás és jóvátétel 3 lépését:

Felismerés / Ismerjük fel! „Húha! Elkövettem egy hibát!” – Ismerd el – elsősorban magadnak, bűntudat nélkül –, hogy hibáztál. Tudatosítsd, hogy a hibázás az élet természetes része, és egyben egy remek lehetőség a tanulásra.

Békülés / Béküljünk ki! „Bocsánatot kérek!” – Kérj őszintén bocsánatot a gyermektől (vagy a sértett féltől) a viselkedésedért. Ezzel jelzed felé, hogy tiszteled őt, és sajnálod a történteket.

Megoldás / Oldjuk meg! „Dolgozzunk ki együtt egy megoldást!” – Miután lecsillapodtak a kedélyek, üljetek le, és dolgozzatok ki közösen egy olyan megoldást vagy jóvátételi tervet, amellyel helyrehozhatjátok a hibát, vagy amivel legközelebb elkerülhetitek a hasonló szituációkat.
Gyakoroljátok együtt, és ezzel biztosra mehetsz, hogy te egyre jobb leszel a nem kiabálásban, ő pedig nem lesz kiabáló szülő.

korábban írtuk

Villáminterjú Ugron Bélával: A Székely Kálváriára vagyok a legbüszkébb
Villáminterjú Ugron Bélával: A Székely Kálváriára vagyok a legbüszkébb

Első júliusi villáminterjúnk alanya a híres abránfalvi székely primor család leszármazottja, a Solymáron élő, Erdélyben főként karitatív tevékenységéről ismert Ugron Béla.

Hirdetés