ARCHÍV Csernobil – kell-e félnünk tőle?

A kórházban állítólag minden a helyén van: a gyógyszerek, a betegek leletei, a kórházi esetnapló, ahol az utolsó bejegyzés az evakuálásról szól. Pripjaty város kórházában, Csernobil mellett, 34 éve megállt az idő. Ahogyan leállt a mára már szimbólummá vált sárga óriáskerék a vidámparkban, és úgy egyáltalán az élet maga. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)

1986. április 26-án a csernobili atomerőmű 4-es reaktora felrobbant, és a hirosimai radioaktív felhő erejének 30–40-szeresét juttatta a levegőbe. Az utóbbi időben többször került szóba Csernobil, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Egyrészt, mert pár hónappal ezelőtt több héten keresztül égett a tűz a tiltott zóna bizonyos részein, másrészt tavaly jelent meg az az öt részes minisorozat, amely remekül mutatja be az emberiség történetének talán legnagyobb, emberi hiba és mulasztás okozta katasztrófáját. A film bemutatása óta állítólag 40 százalékkal nőtt a Csernobilba látogató turisták száma.

Egy egynapos Csernobil-túra körülbelül 100–150 euróba kerül, a kétnapos mintegy 400 euróba. Jár hozzá idegenvezető is, anélkül nem is lehet bejutni. El kell viszont menni saját szakállra Kijevbe, amely 150 kilométerre van a tiltott zónától.

900–1000 kilométerre van tőlünk Csernobil. Jogos, hogy még mindig, évtizedek után is tartunk attól, hogy a sugárzás, aminek ki voltunk téve, káros lehet az egészségünkre. Az is jogos, hogy félünk attól, hasonló ma is bekövetkezhet.

„A csernobili baleset nagymértékű, radioaktív anyagokkal történő szennyezést okozott Európában, fontos tehát, hogy harminc év távlatában is felmérjük mindazt, ami a balesetből visszamaradt idehaza” – mondja Begy Róbert-Csaba vezető kutató, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Környezettudományi karának adjunktusa, aki környezeti radioaktivitással foglalkozik.

– Románia mekkora mértékű sugárzást kapott 1986-ban? Aránylag közel vagyunk Ukrajnához…

– Románia igen közel van, de viszonylag szerencsés helyzetben volt a baleset következtében. A radioaktív felhőt a meteorológiai körülmények Fehéroroszország és Svédország felé sodorták. Romániát csak május elseje környékén érte el, és észak-kelet, dél-nyugat irányban haladt át az országon. Svájc és helyenként Németország is nagyobb adagot kapott, mint Románia. A nagy szennyezést Fehéroroszország, Ukrajna és Oroszország szenvedte el, körülbelül tízszer annyit, mint mi.

– Sokan tartanak attól, hogy a 34 évvel ezelőtti sugárzás még mindig veszélyes az egészségünkre nézve. Ennyi idő után is hat? Megbetegedhet-e valaki rákban 2020-ban amiatt, hogy 1986-ban kaptunk az atomfelhőből?

– Azok, akik 1986 előtt születtek, számolhatnak egy minimális kockázati tényezővel, melyet talán úgy lehetne szemléltetni: annyi, mint annak a kockázata, hogy most egy gerincröntgent végeznek, és az elkövetkező 5 évben egy tüdőröntgennek vetjük alá magukat. Egy sima koponya CT vizsgálat is közel akkora kockázati tényezővel bír. Azok számára, akik a 90-es években születtek vagy azt követően, Csernobil „hagyatékának” a kockázata egy fogröntgen kockázatával ér fel.

Begy Róbert-Csaba

– Ha Csernobilban vagy környékén mondjuk tűz üt ki, most is megfagy az ereinkben a vér. Lehet-e veszélyes ránk nézve egy csernobili erdőtűz? 

– Idén áprilisban valóban bekövetkezett egy Csernobil környéki erdőtűz. Mi is kíváncsiak voltunk arra, hogy az akkori meteorológiai körülmények, a hazánk felé tartó széljárás hoz-e valamennyi radioaktív anyagot. Erdély három pontjáról gyűjtöttünk esővízmintákat abban az időszakban: Máramarosszigetről, Marosvásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről. Mindhárom térségből gyűjtött mintákban az aktivitáskoncentráció a kimutatási szint alatt volt. Tehát a válasz a kérdésre egyértelműen nem.

– Bekövetkezhet-e hasonló katasztrófa manapság? Csernobilban csomó szerencsétlen véletlen és komoly emberi mulasztás kellett egybeessen ahhoz, hogy ekkora mértékű pusztítás bekövetkezzen…

– Más időket élünk. Véleményem szerint egy, a Csernobilhoz hasonló katasztrófa bekövetkezése szinte lehetetlen. Sokkal biztonságosabb technológiával készült reaktorokat használunk manapság. A Cernavodai reaktorunk az egyik legbiztonságosabb reaktortípus. És sokat változott a kezelő személyzet tudása és hozzáállása is azóta.

– Csernobilban ma egyetlen iparág virágzik: a turizmus. Van-e a lezárt zónában ma is sugárveszély? 

– Ez így igaz, a turizmus virágzik és a bolygatatlan növényvilág és állatvilág is. Az egyszerű séta szinte veszélytelen, természetesen még ma is vannak nagyon aktív zónák, de az ott töltött idő rövidsége miatt a kapott dózistöbblet elenyésző, és ezeket a helyeket el lehet kerülni. A szuvenír gyűjtést sem ajánlom senkinek, meg arra is vigyázzunk, hogy mit fogunk meg és mikor mosunk kezet, de ezek általános szabályok. 

Zárszóként annyit szeretnék még elmondani: a környezet tele van radioaktív elemekkel, például az atomfegyver kísérletek még nemrégiben is terhelték radionuklidokkal a természetet. A természetes radioizotópok azonban mindennapjaink részét képezik: jelen vannak a mindennap fogyasztott ásványvizeinkben, a belélegzett levegőben, az élelmiszereinkben. Csernobil csak egy kis részecskéje a nagy „radioaktív” kirakósnak.

Fotó: Shutterstock

korábban írtuk

Csernobil utóhatásai – Radioaktivitás a hétköznapokban
Csernobil utóhatásai – Radioaktivitás a hétköznapokban

Mi a radioaktivitás, hogyan van jelen a hétköznapjainkban? Valósak-e a nukleáris energiával kapcsolatos félelmeink? Többek között erre is válaszolt dr. Incze Réka környezetvédelmi szakember. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin novemberi számában jelent meg.)