ARCHÍV Csernobil utóhatásai – Radioaktivitás a hétköznapokban

Mi a radioaktivitás, hogyan van jelen a hétköznapjainkban? Valósak-e a nukleáris energiával kapcsolatos félelmeink? Többek között erre is válaszolt dr. Incze Réka környezetvédelmi szakember. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin novemberi számában jelent meg.)

– A Csernobil című minisorozatnak köszönhetően az emberek ismét beszélni kezdtek a radioaktív sugárzásról, annak mellékhatásairól. De az a hír is felcsigázta az embereket, hogy látogatható lesz a csernobili zóna. A ’86-os atomkatasztrófa és annak utóhatása kapcsán sokan sokféleképpen nyilatkoztak. Mi is a radioaktivitás?

– A radioaktivitás azt jelenti, hogy bizonyos elemek atommagja nem stabil, és miközben az adott kémiai elem egy stabil állapot felé tart, különböző sugarakat bocsát ki. A radioaktivitás lehet természetes és mesterséges. Az atomerőművekhez kapcsolódó balesetek, valamint az atomenergia katonai felhasználása miatt az emberek nagy része negatív érzelmeket társít a radioaktivitás vagy az atomenergia fogalmához. A jelenség negatív megítélését fokozza, hogy semmilyen érzékszervünk nem azonosítja a sugárzást. Fontos tudnunk azonban, hogy a körülményektől függően a radioaktivitás lehet semleges, sőt hasznos is.

A természetes radioaktivitás és az ehhez kapcsolható úgynevezett háttérsugárzás folyamatos a környezetünkben, ehhez jól alkalmazkodott az emberi szervezet, így szokványos körülmények között nem jelent veszélyt az egészségünkre.

Mesterséges radioaktivitásnál olyan jelenségekről, kémiai elemekről beszélünk, amelyek emberi tevékenység nyomán keletkeztek; ilyen például a cézium egyik izotópja (Cs-137), ez főként a csernobili baleset nyomán került a környezetünkbe, és az akkori mennyiség közel fele ma is itt van. Így az említett cézium jelenleg is kimutatható – például a talajból vagy a fakéregből –, erre vonatkozóan mi is végeztünk kutatásokat gamma-spektrometriai módszerekkel.

– Félelmeink eltúlzottak?

– Éppen Csernobil, illetve az atomenergia békés felhasználásának legnagyobb balesete igazolja, hogy a félelmeink nem alaptalanok. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük azt, hogy a radioaktivitásnak és az atomenergiának számos területen veszi hasznát az emberiség, akkor igen. A felhasznált villamos energia egy jelentős részét atomerőművek biztosítják, az orvostudományban a daganatok diagnosztizálására és a rákos betegek kezelésére is használják a radioaktivitást. Az élelmiszeriparban és a környezetvédelemben is fontos szerepe van, és sorolhatnám.

– Mikor beszélhetünk káros hatásról?

– Akkor, amikor a radioaktív sugárzás, illetve az ehhez kapcsolható effektív dózis olyan mértékű, hogy negatívan befolyásolja az élő szervezeteket, az emberi egészséget. A

kismértékű sugárzás akár pozitívan is hathat az ember immunrendszerére, ez figyelhető meg például a mofetták esetében.

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Környezettudományi és Környezetmérnöki Karának doktoranduszaként anno a radioaktivitás, környezet, egészség témát választottam kutatási területként. Székelyföldi mofettás könyvünkben az egyik társszerző, Tatár Márta, a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház kardiológus főorvosa elmondja, hogy a Székelyföldön fellelhető mofetták többek között azért is hatékonyabbak, mint a mesterséges szén-dioxid-fürdők, mert ezekben a radon gáz jelenlétének köszönhetően természetes radioaktivitás figyelhető meg. Kutatásainkban mi is foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy egy átlagos mofettakúra (tíz-tizennégy kezelés) milyen mértékű többlet-sugárterheléssel jár.

Dr. Incze Réka fontos mérőműszeren könyököl

Méréseink nyomán arra a következtetésre jutottunk, hogy egy-egy kezelés alatt a pácienseket a megengedett értéknek csak a tíz-húsz százaléka éri, tehát helyesen használva a mofetta nem jelent kockázatot a szervezetre. Természetesen van egy határérték, ami fölött káros a radon gáz jelenléte. Érdekes például Gyila Sándor, az említett szívkórház fizikusának véleménye, hogy

az emberi szervezet egy bizonyos ideig „emlékszik” arra a sugármennyiségre, ami hatással volt rá,

ezért figyelni kell, hányszor és milyen mértékben tesszük ki magunkat ennek.

– Hétköznapjainkban még hol találkozhatunk sugárzással?

– A háttérsugárzás legnagyobb részét a radon gáz okozza. Ez a radioaktív gáz jelen van a levegőben, a talajban, a vízben, sőt feldúsulhat az épületeinkben. Ez azt is jelenti, hogy ha túl sokat ülünk olyan környezetben, ahol feldúsult a radon gáz, akkor egy hétköznapi munkahelyen vagy otthonban is kaphatunk az egészségünkre káros mennyiségű sugárzást. Tavaly elkészült Romániában is az Országos radon cselekvési terv, folyamatban van, hogy erre támaszkodva különböző átfogó mérések kezdődjenek. Egyes térségekben, például Magyarországon is, már évek óta hangsúlyt fektetnek a radon-épület-egészség témájú felmérésekre.

A beltéri radont főként azóta fontos figyelemmel kísérni, amióta az emberek sok időt töltenek zárt térben, és hőszigetelik az épületeiket.

Ilyen szempontból tehát egészségesebbnek és biztonságosabbnak mondhatók a nagyszüleink idejében készült, kevésbé szigetelt lakóházak vagy a korszerű szellőztetőrendszerekkel ellátott épületek.

– Ha a radon gáz ismeretlen mennyiségben jelen van a talajban, vízben, levegőben, akkor hogyan védekezhetünk ellene?

– Kézenfekvő és egyszerű megoldás az épületeinkben a gyakori és alapos szellőztetés. A modern nyílászárókkal ellátott és nagyon leszigetelt házak esetében érdemes aktív szellőztetőrendszer kiépítését mérlegelni.

– Vannak, akik turistalátványosságként gondolnak Csernobilra, és állítólag szervezett túrákon meg lehet tekinteni a katasztrófa helyszínét. Kockázatos felkeresni ezt a zónát?

– Amint korábban taglaltam, a csernobili baleset egyes nyomai még ma is aktívak, sugároznak, például ott is jelen van a fentebb említett cézium, és most is, sőt még évtizedekig ontja a bomlástermékeit. Annak, aki nem akarja felesleges kockázatnak kitenni a szervezetét, azt tanácsolom, hogy ne vegyen részt ebben a katasztrófaturizmusban.

Fotó: Mihály László

Friss lapszámunkat alább kérheted: