– Laikusként milyen lépéseket tegyünk meg, ha kétes egészségügyi témájú tartalommal találkozunk a közösségi médiában?
– Az első fontos szempont, hogy ki szerint kétes az adott tartalom? Például én mindig az aktuális tudományos bizonyítékokra alapozva készítem a tartalmaimat, de van, aki az én tartalmaimban kétkedik, mert ellentmond az addigi hitrendszerének és információinak. Ez egyfajta megerősítési torzítás, amikor azokat az információkat keressük, akár öntudatlanul, amelyek megerősítik az addig igaznak vélt gondolatainkat. Ezért szerintem az első és legfontosabb lépés, hogy nyitottak és kritikusak legyünk egyszerre az új információkra és keressük a megbízható forrásokat – ezek sem tévedhetetlenek, de kisebb az esélye a félreinformálásnak.
– Mik lehetnek arra utaló jegyek, hogy nem szakmabeli vagy nem szakszerű a megosztott tartalom?
– Manapság bárki hangot kaphat a közösségi médiában és nem kell hozzá képzettség, hogy adott témáról beszéljen. Ez sajnos rengeteg alaptalan tévhit terjedését segíti elő. Gyakran jelzésértékű, ha az adott tartalomgyártó profilján nincs feltüntetve valamilyen szakképesítés – esélyes, hogy nem is rendelkezik azzal. Ha fel van tüntetve, akkor valószínűbb, de sajnos itt is vannak megtévesztések. Ha valaki például magyarországi orvosként jelenik meg a közösségi médiában, akkor viszonylag egyszerűen ellenőrizhető egy online adatbázisban bárki által, hogy valóban orvos-e az illető. Nemrégiben is láttam példát rá, hogy orvosként mutattak be a közösségi médiában valakit, aki nem rendelkezett képesítéssel.
Sajnos a mesterséges intelligencia fejlődésével egyre nehezebb kiszűrni a tudományosnak hangzó, de nem megalapozott állításokat.
Ha valaki extrém végletekben beszél magabiztosan, sosem fogalmaz feltételes módban, félelemkeltésre alapozva próbálja a saját termékeit eladni és sosem mutat fel tudományos bizonyítékot az állításaihoz, elég nagy az esélye, hogy az adott tartalmában téves információkat találhatunk. Az igazi szakemberek tudják, hogy hol lehetünk magabiztosak és hol kevésbé egyértelműek a bizonyítékok, és ennek megfelelően kommunikálnak. Emellett jó, ha legalább időnként felmutatják azokat az emberi tanulmányokat, amelyek alapján az állításaikat/ajánlásaikat teszik.
– Előfordul az is, hogy egészségügyi végzettséggel rendelkező ember oszt meg téves információkat…
– Sajnos ez is gyakran megtörténik. Azt szoktam mondani, hogy tévedni emberi dolog, és csak az nem téved soha, aki sosem mond semmit. Fontos, ha egy szakember téved, akkor legyen hajlandó beismerni azt és helyesbíteni az információt. A tudományra alapozó jó szakember ismérve, hogy nem tartja magát tévedhetetlennek és mindig a helyes információ átadását tartja a legfontosabbnak. Szerintem az egyik gyakori oka a tévedésnek, hogy elavult információkkal rendelkezik a szakember és nem ismeri a legújabb bizonyítékokat. Nagyon gyakran látok valódi és vélt szakértőket tudományos állításokat tenni valóban tudományos kutatások alapján, épp csak a nem megfelelő kutatásokra hivatkozva. Ezek általában állatokon vagy laborokban, Petri-csészékben végzett kutatások, amelyek az összetett emberi szervezetre nézve nem bírnak bizonyító erővel. Emiatt hallhatjuk azt az állítást gyakran a tudományban kétkedőktől, hogy „mindenre is van egy kutatás” – épp csak nem mindegy, hogy milyen kutatás. Egy állati kutatás eredményét nem lehet egy az egyben értelmezni emberekre vonatkoztatva. A legrosszabb esetek pedig azok, akik saját érdekből, haszonszerzés céljából nem kritikusan értékelik a tudományos ismeretek összességét, csak kiválasztják azokat a tanulmányokat, amelyek a saját mondandójukat igazolják – miközben a tudományos konszenzus teljesen mást mutat.
– Gyakran találkozol te a pácienseid, ismerőseid körében azzal, hogy bedőlnek ezeknek a hamis információknak?
– Elég gyakran előfordul. Persze, ezért nehéz lenne őket hibáztatni, mert manapság elég nagy kihívás eligazodni, hogy milyen információkat hihetünk el. Ezért is tartom kivételesen fontosnak azoknak a szakembereknek a munkáját, akik a közösségi médiában is a tudományos bizonyítékokra alapozva segítenek az embereknek megőrizni az egészségüket, jobbá tenni az életüket.
– A tapasztalatod szerint milyen célt szolgálnak ezek az egészségügyi álhírek?
– Változatos, de általában a madzag másik végén a pénzügyi haszonszerzés bújik meg. Persze
van olyan is, aki egyszerűen csak nem hozzáértő és úgy terjeszt téves információkat minden további hátsó szándék nélkül.
– Leggyakrabban milyen területen, mit ígérnek?
– Az egészségmegőrzés témakörébe sok minden belefér, ezért változatos, hogy hol érhetjük tetten a félreinformálást. Legyen szó különböző kütyükről, csodákat ígérő étrend-kiegészítőkről, nem hozzáértő által vezetett kurzusokról, ősi módszerekről, méregtelenítésről – a lista csaknem a végtelenségig folytatható lenne.
– Kik a legveszélyeztetettebb célcsoport?
– Az idősebbek talán még mindig a legveszélyeztetettebbek, akik viszonylag felszínesen kezelik csak a közösségi médiát és az internet világát. Azonban manapság egyre inkább azon a véleményen vagyok, hogy gyakorlatilag mindenki ki van téve a veszélynek, hogy téves állításokat higgyen el.
– Ha már az interneten akarunk tájékozódni egészségügyi kérdésekben, akkor hol érdemes?
– Orvosként azt mondanám, hogy a tudományos szaklapok és tanulmányok lehetnének a legjobb források, de ezek a legtöbbek számára nem hozzáférhető és értelmezhető ismereteket jelentenek. A nem egészségügyi szakemberek számára szerintem a legjobb források azok a szakemberek lehetnek, akik valóban a mindenkor aktuális tudományos álláspontot próbálják közvetíteni, az emberek számára érthető formában.
korábban írtuk
Lélekhang – A hegymászás mentális hullámvasút (VIDEÓVAL)
Sántha Xénia meghódította a Manaszlut – ilyen és hasonló szalagcímekkel tele a sajtó hetek óta, és nem jogtalanul. A csíkszeredai származású Xénia valóban történelmet írt. Ezúttal arról beszél a Lélekhang podcastben: az expedíció lelki utazás is volt.
