Ezt a megkönnyebbülést nem kell szégyellni. Én csak azt bánom, hogy a kormányunk nem képes rá. Az a helyzet, hogy sokszor úgy érzem, nagyon fáradt vagyok. Évek óta tartjuk a frontot egy olyan ellenféllel szemben, amelyet mérnökök terveztek arra, hogy lekösse a gyermekünk figyelmét.
Most megint érkezett egy bejelentés, csak épp nem a Digi24-en, hanem a BBC-n. A britek 2027-től – ausztrál mintára – betiltják a tizenhat év alattiaknak a közösségi média használatát. A hogyan még nyitott kérdés, de a szándék kötelez.
Én még hozzátennék valamit, azért, amit érdemes a kinyilatkoztatás mellé tenni: Ausztrália 2025 decemberében a világon elsőként tiltotta be a közösségi médiát a tizenhat év alattiaknak. Négy hónappal később a Molly Rose Foundation – egy gyászoló brit család által alapított gyermekvédelmi szervezet – megkérdezett több mint ezer ausztrál tinédzsert, hogy mi változott.
A fal, amelyet jó szándékkal építenek, négy hónap után még mindig nem készült el. Lehet, hogy csak Kőmíves Kelemen felesége tudná megmondani, miként dolgozik az igazi szaki.
Ami eddig megvalósult
Az első gondolatom az volt, hogy a gyermekek ügyesek, és meghekkelték a rendszert. Ez részben igaz – a még mindig fiókkal rendelkezők hetven százaléka szerint „könnyű” volt megkerülni a tiltást. Ami viszont kínos, hogy a legtöbb gyermeknek nem is kellett megkerülnie semmit. A platformok ugyanis eleve nem azonosították és nem törölték a meglévő fiókjaikat. A YouTube-ot, Snapchatet, Instagramot és TikTokot tovább használó gyermekek több mint háromötöde szerint
Azaz itt már nem a kreativitásról van szó, hanem arról, hogy a tiltással nem társult egy rendszer, ami kiszűri a tiniket. A techcégek – akiknek a törvény szerint be kellett volna tartatniuk a tiltást – egész egyszerűen nem tették meg. A felelősség, amit a szülő letett a válláról, nem került sehová. Csak láthatatlanná vált. Kérdés az, hogy a techcégek állják-e a cechet? Mert a törvény szerint az ő felelősségük kiszűrni a tizenhat év alattiakat.
Bezzegrománia csak hablatyol
Romániában Raed Arafat belügyi államtitkár társadalmi és jogalkotási vitát sürgetne a tizenöt–tizenhat év alattiak hozzáférésének korlátozásáról, miközben Ilie Bolojan volt miniszterelnök szerint nehezen elképzelhető, hogy ilyen korlátozásokat be lehessen vezetni – szerinte hatékonyabb a fiatalok felvilágosítása. Cătălin Predoiu volt belügyminiszter pedig egyenesen azt mondta, a tiltás csak frusztrációt és fokozott kíváncsiságot szülne, és a gyermekek titokban, mindenféle útmutatás vagy védelem nélkül kezdenék használni a platformokat.
Valaki oldja már meg helyettünk a problémát!
Itt van az a kettősség: vágyunk arra, hogy valaki más oldja meg ezt helyettünk, ugyanakkor valahol mélyen sejtjük, hogy a tiltás nem egyenes arányos a gyermek belső iránytűjének fejlődésével. Hogy a telefon kiütése a gyermekkézből nem tanítja meg a pulyát arra, mit kezdjen a saját figyelmével, az unalmával, a kíváncsiságával és a közösségi média által generált vágyaival.
A Molly Rose Foundation felmérése azt is világos megfogalmazza, hogy a korábban érintett gyermekek fele azt mondta, most kevesebb időt tölt online. Akik teljesen elvesztették a hozzáférésüket, azok közel fele pozitív hatásról számolt be a mentális egészségére és az iskolai teljesítményére vonatkozóan. Tehát történik valami jó is.
A fal és az iránytű
A platformok – a YouTube, a Meta – természetesen tiltakoznak, és azt mondják, a teljes tiltás a kevésbé biztonságos, anonim terek felé tolja a gyermekeket. Az ő szájukból ez érdekvezérelt érv, hiszen a saját üzletükről van szó. De a kérdés valós: ha a gyermeket kizárjuk egy térből, hová, mire irányítjuk a figyelmét?
A szabályozásnak van helye, sőt, a Molly Rose Foundation szerint épp a platformok működésének, a függőséget okozó dizájnnak a szabályozása lenne a leghatékonyabb út, nem a gyermek kizárása. De még a legjobb törvény is csak a keretet adja. Azt, ami a kereten belül történik, nem lehet delegálni.
korábban írtuk
Gergely Ildikó: Azért vagyok itt, hogy szeretetet adjak
Gergely Ildikó több mint húsz éve dolgozik bölcsődében, azóta gyerekek százai rajonganak érte: délutánonként alig akarnak elszakadni tőle, és ha lehetne, sok apróság haza is vinné őt örökre. Az a fajta nő, akiből árad a szakmája szeretete.
