Néha előfordult, hogy megmatatta magát az asztal alatt, kuncogott, ha a gumihalacska megcsiklandozta a csalit a fürdőkádban, de heccelték is egymást a pucérkodással, szerelmeset játszottak a babák, és egymás szerszámát méregették a bokrok mögött. Beismerhetjük, a felsorolt történetek közül majd mindenkinek volt hasonló, nyilvánosan felvállalt vagy titkolt élménye. De hogyan reagáljunk szülőként a gyermek pszichoszexuális fejlődésére? Erről kérdeztük Szőcs Kinga pszichológust, családterapeutát. A szakember fontosnak tartja kiemelni, hogy
a nemi szerep kialakulásában nagy szerepe van a környezetnek, a szociális tanulásnak, a mintának, hiszen megtanulják, bizonyos nemi szerephez milyen viselkedés, öltözködés, tevékenység társul.
A testi ismerkedés közben a gyerekek rádöbbennek, hogy ez nekik örömet okoz. Ez a szakasz a pszichoszexuális fejlődés nagyon fontos állomása. Kár lenne álszent, zavart módon reagálni a viselkedésükre,
hiszen egy életre megpecsételhetjük a szexualitáshoz kapcsolódó viszonyukat.
A felfedezés időszaka
A gyermekekben két-három éves kor körül kezd kialakulni az énazonosság. Óvodáskorban ez fokozódik. Freud fallikus időszaknak nevezi azt az időszakot, amikor a libidinális izgalom a nemi szervekre tevődik át. Az óvodaérettség időszakában kezdődik el a másik nem iránti kíváncsiskodás: „Miért van puncijuk a kislányoknak?”, „Hogy pisilnek a lányok, ha nekik nem lóg, mint a fiúknak?” – ilyen és ehhez hasonló kérdések tevődnek fel, miközben minden adandó lehetőséget kihasználnak, hogy megnézhessék az ellenkező nem nemi szervét. Ilyenkor kezdik figyelni a szülők testét is: a lányok megkérdezik, hogy nekik mikor lesz nagy cicijük, a fiúk pedig próbálnak állva pisilni, mint apa.
Kapjon a szülőtől információt a gyerek, és ne legyünk álszentek, int a szakember
Önkielégítés szempontjából a kisfiúk valószínűleg hamarabb felfedezik a nemi szervüket, mert az sokkal jobban kiemelkedik a testükből. Ezt erősíti az is, hogy hosszabb alvás után a kisfiúknál észlelhető a spontán erekció, ami a megtelt hugyhólyag eredménye ebben a korban.
Gyermekkori önkielégítés. Természetes...
A gyerek mindenféle gátlás nélkül nyúl magához. Egyes szülők zavarba jöhetnek, ha csemetéjüket maszturbáláson kapják, habár testük felfedezése természetes folyamat. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy életkori sajátosság.
A gyermekkori önkielégítés – furán hangzik, de – már magzati korban is jelentkezik.
Ha a szülő tisztában van ezzel, akkor megfelelően tudja kezelni gyermeke pszichoszexuális fejlődésének egészséges lépeseit. Ha szexuális izgalmat elégít ki, csupán testi örömöt szolgál, akkor az önkielégítés normális jelenség – fogalmaz a pszichológus.
Abnormális...
Ha a gyermek mindennapi tevékenységeinek helyét az önkielégítés veszi át, ha a figyelmét annyira leköti ez a cselekvés, hogy más játékra már nem lesz ideje vagy kedve, tehát pótcselekvéssé válik, akkor már nem beszélhetünk természetes megnyilvánulásról. Példaként említi, amikor a gyermek valamitől nagyon szorong az óvódában vagy otthon, és ezt a fajta feszültségét önjutalmazással vezeti le. A nagyon gyakori önkielégítés mögött szomorúság, szeretethiány, magányosság vagy félelem húzódhat meg.
Ajánlott olvasmányok:
Grethe Fagerström: Peti, Ida és Picuri
Szexuális nevelést és felvilágosítást támogató tematikus honlap serdülőknek: www.yelon.hu
„Ha ezt vesszük észre, fontos, hogy próbáljuk megtalálni a mögöttes üzenetet, hiszen feszültséglevezetésként végzi az önkielégítést, például: alkoholizmus a családban, haláleset, testvér születése, szülők válása, minden, ami a gyermek addigi egészséges lelki egyensúlyát felboríthatta.
Ilyen esetekben keresi önmaga számára az örömet és a megnyugvást, ezzel megszünteti a fájdalmat, amit érez, tehát az önkielégítés a vigasztalást nyújtja számára”
– magyarázza a pszichológus. Úgy gondolja, hogy ilyenkor érdemes sokat foglalkozni a gyermekkel: „Szenteljünk nagyobb figyelmet neki, beszélgessünk vele, mutassuk meg, mennyire fontos nekünk. Ha azt tapasztaljuk, hogy így sem történik lényegi változás, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni, akár családterápiára járni” – tanácsolja családterapeuta minőségében.
Csinálja vagy ne csinálja?!
A legfontosabb, amit a szülő tehet, hogy hiteles információkkal látja el a gyermekét, és soha semmilyen körülmények között nem szégyeníti meg őt. „Ha előjön a szextéma, legyen a szülő mindig higgadt és nyugodt. Ha folyamatosan megbízunk gyerekeinkben, és azt mutatjuk nekik, hogy mi vagyunk azok, akikhez bármilyen kérdéssel nyugodt lélekkel fordulhatnak, nagy baj nem lehet” – véli a szakember, majd számos viszonyulási módot, támpontot, segítési lehetőséget sorakoztat fel a téma legoptimálisabb kezelésére:
– Ha azt észleljük, hogy a gyermek nyilvánosan fogdossa és dörzsöli a nemi szervét, semmiképp ne szégyenítsük meg a többiek előtt.
– Félrevonulva, mindenféle zavartság vagy szégyenérzet nélkül, de határozottan mondjuk el neki, hogy teljesen rendben van, amit tesz, tudjuk, hogy ez neki örömet szerez, de ne csinálja nyilvánosan, mert nem tartozik másra, magánügy.
– Ha ijesztő vagy titokzatos hanglejtéssel emlékeztetjük arra, hogy ez a típusú felfedezés nem jó, nem megengedett, pont az ellenkezőjét érjük el. Kíváncsibb lesz, minél jobban tiltják, annál jobban vágyik tudattalanul az öröm megszerzésére, belső konfliktust teremt benne, és magasfokú bűntudattal úgyis fogja csinálni. Közben hasonló gondolatai lehetnek: „ha a nemi szervemhez nyúlok, megpecsételem magam”, „ez nem jó dolog”, és a szégyennel hozza összefüggésbe.
– Az örömszerzése miatt megszidott gyermekben gátlások alakulnak ki, amelyek felnőttként akadályozhatják az örömteli szexuális életben. Legyünk elfogadóak, megértőek.
– Az is egy módszer lehet, ha eltereljük a figyelmét egy másik játékkal vagy valami érdekes információval, újdonsággal (társas, olvasás, kinti játék).
– Vekerdy Tamás szerint ne tulajdonítsunk neki nagy jelentőséget, az a legjobb, ha úgy teszünk, mintha észre sem vettük volna.
Szexualitásról gyereknyelven
Kinga szerint szülőként az a jó, ha hiteles, tabumentes terepet és mintát nyújtunk a gyereknek. Fontos, hogy a gyermek azt érezze, a szülő nem jön zavarba például a hogyan kerültem a pocakba kérdéstől. Ranschburg Jenő elméletére hivatkozik, aki három szabályt említ, ha jön „A kérdés”:
1. Ne jöjjünk zavarba, hiszen egy abszolút természetes dologra kérdeztek rá! Jó, ha nyíltan kezeljük a témát.
2. Mindig várjuk meg, hogy a gyerek kérdezzen! Ha nem kérdez, akkor nem erőltetett módon elővehetünk olyan meséskönyveket, amik erről szólnak. Ha zavarba jön, akkor az egy jel, hogy még nincs felkészülve.
3. Csak reálisat és igazat! A gólyamese, a virágnyelv, a halandzsázás eredménye az lesz, hogy a gyerek tovább kérdez, mi meg jól belebonyolódunk a saját mondandónkba.
A fentiek alapján tehát
fontos, hogy a környezet hogyan reagál, mert a gyermek így alakítja ki a szexualitással kapcsolatos egészséges vagy kevésbé egészséges képét
– mutat rá Kinga. Szerinte a pszichoszexuális fejlődés szakaszait és a szexualitást érintő kérdésekben egyaránt az a jó, ha az információk első kézből, a szülőktől hangzanak el, mert egyébként a gyermek idővel máshoz fordul, és a szexualitással kapcsolatos képe aszerint alakul majd, amit nem feltétlenül tiszta forrásból hall (magazinok, internet, kortársak). Ha a szülők nem kezdik el az alapoknál a szexuális nevelést, később a serdülő már nem fog kérdezni, hanem a tettek mezejére lép.
korábban írtuk
Anya, apa, mikor jösztök haza? – Öt történet a millióból
A Mentsétek Meg a Gyermekeket Alapítvány 2022-ben közzétett felmérése azt mutatja, csaknem egymillió gyermek úgy nő fel Romániában, hogy a szülei távol tőle, egy másik országban vállalnak munkát, és évente csak pár hetet töltenek együtt.
