Az iskolai vakáció vagy szünet egy hosszabb-rövidebb tanulással, fejlesztéssel zajló időszakot szakít meg, pontosabban egészít ki. „Ahogy egy megterhelő feladat után fontos a lazítás, vagy egy nap után az alvás, épp olyan fontos egy tanulási időszak után a szünet, a másfajta tevékenységekkel való foglalatosság. Gondolok itt a szabadban töltött időre, szervezetlen játékokra, biciklizésre, olvasásra, abban az esetben, ha az örömet okoz, nem korai reggeli felkelésekre, filmezésre és nagyon sok olyan percre, melyek által töltődik a gyerek” – sorolja Kornis Melinda pedagógus, iskolai tanácsadó.
Ilyen értelemben a vakáció a pihenés, feltöltődés, rekreáció időszaka kell, hogy legyen és e célból is szerepel a tantervben.
„Nagyon fontos tudni, hogy nincsen olyan gyerek, akinek ne lenne valamilyen fontos érdeklődési köre (és itt nem a telefonhasználatra gondolok!), minden gyermeket foglalkoztat valami: miért nem tudok többet bringázni, miért nem látom a nagyiékat gyakrabban, miért nem rajzolhatok este, miért nem sütünk anyával közösen, miért nem építhetek várat, miért nem játszhatok a kutyámmal…” – hangsúlyozza a szakember. Sőt, az unalomnak is megvan a maga szerepe az idegrendszer fejlődésében. Tehát az sem tragédia, a gyereknek „van ideje” unatkozni, mondjuk pontosan a szünidőben.
• Fotó: Kornis Melinda archívuma
Pihenés is kell a tanuláshoz
A vakáció tehát teret enged a tanulástól teljesen eltérő tevékenységek gyakorlására, megélésére, a spontán kikapcsolódásra, arra a fajta feltöltődésre, ami nagyon fontos a gyermeki érzelem, képzelet és tudatos gondolkodás fejlődéséhez. A vakáció a gyerekek érdekében fontos, teszi hozzá Melinda, e célból szerepel az egyes országok nemzeti alaptantervében, nyilván pedagógiai-pszichológiai háttérmechanizmusokra alapozva. „Az egyes modulok utáni rövid, egy hetes szünetek a tanultak rögzítésére, a belső képteremtésre, vagyis a tanultak elképzelésére, a mentális fáradtság csökkentésére, a kreatív szintézisre (a görcsös koncentráció helyett a tanultak alacsonyabb szinten történő szervezésére) és a motiváció fenntartására (a hosszasabb tanulás türelmetlenséget, ellenállást szülhet) szolgálhatnak. A szünetek utáni iskolai órákban úgy tűnhet, hogy a gyerek nehezen tér vissza a pihentető vakációs pillanatok után, azonban hamar bebizonyosodik, hogy a mélyen elraktározott, feldolgozott információk könnyen felszínre hozhatók” – magyarázza még a szakember.
„Multitaskingolnak” a mai gyerekek
Nálunk tanítási év megszakítása az esetek többségében valamilyen ünnep, alkalmak köré szervezve történik, ciklikusan 7-5 hetente. Fontos megjegyezni, hogy míg évekkel, évtizedekkel ezelőtt felezve, harmadolva volt a tanév, trimeszterre, majd szemeszterre osztva, akkor más volt a tanulás-tanítás menete, tudjuk meg. „Nem voltak alternatív tankönyvek, online felületek, az információ csak a könyvek és a tanári magyarázat által jutott el a diákokhoz. Ma nagyon felgyorsult az információáramlás és -átadás, megnövekedett a délutáni felkészítők, programok, versenyek száma, továbbá a lassúbb tanulási képességű gyerekeknél nagyobb a lemaradás mértéke az átlagosan fejlődő társaikhoz képest.
A gyerekek multitaskingolnak:
egyszerre megoszlik a figyelmük több irányba, olykor nem is tudnak egyik-másik feladatban elmélyülni, amikor már újabb inger éri és újabb követelés és elvárásrendszer.
A szünetek fontossága, ennek a felgyorsult tempónak a lassítása érdekében is elengedhetetlen a tanulók számára” – fejti ki Melinda.
A kicsik és a nagyok is elfáradnak
Érthető és elfogadható, hogy sok szülőnek nehézséget okoz megoldani a gyerekfelügyeletet a szünidőben. „Azonban, ha a szülő a gyereke érdekét tekinti előrevalóbbnak bárminél, akkor fontos tudatosítania, hogy a gyereke elfárad, kifárad az iskolában töltött idő alatt, hiszen naponta nagyon sok elvárásnak kell eleget tennie és a figyelme egy irányított figyelem, melynek minden órában fókuszálnia kell az adott témára” – hívja fel a figyelmet az iskolai tanácsadó. Kisgyerekeknél, elemi osztályokban kiváltképpen fárasztó lehet az iskolában töltött időszak, hiszen nagyon sok alapinformáció és készség elsajátításáig kell eljutnia a gyereknek viszonylag nagy léptékben. Az írás, olvasás, számolás folyamata/mechanizmusa mind motorikusan, mind pszichésen elfárasztja a gyereket, ráadásul nagyon nyomon követhető a fejlődés vagy annak hiánya és az ennek következtében történő számonkérés, tudjuk meg. Felsőbb évfolyamokban, ha a gyerek nem „feszül rá” a tanulásra, akkor már tud mérlegelni, szelektálni a számára fontos információk közt. Azonban felsőbb tagozatokon megnő az óraszám és a tantárgyak sokfélesége, a versenyek, kiegészítő programok teszik megterhelővé az iskolai mindennapokat.
A nyári, az a hosszú, végeérhetetlen: vakáció!
„A nyári, hosszú vakáció felé közeledve, több pedagógus visszajelez, hogy már júniusban egyre nehezebb a gyerekek figyelmét fenntartani: nyitott ablakok, meleg, szép idő” – osztja meg a tapasztalatait Melinda. A nyári vakáció, tulajdonképpen egy szintet zár és egy újabbat alapoz meg. Nagyjából átöleli a nyarat. Immár, több mint száz éve létezik elsődlegesen nem pedagógiai-pszichológiai megalapozottságból adódóan: egyes vélekedések szerint csupán azért, mert a mezőgazdasági munkák nagy része erre az időszakra tehető, másrészről, mert régebben, a polgárosodó nyugaton az iskolák falai nyárára nagyon átmelegedtek és a tehetős családok az évnek ebben az időszakában elvonultak kedvezőbb klímájú helyekre nyaralni. „Mára a nyár az élményszerzés, feltöltődés, másfajta tanulás, táborozás időszaka. A gyereknek itt adódik lehetősége a szülőkkel együtt, önfeledten kalandozni, akár egy-két napos túrákról, akár több hetes kirándulásokról, akár az otthon töltött közös, önfeledt percekről emlékeket gyűjteni. A nyári vakáció ugyanakkor közelebb hozhat generációkat, nagyszülőket-unokákat is, alkalom lehet a mesélésre, a múltbeli események unokák általi megismerésére.
Erre az időszakra semmiképpen nem kellene iskolai feladatokat vagy kötelező olvasmányokat kapjon a gyerek.
Ha otthon a szülőt gyakran látja olvasni, gyakran olvas fel neki egy felnőtt, akkor a kötelezők nélkül is igazi olvasóvá válhat. Ugyanakkor a strukturálatlan idő, az unalom lehetőséget biztosít a „valamit tevésre”, a kreativitásra” – magyarázza a szakember. Bár a nyári vakációnak nem a vakációs feladatokról és házi olvasmányokról kell szólnia, fontos, hogy ezeknek a napoknak is legyen egy ki nem mondott rendszere, ritmusa: közös tevékenységek, előre, közösen megalkotott programok. Így a kötöttebb, iskolai hétköznapokba is könnyebben visszarázódik majd a gyerek.
korábban írtuk
Salamon Éva: A tojásírás nem csak díszítés
Salamon Éva ma már tudja, hímestojás-írónak született. Küldetésének érzi, hogy ezt az ősi hagyományt tovább éltesse, átörökítse a következő nemzedékeknek. Éva szerint a tojásírás nem csak díszítés, hanem üzenet is: az élet törékeny, de szép is.