Láthattuk a jellemzően nőket foglalkoztató készruhagyártás terén – sokan váltak munkanélkülivé, és amennyiben a korlátozásokat nem oldják fel záros határidőn belül, ők is, és a vendéglátóipari alkalmazottak közül is sokan juthatnak egyre mélyebbre. Jelenlegi helyzetről Gál Katalin szociológussal, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusával beszélgettünk.
Mit is fed a manapság oly sokat emlegetett esélyegyenlőség? Milyen tényezők együttállásának kell megvalósulnia ahhoz, hogy valós esélyegyenlőségről beszélhessünk? – szegeztük a kérdést Gál Katalinnak. Mint ő is hangsúlyozta, az utóbbi években valóban eléggé a figyelem központjába került ez a fogalom – legalábbis a diskurzusok szintjén –, ennek következtében pedig már-már bagatellizálódott is bizonyos kontextusokban, ami arra enged következtetni, hogy „sokszor nem is igazán tudjuk, hogy miről beszélünk, amikor esélyegyenlőséget mondunk”. „Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy az esélyegyenlőség nemcsak a nemek közötti viszonyokról szól, hanem általában véve az egyenlő bánásmódot, a különböző lehetőségekhez való hozzáférést jelenti az egyének számára – nemtől, életkortól, szexuális orientációtól, vallástól, családi állapottól stb. – függetlenül.
Ahhoz, hogy az esélyegyenlőség ne csak deklaratíve, hanem de facto is megvalósuljon, szükséges, hogy a társadalom biztosítsa azokat a feltételeket, amelyek ténylegesen támogatják, megteremtik a valódi hozzáférést a különféle lehetőségekhez valamennyi társadalmi réteg számára
– ezt nevezzük méltányosságnak” – magyarázta a szakember.
Ha a fenti kontextusban értelmezzük az esélyegyenlőséget és ennek tükrében emlegetjük a nemek közötti egyenlőséget is, akkor meglátása szerint mindez egy olyan szemléletmódot feltételez, amely kiemeli, hogy ez nem egy „feminista fakszni”, hanem egy olyan „társadalmi közjó”, amit mindenkinek érdekében áll megvalósítani.
Egy a látszat, egészen más a valóság
Románia – látszólag legalábbis – nem áll olyan rosszul az esélyegyenlőség tekintetében: van egy önálló intézmény, a nők és férfiak esélyegyenlőségét felügyelő országos ügynökség (ANES), amely ezt a stratégiai célkitűzést hivatott megvalósítani – irányította rá a figyelmünket Gál Katalin. Hozzáfűzte: a 2030-as Országos Fenntartható Fejlesztési Tervben is önálló célkitűzésként szerepel a nemek közötti egyenlőség megvalósítása. Románia ugyanakkor ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, éppen a fent említett ügynökség a felelős egy Norvég Alapból megvalósuló projektért, amelynek célja az Isztambuli Egyezmény egyes célkitűzéseinek és a romániai jogszabályoknak az összehangolása, például intézményközi értékelés és beavatkozási csomag kidolgozása a családon belüli és a nők elleni erőszak megfékezésére, a jogszabályi környezet összehangolása az egyezményben előírtakkal, a szociális szolgáltatók támogatása, a pszichológiai tanácsadás megerősítése, megelőző kampányok, állandó telefonos szolgáltatás és mások.
„Egy 2020. novemberi kutatás adatai azt mutatják, hogy a megkérdezettek többsége a hétköznapi megnyilvánulások szintjén támogatja a nemek közötti egyenlőséget, úgy gondolják, hogy ez fontos a demokrácia, a gazdasági jólét szempontjából, elutasítják az egyes nemek ellen irányuló agresszivitás bármely formáját, és úgy gondolják, hogy Romániában javult ez a helyzet az utóbbi időben. Ugyanakkor elgondolkodtató az az adat is, hogy a megkérdezettek 76 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, miszerint a férfiak legfontosabb szerepe, hogy pénzt keressenek (mindössze 22 százalék utasította ezt el), és
83 százalék gondolta azt, hogy a nők legfontosabb szerepe, hogy gondozzák a gyerekeket, ellássák a családot és a háztartási feladatokat (15 százalék válaszolt elutasítóan erre a kijelentésre).
Ez arra enged következtetni, hogy deklaratíve támogatja a román társadalom a „modern” és „trendi” nézeteket a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan, de
a hétköznapi valóságban, a konkrét szerepelosztásban, az erről való gondolkodásban nem túl jó a helyzet”
– hívta fel a figyelmet a szociológus.
Számszerűsített hátrányos helyzet
Mint aláhúzta, ezt az álláspontot erősíti sajnos a nemek közötti egyenlőségi index is, amely az egyes országokat rangsorolja az Európai Unióban. Ugyanis ha ezt is részletesebben megvizsgáljuk, akkor mindjárt érthetővé válik, hogy miért mondjuk azt, hogy Románia csak látszólag áll jól a nemek közötti egyenlőség tekintetében.
Tavaly Románia a nemek közötti egyenlőség indexét tekintve a 26. helyen áll az EU-ban,
a 100 pontból mindössze 54,4 pontot sikerült teljesíteni, ami 13,5 ponttal elmaradt az uniós átlagtól. „Az esély, hogy előkelőbb helyet érjünk el ezen a ranglistán, nem túl kecsegtető, ugyanis 2010 óta Románia pontszáma csak 3,6 ponttal nőtt (–0,1 pont 2017 óta), az ország viszont azóta nem került előbbre a rangsorban, sőt 2017-ben egy helyet vissza is esett” – mutatott rá Gál Katalin.
Elmondása szerint ugyanakkor ez az index nagyon beszédes, ugyanis több dimenzióban vizsgálja a nemek közötti egyenlőtlenséget, ezek a dimenziók pedig: hatalom (37,5), egészség (71,2), munka (67,6), pénz (63,0), tudás (52,4), idő (50,3). „Láthatjuk, hogy a hatalomhoz való hozzáférés tekintetében nagyon
egyenlőtlen a helyzet, mind a politikai, mind pedig az üzleti szférában, a topmenedzsment területén a nők alulreprezentáltak”
– illusztrálta a derűlátásra túl sok okot nem adó helyzetet a szociológus. Hozzátette: az egészség dimenzió viszont valamivel kiegyenlítettebb, ám ez korántsem jelenti azt, hogy a romániai nők egészségtudatosabbak lennének, mint a férfiak, inkább azt jelenti ez a pontszám, hogy bár a nők várható élettartama valamivel magasabb, mint a férfiaké, a szubjektív egészség megítélése alacsony, és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételénél mindkét nem hasonlóan rosszul teljesít.
A munka dimenzióban is nagyok a különbségek:
a nők foglalkoztatása elmarad a férfiakéhoz képest, ugyanakkor erősen szegregált ez a foglalkoztatás, a nők felülreprezentáltak a szociális és egészségügyi területeken – ez utóbbi területen főleg a kisegítő személyzetben találunk nőket. A pénzügyi erőforrások dimenzió pedig arra mutat rá, hogy a jövedelem és a megtakarítások tekintetében a nők hátrányban vannak a férfiakhoz képest, ugyanakkor
a szegénységi kockázat is jóval magasabb a nők esetében.
„Az oktatás/tudás dimenzió reprodukálja a munka dimenzió adatait: jóllehet a nők nem alulreprezentáltak az oktatásban való részvétel tekintetében, ugyanakkor itt is egy erős szegregáció észlelhető, ugyanis a szociális, oktatási, egészségügyi területen sokkal több nő tanul. Az idő dimenzió egy másik beszédes mutató, az itt kapott pontszám se túl bíztató, Romániában a nők majdnem kétszer annyi időt töltenek naponta háztartási teendők megoldásával, gyerekneveléssel, idősgondozással, mint a férfiak” – sorolta.
Több évtizedes hátrányt kell(ene) ledolgozni
Gál Katalin szerint fontos tehát, hogy ne egydimenziósan szemléljük a nők és férfiak közötti munkamegosztás és egyenlőség kérdését. „A világjárvány kontextusában ismét felerősödtek az egyenlőtlenségi mutatók: az Európai Parlament egy friss közleménye szerint a pandémia hatása nem csak általában társadalmi és gazdasági szinten, hanem a nemek közötti egyenlőtlenségek elmélyülésében is megmutatkozott, amely messzemenően visszaveti az eddigi eredményeket. Megközelítőleg
47 millió nőt szorított a koronavírus a szegénységi küszöb alá,
és nem túl bíztató adat a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) 2018-as (tehát még a pandémia hatása előtti – szerk. megj.) elemzése sem, vagyis amennyiben a jelenlegi ütemben haladunk, még legalább 60 évre van szükség a teljes egyenlőség eléréséhez.
Nálunk sincs másképp, lépni kéne
És hol helyezkedik el a romániai magyar kisebbség, az erdélyi magyar nő és férfi ebben a tekintetben? – „Azt gondolom, hogy reprodukáljuk a nagy trendeket csak kicsiben, mindenki a maga szűkebb vagy tágabb életterében: otthon, a munkahelyen, a településen, ahol él, a közösségi megnyilvánulásaiban, a szociális kapcsolataiban. Leképezzük a kelet-európai valóságot a maga sokszínűségével, azaz mindenre is találunk példát ebben a tekintetben. Fontos, hogy
hallassuk a hangunkat, nők és férfiak egyaránt, mert közös ügy az esélyegyenlőség és a méltányosság
egy társadalomban. Fontos, hogy a gyerekeink egymással szembeni viszonyában ezek az úgynevezett régi minták valamelyest átértékelődjenek, és ténylegesen partnerként viszonyulhassanak egymáshoz a családi struktúra megteremtésében és fenntartásában, a szabadidő elosztásában és a karrierépítésben egyaránt” – összegzett Gál Katalin szociológus.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
