Nők maradnak tömegesen munka nélkül – Veszélyben az esélyegyenlőség a járvány miatt

Nemcsak a turizmust, a textilipart is súlyosan érintette a járványhelyzet, ebben az iparágban pedig kiemelten a nők jártak rosszul. Év végéig a könnyűiparban mintegy ezer ember maradt munka nélkül csak Udvarhelyszéken… A munkakiesés nemcsak anyagi gondokat vonhat maga után, a családon belüli státuszt, az önértékelést is megtépázza, ráadásul az esélyegyenlőség kereteit is szétfeszíti. Megnéztük, miért pont a textiliparban dolgozó nőket lehetett és lehet mai napig a leghamarabb elbocsátani.

A globális piac térnyerése, a nemzetközi ellátórendszerek fejlődése és a profitorientált piac egyre erőteljesebb kiépülése a bérek és a munkakörülmények szempontjából minden szinten versenyt generált. Ez különösen a textiliparban és a ruhagyártásban dolgozó nők esetében szembetűnő. Ezekben az iparágakban a nők általában alacsony bérekért dolgoztak, nem ritkán túlóráztak, kevésbé biztonságos és még kevésbé egészséges körülmények között. 

A fentiek mellett azonban a textilipar alkalmazotti státust biztosított és sok esetben egy kitörési, kilépési lehetőséget jelentett.

Ebben az iparágban a normatívák meglepően változatlanok maradtak időben és térben egyaránt, és gyakran ma is ugyanazokkal a kihívásokkal találják szembe magukat a munkavállalók,

aktivisták, döntéshozók és nemzetközi szervezetek, mint két-három, vagy épp öt-tíz évtizeddel ezelőtt.

Társadalomtörténetileg a textil- és ruhaipari vállalatok az iparosodás fénykorában is élen jártak, mivel az ilyen típusú vállalkozásindítás költségei viszonylag alacsonyak voltak, és a gyártáshoz nem volt szükség magasan képzett munkaerőre. Ugyanakkor a mezőgazdaságtól – nálunk erőltetett módon – elszakadó vidéki lakosság körében létrejövő munkaerő-fölösleget is viszonylag olcsón meg tudta nyerni magának. Ráadásul még örült is a női populáció, mert a textilipari munka jelentette a lehetőséget a vidéki nők aktívabb részvételére a formális gazdaságban.

Azaz a belépési pontot, de nem a kitörési pontot.

Mert a munkaerőpiaci rétegződés szempontjából vertikális, felfele történő mobilitásra kevés példa akad, viszont sokkal gyakoribb volt a lefele történő, mivel ha férjhez ment, akkor szinte magától értetődően kimaradt a nő a munkaerőpiacról, a visszaintegrálódás pedig még nehezebb volt, mint a belépés.

Míg a mezőgazdaságból az iparba és a háztartásból a gyári termelésbe való átmenet egy igazán meredek és nem egyszerű korszakváltást jelentett, a háztartásokat vezető, a napi családi élet logisztikáját irányító, az otthonokat és gyermekeket gondozó nő fizetetlen és alulértékelt munkája változatlan maradt. De a fizetett munkája sem ért annyit, mint a férfiaké: a XX. század elején a szövőgépeken dolgozó nők átlagosan mintegy 40 százalékkal kevesebbet kerestek, mint a szintén hasonló iparágban dolgozó férfi társaik. Ez megerősítette és meghatározta a női státuszt a munkaerőpiacon is: a nők másodlagos, kiegészítői és ideiglenes szerepét,

csupán a munkaerőpiac tartalék seregét képezték a textiliparban dolgozók, és ha válságosabb idők jártak, akkor őket lehetett a leghamarabb elbocsátani.

Még mindig a 20. század elejéről beszélünk. Pedig akár 2021-et is írhatnánk.

A fentiek ismeretében nézzük meg, 2019. szeptemberében a hazai munkanélküliek száma megyék szerint miként alakult:  

Hirdetés

Az alábbi ábra pedig a munkanélküliek számát mutatja megyék szerint – 2020-as szeptemberi adatok szerint.

Forrás: www.statisticiromania.ro

Az Országos Statisztikai Intézet adatai alapján 2020 júniusában 457.000 hivatalosan regisztrált munkanélküli volt, 100.000-rel több, mint egy évvel korábban. Azon alkalmazottak,

akik az elmúlt évben veszítették el a munkahelyüket, kétharmaduk nő

Utóbbi öt évben:

http://statisticiromania.ro/clasamente

Utóbbi ábrán, az ötéves periódóst nézve az látszik, hogy egy világválsággal ér fel a múlt év az elbocsátásokat nézve. És bár férfit, nőt egyaránt bocsátottak el jószerével, ezúttal több nőtől váltak meg a munkáltatók, mint a gazdasági válság kezdetén. 

Mindezek igen negatív jövőképet festenek számunkra: a nők munkaerőpiaci aktivitása visszaesik, ez pedig – egyebek mellett – családon belüli státus-vesztéshez is vezethet, nem beszélve a megélhetési problémákról. Gyakorlatilag a nemi esélyegyenlőségi mozgalmakat évtizedekkel visszaveti. Így sürgető lenne olyan szakpolitika és stratégia kidolgozása, melyek esetleges gazdasági válságok és tömeges munkahely-felszámolások esetén is a nők, illetve a kiskorú gyermeke(ke)t – nem ritkán egyedül – nevelő anyák számára egy plusz szociális védőrendszert biztosítanának.  

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: