A szülők jelentős része világnézeti, vallási alapon választja az otthonoktatást, de vannak, akik liberális beállítottságuk miatt döntenek úgy, hogy nem járatják gyermekeiket iskolába.
Sokakat a rendszer hiányosságai tartanak távol az osztálytermek zajától, és egyre többen hivatkoznak a gyermekek túlterheltségére. Ugyanakkor számos vidéken élő család is ezt az utat választja, mert jobb oktatásban akarja részesíteni a gyerekeket, mint ami a közelben elérhető számukra. Ezt mondja Curcubet Gábor, aki jól ismeri ezt a közösséget, hiszen 2002-ben ő alapította meg az Országos Otthonoktatási Egyesületet, amelynek azóta is elnöke. Nem mellesleg pedig négygyermekes családapa, és a székelyudvarhelyi Curcubet család az elsők között volt, amely nem kért az intézményes oktatásból, gyermekei tanítását, taníttatását magára vállalta.
Hogyan kezdődött?
Legnagyobb fiuk, a család első magántanulója, Dávid idén végez a New York University Abu Dhabin. Ő még kipróbálta a közoktatást, ugyanis járt napközibe, de 2001-ben az iskolát már egy amerikai programban kezdte el, aztán magyarországi tanintézet diákjaként folytatta. A legkisebb Curcubet 16 éves, amerikai rendszerben végzi a tanulmányait, bátyja egy miskolci gimnázium „otthontanulója”, ő orvosnak készül, az egyetlen lány pedig már képzett cukrász. Az apa református presbiteriánus lelkész, az édesanya pedig otthon maradt, hogy a gyermekek otthon tanulhassanak.
„Az oktatási rendszer olyan, mint a lottó, lehet, hogy jól kifogod, lehet, hogy nem. Mi azt akartuk, hogy gyermekeink jó nevelésben részesüljenek, olyan értékek mentén, mint szeretet, odafigyelés, törődés, tisztelet. Egy előadás nyomán értettük meg, hogy az otthonoktatás a kézenfekvő megoldás számunkra, mert miért kéne a gyerekeinknek az állami rendszerben részt venniük, miközben láttuk, meg is tapasztaltuk annak árnyoldalait” – fedi fel motivációikat Gábor. Bár – mint elbeszéléséből kiderült – a kezdetekben korántsem volt olyan könnyű a dolog, mint manapság: nehézkes volt az internet-hozzáférés, a multimédia még gyermekcipőben járt, a tankönyvek beszerzése is fejtörést okozott.
Ma már adott esetben otthon sokkal hatékonyabb oktatástechnológiai feltételeket lehet teremteni, rengeteg színvonalas oldal, film, videóanyag segíti a magántanulókat. Curcubet elmondása szerint a Mozaik kiadó kiadványai, online felülete, a Mozaweb teljes mértékben kielégíti a szükségleteket.
Hogyan lehet megszervezni egy gyermek „iskolai életét” otthon?
„Mi igyekeztünk külön tanulási helyeket és külön órarendet kialakítani mindenik gyereknek. Délelőtt tanultak, délután mehettek atlétikára, egyéb tevékekenységekre. Volt napi, heti és egész évre szóló terv, lebontva a követelményekre. Fontosnak tartottuk a rendszeresség megalapozását. Ugyanúgy tartottunk téli szünetet, vagy nyár közeledtével észrevettük a gyerekeken, hogy már nehezebb koncentrálniuk, ezért igyekeztünk májusig befejezni az adott évre szóló anyagot, s szeptember elején mi is kezdtünk” – osztja meg tapasztalatait az édesapa.
A tapasztalatcsere mindig jól jön
A lényeg viszont a következő: az otthonoktatás tudatos szülőnek, tudatos gyermeknek való. Határozottan ez cseng ki Gábor szavaiból is, aki évek óta segít az érdeklődő szülőknek, tapasztalatokkal, tanácsokkal is. Rendszeresen szerveznek konferenciákat a témában, ahová az ország számos régiójából jönnek hasonló cipőben járó szülők, gyerekek, a környékbeliek pedig havonta találkoznak.
„A szülői jelenlét a legfontosabb, ha az otthonoktatást választja valaki. A döntés meghozatala előtt nagyon fontos tisztázni, hogy ki és miért akarja ezt.
Ha a szülők képtelenek időt szánni a gyerekre, áldozatot hozni érte, akkor nagy az esély a kudarcra, ha azonban a szülő jelenléte erős és biztos, akkor ő lesz a példakép, ő lesz a tanácsadó.
Minél kisebb a gyermek, annál inkább kell a biztonságot adó, tudatos szülői jelenlét, majd ha minden jól alakul, körülbelül hetedikes koruk körül már önállóan is elvégzik feladataikat.”
Ha a szülő jól ismeri a gyermekét, akkor elviekben motiválni is jobban tudja, illetve segíteni őt az elakadások esetén. És azért a magántanulók magánórára járhatnak, és járnak is!
Szóval a szülőnek nem kell topon lennie a hatodikos matekből vagy a nyolcadikos fizikából, nehezebb tárgyak, bonyolultabb anyagrészek esetén ugyanúgy szaktanár segítségét kérik. Akárcsak a nyelvtanulásban.
És ki ad jegyet?
„Van, amikor én, a szülő” – jön a meglepő válasz Curcubet Gábortól. Ebből is látszik, hogy talán a számonkérés az a tényező, ami a legjobban megkülönbözteti az otthonoktatást a közoktatási rendszertől. Mert itt az a fontos, hogy mit sajátított el a gyermek, és arra kap visszajelzést. Tudja, mit kell megtanulnia, kérdésekre kell felelnie, el kell tudnia mondani, sőt, alkalmaznia is kell valamilyen módon az ismeretet.
„Vannak helyek, ahol az adott iskolának van saját tesztelési rendszere, jelentéseket kell küldeni, vagy interneten zajlik a felelés, esetleg maga a szülő követi figyelemmel a haladást. De a lényeg az, hogy ameddig nem sikerült elsajátítani, megérteni egy anyagrészt, nem megyünk tovább. Nem a jegy a lényeg! A gyermeknek van lehetősége még foglalkozni vele, addig, amíg már könnyedén megy” – tudjuk meg. A négygyerekes édesapa bevallja, hogy serdülőkorú gyerekkel bizony néha nem megy olyan lazán a dolog, de ha az alapok jók voltak, hamar helyére kerül a kötelesség, a felelősség kérdése is.
Előnyök, hátrányok?
A „magántanulóság” tulajdonképpen azt jelenti, hogy egyfajta távoktatásos rendszerben tanul a gyermek. Megszabadul az átlagosan napi hét iskolai órától, ezáltal – valljuk be – sok hiábavalóságtól is.
Nem hullafáradtan esik be az iskola után az ajtón, van ideje különféle rendezvényeken részt venni, bekapcsolódni iskolán kívüli programokba, a háztartás mindennapjaiba.
Vannak barátai, táborokba jár, online tartja a kapcsolatot hasonló helyzetű diákokkal, bármikor átbeszélhetnek dolgokat – ezt látta Gábor saját négy gyereke mellett is. Sokan nagyfokú felszabadultságról számolnak be, bár az egyesületi elnök azt sem rejti véka alá, hogy megnő az esélye annak, hogy ezek a gyerekek nem maradnak itthon. Egyszerűen azért, mert megtapasztalják a színes oktatási lehetőségeket és később az elérhető munkahelyek változatosságát is.
Gábor tud olyan esetekről is, amikor valaki megbánta és visszatáncolt. „Ez olyankor fordul elő, ha nem készítik kellőképpen elő a terepet. A másik helyzet, amikor azt hiszik, hogy az otthonoktatás mindenre megoldás, pedig gyermeknevelési vagy egyéb kudarcokra önmagában nem lehet gyógyír.
Rendszeresen találkoznak a rendhagyó módon tanulók
Nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy a szülőnek foglalkoznia kell a gyermekkel, nem is keveset. Nem könnyű, mindenkinek akadnak gondjai, de otthonoktatásban a szülőnek kell megoldania a feladatot. Például a tinédzserkori lázadás esetében a szülőnek tudnia kell kezelni a helyzetet. Szóval szülőként nagyon jól kell működni. Az is tény persze, hogy sok mindent meg lehet tanulni, de ennek első feltétele az, hogy a szülő is elismerje, ha valami nem megy – mondja Gábor, majd így summáz:
az otthonoktatás akkor rossz, ha rosszul csinálják a szülők.
Hogyan tovább?
Az otthon oktatás szerepel a hazai törvénykezésben, de csak abban a formában, amikor betegség miatt egy iskola tanárai az otthonában tanítják a gyermeket, de ebben az esetben is be kell iratkozni, osztályozni kell stb.
Míg pár évvel ezelőtt inkább az volt a jellemző, hogy a hazai magyar családok olyan magyarországi tanintézetet kerestek, amelyben elfogadják a magántanulói státuszt, a románok pedig inkább Amerika felé irányultak, ma már egyre több magyar szülő is az egyesült államokbeli iskolába íratja be a gyerekét, sokan tanulnak például a Home Life Academy rendszerben.
A legtöbb diák még mindig olyan iskolába „jár”, amelynek nincs regionális akkreditációja, ugyanis ezek jóval olcsóbbak. Számukra jó hír az az újdonság, hogy most már Romániában is honosítják középiskolai tanulmányaikat, ha leteszik az úgynevezett GED- (General Education Development – középiskolai képzettséget ellenőrző amerikai és kanadai) vizsgát. Curcubet Gábor már négy olyan fiatalról is tud, aki ily módon jutott be hazai egyetemre. „Ez azért fontos, mert így bármilyen iskolából tovább lehet tanulni, akár itthon is, Magyarországon is, természetesen kivételt képeznek azok az egyetemek, ahol jegyeket kérnek.
Érdemes tehát jó előre gondolkozni, idejében érdeklődni a továbbtanulási feltételekről és annak megfelelően dönteni.”
A GED-vizsga négy területet ölel fel, természetesen angol nyelven zajlik. Bukarestben, Budapesten is le lehet tenni, körülbelül 1300 lejbe kerül, de még mindig jóval olcsóbb így, mint egy-egy akkreditált tanintézet diákjaként kijárni az iskolát.
Ugyanakkor a magántanulók teljesíthetik valamelyik standardizált tesztet (például SAT vagy ACT, amelyek olyan szabványosított tesztek, melyeket az Amerikai Egyesült Államok legtöbb felsőoktatási intézménye felvételi vizsgaként követel meg), amellyel nemzetközi szinten, számos ország rengeteg egyetemére bejuthat a fiatal.
Mit adott az iskola?
Dimén-Varga Fanni 19 éves, három éve otthontanuló. Kilenc évig járt a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumba, jelenleg a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának végzőse. Saját elhatározásból, szülei támogatásával választotta ezt az utat, rálátással van mindkét ország oktatási rendszerére, illetve az otthontanulásban és az „iskolába járásban” is van tapasztalata.
„Kicsivel azelőtt, hogy a magántanulás mellett döntöttem, édesanyám megkérdezte, hogy mi volt az a három legjobb dolog, ami jó volt nekem abban az évben az iskolában. Én azt feleltem, hogy az első a kórus (ez a Vox Gimiensis, az iskola amatőr kórusa, amelynek azóta is tagja – szerk. megj.), a második az akkori magyartanárnőm, akitől emberileg sokat tanultam, és felnézek rá, illetve a harmadik a Mathias Corvinus Collegium Középiskolás Programja volt, amelybe akkor kapcsolódtam be (ez egy online képzési felület, ahol olyan témákban lehet kurzusokat végezni, amikre kevés hangsúlyt fektetnek az iskolában, előadásokon, workshopokon is részt lehet venni).
Fanni
Ami elgondolkodtatott minket, az az volt, hogy a három közül kettő teljesen iskolán kívüli tevékenység, s a harmadik is inkább egy személyhez, mint tantárgyhoz, iskolához köthető dolog volt. Nyilván nem ezért lettem magántanuló, de közrejátszott abban, hogy könnyen hagytam ott az iskolát” – meséli a fiatal lány.
A fizika is lehet érdekes?
Az otthon oktatás kapcsán a legszembetűnőbb változást a tantárgyakhoz való viszonyában élte meg. Fanni teljesen egyedül tanul, és amikor elkezdett foglalkozni azokkal a tantárgyakkal, amelyektől addig a hideg rázta (például fizika), hirtelen ráébredt, hogy valójában mennyire érdekesek, és hogy azok a tantárgyak, amiket nem szeretett, tulajdonképpen a tanárokhoz volt köthető.
„Kilenc év alatt a körülbelül 45 tanárból, aki tanított, négyről tudom elmondani, hogy a tantárgyat is megismertem, emberileg is épültem az óráin, és a mai napig hasznát veszem annak a tudásnak, amit tőlük tudtam megtanulni. A többi esetben vagy nem voltak elég érdekesek az órák, vagy úgy éreztem, hogy igazságtalanul bánnak velünk” – mondja. Ami szintén változás volt, hogy újra elkezdte érdekelni a világ. „Ez az alapvető kíváncsiság minden gyerekben benne van, addig, amíg ki nem ölik – jegyzi meg fanyarul. – Akkor szembesültem a leginkább azzal, hogy mennyire keveset tudunk a minket körülvevő világról, amikor egyszer még az iskolában biológiaórán valami bonyolult genetikaleckét tanultunk, és kinéztem az ablakon.
Volt egy fa, az ágon meg egy madár. És én nem tudtam, hogy milyen fa, és nem tudtam, hogy milyen madár. Ha az életről, az emberekről, a hétköznapi világ működéséről vagy önmagunkról akarunk megtudni valamit, akkor is teljesen magunkra vagyunk utalva, ha iskolába járunk. Csak többnyire időnk sem marad ezekkel a dolgokkal foglalkozni.”
Mi legyen az idővel?
Ahogy magántanuló lett Fanni, egyik pillanatról a másikra rengeteg szabad ideje lett, amivel bizony meg kellett tanulni jól gazdálkodni. „Párhuzamosan azzal, hogy már nem kellett iskolába járnom, elkezdtem önkénteskedni. Arra gondoltam, hogy ha már van időm és energiám, fordíthatnám valami olyasmire, amiben tényleg szükség van rám.” Határozottan jelenti ki, hogy számára ma már az önkéntesség gondolkodásmód, hivatás, és tudja, hogy felnőttként is része lesz majd az életének.
Mi lesz az otthonoktatott gyerekek szocializációjával?
Az otthon oktatással összefüggésben ez a leggyakrabban hangoztatott kérdés a társadalom részéről.
„Szinte mindenki megkérdezi tőlem is, én meg magamban mindig mosolygok, mert tulajdonképpen nekem azóta van sokkal több időm a barátaimra, eleve több barátom van, és több közösséghez tartozom.
Ez sok tekintetben az önkéntességnek is köszönhető. Annyi praktikus és a hétköznapokban hasznos dolgot tanultam meg azáltal, hogy valós helyzetekben kellett helytállnom, amiket meg kellett oldani, és bíztak bennem, hogy meg is tudom oldani, hogy messze többet fejlődött az érzelmi és a praktikus intelligenciám, mint amennyit a kilenc iskolás év alatt.”
Na és a pályaválasztás?
Fanni elégedett, és nem bánta meg, hogy magántanuló lett. A pályaválasztás előtt álló lány főleg a közoktatáson kívüli élményeit és az otthon oktatásban eltelt éveket nevezi meg mint a lassan megérlelődő pályaválasztási döntés sarokköveit. Ezalatt kitárult számára a világ, a lehetőségek tárháza, és került idő bőven elmélyedni tantárgyakban, kipróbálni több mindent.
„Végül nem olyan rég jöttem rá, hogy tulajdonképpen valami olyan területet keresek, ahol egyszerre vannak jelen a művészetek és a tudományosság. Innen már nagyon könnyű volt kikövetkeztetni, hogy amit szeretnék tanulni ezután, az a művészettörténet. Visszagondolva, ez rég teljesen logikus kellett volna hogy legyen, hiszen kisgyerek korom óta sokat utazunk, és én nagyon lelkesen jártam múzeumba. A történelemről hamarább is kiderülhetett volna, hogy szeretem, ha nincs itthon lealacsonyítva tölteléktantárgynak. Valójában itthon csak töredékeket, részleteket tanultam, nem láttam át a folyamatokat, ami a lényege lenne ennek a tuddománynak.”
Fanni jól látja, hogy kortársai, volt osztálytársai napi szinten milyen stressznek vannak kitéve, miközben ő viszonylagos lelki nyugalommal viseli ezt az évet is. „Alig tudnak időt szakítani a számukra fontos dolgokra. Én, ha jól beosztom az időmet, és tartom magam hozzá, akkor mindenre és mindenkire jut. És ahhoz, hogy jól válasszunk pályát, ismernünk kell önmagunkat, tisztában kell lennünk nemcsak a lexikális tudásunkkal, hanem egyéb, például kommunikációs, emberismereti készségeinkkel is. Ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és erre az utóbbi évek bőven adtak nekem lehetőséget.”
Kiemelt kép: Shutterstock /fotók: Curcubet Gábor
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. májusi lapszámában jelent meg.
