A lehetséges veszélyhelyzet
Reméljük, mindenkinek ismerős a masszázs utáni elnyúlt, ellazult állapot, amikor minden porcikád olyan könnyű, fesztelen, laza. Ehhez képest van, hogy egész nap mintha minden izmod egy parancsra hallgatva megfeszülve, vigyázzba állna, és estére olyan erős, mély fáradtságot érzékelsz, hogy az ágyba zuhanva az az érzésed, mintha egy fél házat felépítettél volna. S miközben végiggondolod a napi eseményeket, igazából nem történt semmi érdekfeszítő, különleges, nem üvöltött a főnök, s ha igen, úgyis túlélted. Nem csoda a fáradtság érzése, hiszen a feszült állapotunk rengeteg energiát emészt fel. Mi zajlik ilyenkor bennünk? Ha megkérdezik, hogy mi volt az oka (miért izgulsz, pánikolsz, félsz, stresszelsz, aggódsz stb.? – mert ezeket mind egy kalap alatt használjuk), számtalan dolgot tudunk felsorolni: aggódtam, hogy mi lesz, ha nem érek el időben, hogy jó lesz-e a vacsi a vendégeknek, tetszik-e az ötletem, és a sok mit szólnak, ha...
Valós és valótlan félelmeink
A szorongás az az állapot, amelyben azt érezzük, hogy félünk valamitől, de nem tudjuk pontosan, hogy mitől. Rengetegen szorongunk: egy 2015-ös felmérés szerint világszinten 300 millióan. Ennek az érzésnek azonban nincs valós alapja, ellentétben a félelemmel, azt ugyanis meg tudjuk fogalmazni, azonosítani tudjuk, így tenni is tudunk ellene.
A kettő közti különbségről Tófalvi Beáta pszichológust kérdeztük:
A félelem egy alapérzelem, velünk születik, és a túlélésünket szolgálja. Vannak velünk született félelmek (pl. a hangos és hirtelen zajtól, mozgástól való félelem), és vannak korspecifikus félelmek: például hároméves korban teljesen normális, ha a gyermek fél a sötétségtől, a serdülőkorra jellemző a nemi szerepekkel kapcsolatos félelem. A haláltól való félelem is ebben a korban jelenik meg, és ez a későbbi életkorokra is jellemző marad.
A szorongás, a félelemmel ellentétben, életünk során alakul ki, különböző élethelyzetek váltják ki, és több típusa van. A leggyakoribb a teljesítményszorongás (kudarctól, hibázástól, büntetéstől való szorongás) és a szociális szorongás (a társas kapcsolatoktól, konfliktusoktól, ezek fenntartásától való szorongás). A teljesítményszorongás hátterében gyakran önértékelési probléma áll, mások elvárásainak túlhangsúlyozása és állandó megfelelési igény.
Mit kezdjek a szorongással?