Fenyőillat, karácsonyi dallamok, csillogó aranydíszek, ünnepi ízek. Család. Meleg. Szeretet. Legtöbbünk számára mindez alapvető december 24-én. Ám akadnak olyan gyerekek, akik még soha nem láttak karácsonyfát... Van, akit fűtetlen viskóból hoztak el télen, és semmilyen étel nem volt otthon, nem hogy beigli.
Akadt, akinek a lábán csak egy gumicsizma volt, zokni nélkül a mínusz 27 fokban, a szüleitől elhozva egy pásztor tartotta melegben, tőle került be az otthonba. Hétéves, és még mindig nem beszél. Van, akit a szülőszobán hagytak... De egy dolog – sorstól függetlenül – közös minden gyermekben: a karácsony csillagszórós, csodát ígérő ünnepét ugyanolyan reménnyel várják.
Kopogtató rovatunkban hónapról hónapra olyan házakat, otthonokat mutatunk be, amelyek kiemelkedően szépek, amelyeknek berendezése egyedi, ízléses, figyelemre méltó. Ám mostani látogatásunk során nem a hol a lényeg, hanem a hogyan. Két Hargita megyei gyermekotthonban jártunk, ahol arról beszélgettünk, hogyan töltik a karácsonyt azok a gyermekek, akiket senki nem vár haza.
Két gyermekotthon, egy alapítványi és egy állami. Az egyik a Böjte Csaba ferences szerzetes által életre hívott dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozik, a másik a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatósághoz. Bár a fenntartó más, a lényeg ugyanaz: a lehető legtöbb szeretetet, odafigyelést megadva felnevelni a gyermekeket.
Kászon. Plafonig érő karácsonyfa a régi kúriában
A műemlékként nyilvántartott Balási- kúriába 2011 októberében költöztek be a kis bentlakók. A legkisebb hároméves, a legnagyobb tizenhat. Karácsonykor tizenöt gyermek várja az angyalt a Szent Katalinról elnevezett otthon biztonságot adó falai között.
Kászonban az élet
Éppen levélírás közben toppanunk be, mindenki lázasan fogalmazza a kérést az angyalkának. A kéréseket magyarországi jótevők teljesítik, ám a gyerekek csak annyit tudnak majd, meghozta az angyal a várva várt ajándékot.
– Ahogy belépünk a decemberbe, adventi koszorút készítünk – meséli Kedves Szabolcs nevelő. – A négy gyertyát a négy vasárnap imádkozás és hosszú beszélgetések kíséretében gyújtjuk meg.
Az advent az elcsendesedés, befelé fordulás ideje, Kászonban is erre hangolják a kicsiket. Decemberben mindennap véghez kell vinniük egy jó cselekedetet a társaikkal, amit fel kell írni egy cetlire. Ezt teszik majd ők ajándékként a fa alá.
– Az év minden szakában sokat beszélgetünk a gyerekeinkkel, de ilyenkor különösen. Azt szeretnénk, hogy mire megszületik a kis Jézus szenteste, értsék és érezzék ennek a fontosságát. Sokat beszélgetünk arról, hogy a karácsony a szeretetről szól, nem arról, ki milyen ajándékot kap – hangsúlyozza Szabolcs.
A levelekben egyébként meglepően értelmes kérések állnak. Téli cipő, kabát, sál, focilabda, görkorcsolya, könyv – csupa teljesíthető óhaj, hasznos tárgy. A kívánságok mellett bájos rajzok, rövid bemutatkozás.
– Csodálatos érzés és élmény azt látni évről-évre, hogy vannak jó emberek, akiknek a saját családjukon kívül fontosak mások álmai is - fogalmaz Szabolcs.
Elektronikai termékeket nem kérhetnek a nebulók. Van egy anyagi korlát is, 100 lejnél drágábbat nem kívánhatnak. Ősszel több gyereknek az orvos lúdtalpbetétet írt fel, ez egy olyan plusz kiadás, amit nem tudnak a napi kosztpénzből megoldani, így sokan ezt is belefogalmazzák a levélbe. Három kívánságot írhatnak le, hogy választhassanak a jótevők, ám a tapasztalat azt mutatja, nem válogatnak, megveszik mindhármat.
Márton Andrea Hajnal házvezetőről kiderül, maga is alapítványi gyerek volt, Déván nőtt fel. Már ott is tudta, szeretne Csaba testvér kötelékében maradni, és segíteni a rászorulókon. Férjével és kétéves kislányával bent tölti a karácsonyt az otthonban.
– Nem szűk családi körben ünneplünk, hanem sokan. Mégis úgy érzem, így meghittebb– meséli Hajnal.
A karácsonyfát adományként kapják, tavaly egy majdnem négy méteres fa állt a nappaliban, a gyerkőcök rettenetesen élvezték a plafonig érő, díszbe öltözött fenyőfát. A magyarországi angyalkák segítségén túl sokan felhívják őket Erdélyből is, mire lenne szükségük, és segítenek.
– A szentmise és a pásztorjáték után kerül sor a Mária- radinára, természetesen ünnepi ételeket teszünk mi is az asztalra. Töltött káposzta, franciasaláta, és minden finomság, mint otthon, a családokban. De a lényeg, hogy együtt, szeretetben fogyasztjuk el – hangsúlyozza Hajnal.
Szabolcs nevelőbácsinak ez a hetedik karácsonya, amit nem vér szerinti, hanem választott családjával tölt.
– Csodálatos az ünnep itt a gyerekekkel. Látni a csillogó szemeiket, hogy apró dolgoknak is örülnek, mindez számomra pótolhatatlan, csodaszép élmény – mondja Szabolcs.
Csíkszereda. Párolgó húsleves az ünnepi asztalon
2002 augusztusában kezdődött a csíksomlyói lakóotthon története, kilenc gyerek érkezett az eredetileg családi háznak tervezett épületbe a somlyói hatalmas, állami gyerekotthonból. Jelenleg két és fél éves a legkisebb, 25 éves a legidősebb bentlakó, a ház négy egyetemistával is büszkélkedik.
Mikor belépünk, családias környezet fogad, frissen sült kenyér a konyhaszekrényen, fazék a gáztűzhelyen, virágok. Bár az állam intézményesíteni szeretné a házat, így rendeletek lógnak a falakon, a nevelők próbálnak igazi otthont teremteni. Nem mesterséges környezetben kívánják nevelni a fiatalokat, hiszen az életbe kikerülve majd igazi otthont kell teremteniük saját családjuk számára.
Angéla mindent úgy igyekszik csinálni, ahogy egy családban szokás
Zsurzs Angéla központvezető, nevelő, aki maga is bent lakik a házban, természetesen a gyerkőcökkel tölti a karácsonyt. Az ünnepre mindenki hazaérkezik, a Kolozsváron tanuló diákok is. Kilenc gyermekből kilenc az otthonban tölti a szeretet ünnepét...
– Amióta kicsik is vannak velünk, teljesen más az ünnep – meséli Angéla. – Együtt csinálunk mindent, mint az igazi családokban. Már adventben készülődünk, feldíszítjük a házat, koszorút készítünk, az apróságok adventi naptárt kapnak, ezt rendkívül szeretik – mondja.
Ünnepben más a menetrend, mint hétköznapokon. Később kelhetnek fel a gyerekek, csak 9-kor van ébredés, 10-kor reggeli, utána mise. Délben finom, gőzölgő húsleves járja, ezt a gyerekek Angélától szerették meg, ha valami miatt kimarad vasárnap vagy ünnepnapon, már hiányolják. Az ételeket, süteményeket a nagylányok készítik, olyan ügyesek, hogy a házvezető már csak jó tyúkanyóként épp hogy rápillant a főzésre, sütésre.
– Próbálok mindent úgy csinálni, mint az igazi családokban. Az ünnepet nem nevelővel kellene átéljék, de ha ezt hozta a sors, próbálom a maximumot nyújtani nekik, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt – hangsúlyozza Angéla. – Szeretném, ha lennének szokásaik, hagyományaik, hogy ha felnőnek, és lesz saját családjuk, legyen majd kapaszkodójuk az ünnepnapokon is, apró szokásaik, amit átadhatnak a gyerekeiknek – mondja.
A fenyőfát 23-án este a gyerekek távollétében díszítik fel a nevelők, és 24-én reggelre „meghozza az angyalka“. Ám az ajándékokat nem. Azok csak este kerülnek a fa alá, mire hazaérnek a nyolcas miséről.
Csíksomlyón két fát hoz az angyalka
– Azért, hogy a gyerekek is átélhessék a fadíszítés örömét, két fát szerzek be minden évben. Azt szoktam mondani, hogy az angyalka azért hozta a másik fát, hogy azt ők öltöztethessék ünnepi díszbe.
Az ajándékokra a pénzt Angéla spórolja össze abból az összegből, amit az állam ad havonta, gyerekenként. A nagyobbak főleg illatszereket kapnak, ilyenkor márkásabbat, jobbat, mint hétköznap, ők főleg ilyesmire vágynak. A Caritas felajánl úgynevezett cipősdoboz- ajándékokat, ezeket rendezvény keretében kapják meg.
– Nekem is szoktak ajándékot készíteni, a kicsik például rajzolnak. Magamról soha nem gondoskodom, de mindig van számomra is a fa alatt meglepetés. Szeretem, hogy jószívűek, hogy másra is gondolnak, ez fontos lesz, ha kikerülnek a szárnyaink alól – vélekedik Angéla.
Fenyőillat, karácsonyi dallamok, csillogó aranydíszek, ünnepi ízek. Család. Meleg. Szeretet... Mindez, ha másképpen is, mint az igazi családokban, a nevelők áldozatos munkájával és a jóakaratú emberek támogatásával a gyerekotthonokban is megvalósul.
Fotó: Mihály László
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2014. decemberi lapszámában jelent meg.
