• Fotó: Harghita Business Center
Énmárkája annak is van, aki soha nem posztol magáról, nem tart előadást, és eszébe sem jut tudatosan építeni a szakmai hírnevét. A kollégák, az ügyfelek, a partnerek így is kialakítanak róla egy képet: megbízható-e, milyen feladatokban lehet rá számítani, hogyan reagál a nehézségekre. Felkészültnek tartják, vagy olyasvalakinek, aki sokat ígér, de keveset teljesít? Szívesen keresik meg, vagy inkább elkerülik, amikor együttműködésre volna szükség?
A kérdés tehát az, mennyire veszünk részt ennek a képnek az alakításában.
Veszelszki Ágnes szemléletes meghatározással közelíti meg az énmárkázást: az számít, mit mondanak rólunk, amikor már nem vagyunk a szobában. Ebben benne van a teljesítményünk, a viselkedésünk és mindaz a tapasztalat, amelyet mások a velünk való találkozásokból magukkal visznek.
Az erős szakmai jelenlétnek nagyon is kézzelfogható előnyei lehetnek. Könnyebben megtalálhatnak a hozzánk illő feladatok, kitűnhetünk a hasonló területen dolgozók közül, és az előléptetésünknek is kedvezhet. Ha tudják, miben vagyunk jók, nagyobb eséllyel jutunk eszükbe egy új projekt, felkérés vagy együttműködés kapcsán. A jó hírnév ráadásul nehezebb időszakokban is kapaszkodó: ha megbízható emberként ismernek, egy szakmai kudarc kevésbé írja felül mindazt, amit addig felépítettünk.
A szerénység nem jelent láthatatlanságot
Nőként különösen nehéz lehet beszélni az eredményeinkről. Sokunk számára ismerős az elvárás, hogy legyünk kedvesek, megértők, ne akarjunk túlságosan előtérbe kerülni. Aki ezt tanulta, annak felnőttként sem feltétlenül könnyű kiállnia azzal, hogy valamiben kiváló, fontos eredményt ért el, vagy alkalmas lenne egy vezetői feladatra. Könnyen megszólal a belső figyelmeztetés: vajon nem tűnik ez dicsekvésnek?
Vezetőként viszont döntéseket kell hoznunk, képviselnünk kell az álláspontunkat, és olykor olyan helyzeteket is vállalnunk kell, amelyekben nem tudunk mindenkinek megfelelni. Veszelszki Ágnes saját vezetői tapasztalataiból is merít: több száz állásinterjút folytatott, munkatársakat választott ki, és olyan döntéseket is közölnie kellett, amelyek az érintetteknek fájdalmasak voltak. Attól, hogy kedvelünk valakit, és ismerjük az élethelyzetét, még szükség lehet egy szakmailag indokolt elutasításra. Az együttérzés és a határozottság összeegyeztetése azonban korántsem könnyű.
Az önérvényesítést tovább nehezíti, hogy a női szakértők megjelenése gyakran hamarabb válik beszédtémává, mint a mondanivalójuk.
A szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy míg egy férfi nyilvános megszólalása után sokszor az állításaival vitatkoznak, egy nő esetében a külseje is könnyen a hozzászólások középpontjába kerül. Ez újabb terhet jelenthet annak, aki szeretné megmutatni a tudását.
Ebben a közegben különösen fontos a reális önértékelés: tudjuk, miben vagyunk jók, és merjük ezt láthatóvá tenni. A szerénység nem követeli meg, hogy elhallgassuk a teljesítményünket, vagy minden dicséretet azonnal kisebbítsünk. Ha valaki elismeri a munkánkat, nem kell rögtön felsorolnunk, mi nem sikerült tökéletesen. Ha az új profilképünket dicséri, nem szükséges a sminkes, a fotós és a retus szerepét magyaráznunk. Elég annyit mondanunk: köszönöm, jólesik.
• Fotó: Harghita Business Center
Előbb tudjuk, mit szeretnénk megmutatni
Az énmárkaépítés első lépése akár egy papírlap is lehet. Veszelszki Ágnes egyik gyakorlata szerint írjunk össze öt külső tulajdonságot és öt belső jellemzőt, amelyet szeretünk magunkban. A feladat meglepően nehéz lehet: gyakran könnyebben soroljuk a hiányosságainkat, mint az értékeinket. Pedig ahhoz, hogy másoknak megmutassuk az erősségeinket, először nekünk kell felismernünk őket. A listát érdemes megőrizni, és egy rosszabb napon újra elővenni.
Szakmai szempontból a vállalkozásoknál ismert SWOT-elemzés is használható. Vegyük számba az erősségeinket és a gyengeségeinket, majd a külső lehetőségeket és veszélyeket. Mi az, amiben különösen jók vagyunk? Miben volna szükségünk fejlődésre? Milyen körülmények segíthetik az előrelépésünket, és melyek hátráltathatják? Így elkülöníthetjük, min tudunk mi változtatni, és mihez kell alkalmazkodnunk.
A bemutatkozásunk hangsúlyát az erősségeinkre érdemes helyezni. A szakértő a hallgatóinál is tapasztalja, hogy amikor magukról kérdezi őket, sokszor rögtön a gyengeségeiket kezdik sorolni. Holott
egy szakmai bemutatkozásban elsősorban arra kíváncsi a másik, milyen tudást, tapasztalatot, megoldást kínálunk.
Ehhez viszont kevés néhány általános jelző. A „nyitott vagyok” vagy a „jól kommunikálok” állítás akkor válik igazán meggyőzővé, ha a munkánkban és a viselkedésünkben is megmutatkozik.
Az önismerethez mások visszajelzései is hozzátartoznak. Veszelszki Ágnes szerint érdemes konkrétan rákérdezni a gyenge pontjainkra, mert egy általános véleménykérésre könnyen udvarias, kevéssé használható válaszokat kapunk. Ha viszont visszajelzést kértünk, hallgassuk végig: ne szakítsuk félbe a másikat azzal, hogy szerintünk nincs igaza. Kérjünk példákat, és foglaljuk össze, mit értettünk meg. Olyan erősségeinkre vagy visszatérő hibáinkra is fény derülhet, amelyeket belülről nem veszünk észre.
A tudásmegosztás láthatóvá tesz
De hogyan beszéljünk az értékeinkről úgy, hogy ne érezzük dicsekvésnek? „Osszuk meg nyilvánosan a tudásunkat” – javasolja a kommunikációkutató. Ehhez nem kell mindenkinek Instagram-oldalt indítania. Írhatunk a munkahelyi hírlevélbe, bemutathatunk egy bevált módszert a kollégáinknak, vállalhatunk szakmai beszélgetést vagy rövid előadást. Elmondhatjuk, milyen megoldással jutottunk túl egy nehézségen, és mi az, amit mások is hasznosíthatnak belőle.
Miközben segítünk, a hozzáértésünk is láthatóvá válik.
Egy jól sikerült projekt tapasztalatainak megosztása megmutatja, hogyan gondolkodunk, milyen problémákat tudunk megoldani, és milyen területen érdemes hozzánk fordulni. Az eredményeink így tartalmat kapnak: a másik érti, mit tettünk hozzá a sikerhez.
A Protokollkommunikáció története is tudásmegosztással indult. Veszelszki Ágnes egyetemi kurzust tervezett, amely végül nem indulhatott el. A hallgatói számára ezért közösségi felületeken kezdte közzétenni a viselkedéskultúrával kapcsolatos ismereteket. Az eredetileg szűk körnek szánt tartalmak később jóval szélesebb közönséget értek el. A példa azt mutatja, hogy a mások számára hasznos tudás megosztása egy szakmai énmárka alapja is lehet.
Aki a közösségi médiát választja, annak ugyanakkor érdemes végiggondolnia, mit ad az olvasóinak.
Az általános, bárkire igaz mondatok kevéssé mutatják meg a saját gondolkodásunkat.
A szakértő a mesterséges intelligencia használatában is tudatosságot javasol: egy látványos, ám a valós személytől idegen kép például könnyen eltávolíthat attól, amit szeretnénk képviselni. A megjelenített kép és a személyes találkozás tapasztalata között jó, ha felismerhető az összhang.
• Fotó: Harghita Business Center
A jó beszélgetéshez figyelem kell
A rólunk kialakuló képet minden találkozás formálja. Hogyan mutatkozunk be? Megjegyezzük-e a másik nevét? Végighallgatjuk-e, vagy már a saját következő mondatunkon gondolkodunk? Ezekben a helyzetekben kapcsolódik össze az énmárkaépítés és a protokollkommunikáció: a szakmai hozzáértés mellett a másik iránti tisztelet is érzékelhetővé válik.
Veszelszki Ágnes szerint
a jó kommunikátor egyik fontos ismérve, hogy jó kérdéseket tud feltenni.
A kérdezés érdeklődést fejez ki, segít tisztázni a félreértéseket, és irányt ad a beszélgetésnek. Ehhez azonban ténylegesen figyelnünk kell a válaszokra. Ha a másik mondandója alatt csak azt tervezzük, hogyan vesszük majd vissza a szót, könnyen elsiklunk éppen afölött, ami számára fontos.
A megszokott „Hogy vagy?” helyett megkérdezhetjük, mi foglalkoztatja mostanában, mit szeretne megtanulni, vagy milyen sikerének örülhetünk vele együtt. Jó beszélgetést indíthat az is, ha arra vagyunk kíváncsiak, miben ügyes, de nem szereti csinálni, illetve mit szeret akkor is, ha nem különösebben jó benne. Így könnyebben elmozdulhatunk a rutinválaszoktól egy tartalmasabb találkozás felé.
A figyelemhez az is hozzátartozik, hogy eltesszük a telefonunkat, nem szakítjuk félbe a másikat, és nem faggatjuk olyasmiről, amivel kellemetlen helyzetbe hoznánk. A kíváncsiság mellett tapintatra is szükség van: egy munkahelyi beszélgetés nem ad automatikusan felhatalmazást intim kérdésekre. Ha pedig bemutatkozáskor nem értettük a másik nevét, kérdezzünk vissza rögtön. Egy udvarias pontosítás jóval kisebb zavar, mint később újra és újra rosszul megszólítani valakit.
Kedvesen is lehet nemet mondani
A tiszteletteljes kommunikációhoz a megszólítás megválasztása is hozzátartozik. A szakértő például szívesen magázódik a hallgatóival: ebben partneri viszonyt és kölcsönös tiszteletet lát. A magázódás tehát önmagában nem jelent ridegséget vagy felsőbbségérzetet. A közvetlenség mértékét érdemes a kapcsolat és a helyzet alapján megválasztani, a tegeződésre való áttérést pedig egyértelműen egyeztetni.
Ugyanilyen tudatosságot kívánnak a határaink. Mennyi személyes információt osztunk meg a munkatársainkkal? Mire vállalkozunk, és mi az, ami már túl sok? Veszelszki Ágnes saját tanulságaként említi, hogy nem érdemes minden kérésre azonnal igent mondani.
Az időnk és a munkánk értékét nekünk is képviselnünk kell.
Ha minden feladatot magától értetődően elvállalunk, a környezetünk könnyen természetesnek veszi a rendelkezésre állásunkat.
A nemet mondás attól még lehet udvarias, hogy a másik nem ezt a választ remélte. Ehhez először magunkban kell tisztáznunk, mit tudunk vállalni, és milyen feltételekkel. A szakmai kapcsolatainkban is fontos, hogy felismerjük, hol húzódnak a saját határaink, és következetesen képviseljük őket.
A hitelességhez közben az is hozzátartozik, hogy vállaljuk az emberi oldalunkat. A szakértő felidéz egy üzleti kapcsolatot, amelyben sokáig távolságtartást érzett. Egy hosszabb várakozás alatt néhány saját kudarcáról mesélt, és ettől oldódott a viszonyuk: partnere közelebb érezte magához. A megosztás mértékét itt is a helyzethez kell igazítani, de a hibátlanság látszata olykor éppen a kapcsolódást nehezíti. Egy átgondoltan elmondott nehézség megmutathatja, hogy a szakmai szerep mögött is ember áll.
A megjelenésünk is üzen
Az öltözék, a kiegészítők és az ápoltság szintén alakítják az első benyomást. Veszelszki Ágnes szerint a megjelenés megválasztásánál az alkalmat és a saját stílusunkat egyaránt érdemes figyelembe venni. Más ruhában érezzük magunkat megfelelően egy kötetlen kapcsolatépítő eseményen, egy hivatalos tárgyaláson vagy egy televíziós felvételen. A kérdés az,
hogyan tudjuk a megjelenésünkkel is támogatni azt a szakmai szerepet, amelyben jelen vagyunk.
A ruha ráadásul a viselőjére is hat. A járvány idején otthonról adott televíziós nyilatkozataihoz a szakértő például rendesen felöltözött, cipőt is húzott, mert így könnyebben belehelyezkedett a szakmai szerepébe. Hiába nem látszott minden részlet a képernyőn, számára fontos volt a felkészülésnek ez a része is.
A jó hírnév a hétköznapokban épül
A tudatos jelenlét a hétköznapi következetességben válik igazán erőssé. Abban, hogy betartjuk az ígéreteinket, kiszámíthatóan dolgozunk, és a sikereinknél elismerjük mások hozzájárulását is. Egy díj vagy eredmény elfogadásakor megmutathatjuk a büszkeségünket, miközben megköszönjük azok munkáját, akik segítettek eljutni odáig.
Veszelszki Ágnes a rosszindulatú pletyka kerülését is hangsúlyozza. Az ilyen beszélgetés annak is árthat, akiről szól, és annak a megítélését is rontja, aki továbbadja. A hallgatóban könnyen felmerülhet: ha másokról így beszél, vajon rólam mit mond, amikor nem vagyok jelen? A másokkal való bánásmódunk tehát a saját hitelességünkről is üzen.
Az énmárkánkat végül a közös munka tapasztalata teszi tartóssá. A felkészültségünk, a figyelmünk, a vállalásaink és a határaink együtt rajzolják ki, kik vagyunk szakmailag. Amikor már nem vagyunk a szobában, másoknak legyen okuk azt mondani: érdemes velünk dolgozni.
Dr. Veszelszki Ágnes a Haghita Business Center udvarhelyszéki női vállalkozók számára indított fórumán tartott előadást október 7-én Székelyudvarhelyen.
korábban írtuk
Hadnagy Jolán: Akik hisznek a csodákban, meg is élik azokat
Hadnagy Jolán és az általa összefogott közösség célja, hogy Tamási Áronra szülőfalujában ne csak a jeles évfordulókon emlékezzenek, hanem a helybéliek és a látogatók mindennapjainak része legyen az író, aki „irodalmi szintre emelte a székely nyelvjárást”.
