Március 22. a víz világnapja. A jeles nap kapcsán a minap elgondolkodtam: mennyire szerves, nélkülözhetetlen része mindennapi életünknek a víz. Nemcsak az elengedhetetlen, szomjat oltó nedű, amit megiszunk, hanem a víz, amivel tisztálkodunk, főzünk, takarítunk, öntözünk, ami elől esőkabátba és esernyő alá húzódunk, majd télen megfagyva hógolyót formálunk belőle, s amiben nyaranta megmártózunk. Olyannyira magától értődő, hogy ritkán gondolunk bele: szervezetünk és környezetünk egyik legfőbb építőeleme, s nélküle nem is lenne élet e kék, kerek bolygón.
De evezzünk vissza hazai vizekre: a vizet fogyasztjuk és elfogyasztjuk mindennap. Ezért
vizeink megóvása nemcsak márciusban kellene kiemelt fontosságú legyen.
Nem ördöngösségről van itt szó, hanem egyszerűen arról, hogy a környezet és saját pénztárcánk tekintetében is jó, ha körültekintők vagyunk.
Tudta?
A napi kéz- és fogmosáshoz 5–15 liter vizet fogyasztunk el, egy ötperces zuhanyzás során 60-80 liternyi víz folyik el, míg egy fürdéshez 150–200 liter víz szükséges. Spóroljon tehát, és kímélje a környezetet: fogmosás közben zárja el a vizet!
Amit megiszunk
Tisztázzuk elsősorban: a napi két liter elfogyasztandó folyadék tiszta vízre és nem más italokra vonatkozik, illetve a helyes orvosi ajánlás valójában úgy szól: testsúlyunknak megfelelő mennyiségű vizet fogyasszunk (felnőtteknek kilogrammonként 40 ml-t).
Ideális esetben forrásvizet kellene naponta innunk, viszont a felszíni és talajvizek szennyezettsége miatt ez manapság nem mindenki számára elérhető. A forrásvizekben ugyanis a szemmel látható szennyezések mellett nehézfémek, baktériumok, élősködők is előfordulnak, nem beszélve a nem megfelelő nitrát- vagy ammóniatartalomról stb.
„Igazság szerint csupán olyan, az illetékes hatóság által rendszeresen bevizsgált forrás vizét lehetne fogyasztani, amely termőföldektől és legelőktől, illetve más szennyeződési forrástól távol, elkerítve van” – magyarázza Mezei János orvos, természetgyógyász. A talajvizekbe ugyanis sokszor állati eredetű fekália vagy műtrágya szivároghat.
„Teljes tiszta vizűnek talán csak a hegyi források mondhatók,
máshol az emberi tevékenység valamilyen formában befolyásolta a víz minőségét” – teszi hozzá. Ha tehát rendszeresen forrásvizet fogyasztunk, győződjünk meg annak tisztaságáról! Az ehhez szükséges víztani vizsgálatot mi magunk is elvégeztethetjük, de jó tudni: Romániában a településhatárokon belüli forrásvizek rendszeres vizsgálata az adott település vezetőségének a feladata, az esetleges szennyezésekre vagy veszélyekre is ők kell hogy felhívják a lakosság figyelmét. „A rendszerváltás előtt létezett az ország területén fellelhető út menti forrásoknak egy regisztere, manapság azonban sajnos nincsen egy olyan általános rendszer, amelyből tájékozódni lehetne a forrásvizek fogyaszthatóságáról” – tette hozzá a szakember. Nem kell azonban pánikolni: ha egy út menti forrás vizéből egy alkalommal ittunk, minden bizonnyal nem történik különösebb bajunk. Figyeljünk viszont oda, hogy huzamosabb ideig milyen vizet fogyasztunk, illetve csecsemőknek csupán olyan vizet adjunk, melynek tisztaságában bizonyosak vagyunk.
Tudta?
Esőzés közben vagy közvetlenül utána nem ajánlott forrásvizet tölteni, hisz ilyenkor az egyébként tiszta vizű forrásokba is szennyeződés kerülhet, vizük zavaros vagy fátyolos lesz. Esőzés után minimum egy nappal, tiszta időben töltsön forrásvizet!
Igyunk vagy sem csapvizet?
Élénk vita tárgya, hogy ajánlott-e csapvizet fogyasztani. A csapvíz minősége és íze régiónként változik, annak függvényében, hogy azt milyen nyers vízből tisztítják, a csapvíz paramétereit viszont európai uniós normák és a román törvények is megszabják. „A törvény számos paraméterre, például a víz zavarosságára, klór-, ammónia- és nitráttartalmára vonatkozik. A szabványok betartásáért tehát
a csapvizet általában naponta, de akár óránként elemzésnek vetik alá”
– magyarázta Bálint-Major Áron, a Aqua Nova Hargita Kft. ügyvezető igazgatója. A csapvíz minősége viszont nagyban függ attól, hogy milyen nyersvíz áll rendelkezésre az adott régióban: a talajvizek szennyezettsége például még mindig alacsonyabb, mint a felszíni vizeké, azért az ezekből nyert csapvíz is jobb minőségű. „Ha csak egy paramétert veszünk összehasonlításképpen: a talajvizek zavarossága általában 5 és 10 fok közötti, ezzel szemben a folyóvizeké 10 és 20 közötti, de alkalmanként meghaladhatja a 2000–3000 fokot is” – teszi hozzá a szakember.
A szennyezettség ugyanakkor a csapvíz ízét is befolyásolja: például a tisztább talajvízből nyert csapvizet rendszerint finomabbnak érezzük.
Az ízt ugyanakkor a vezetékek és az ezekben lerakódott szennyeződések is befolyásolják:
az erőteljes klóros ízt bizonyos csapvizek esetében nem azért érezzük, mert több klórt használnak a víztisztítónál, hanem mert a csapvízben lévő klór reakcióba lép a vezetékekben lévő szerves anyagokkal, így intenzívebben érződik az íze.
Apropó klór. A csapvízbe adagolt klór mennyiségét törvény szabályozza, de nemcsak a minimális, hanem a maximális mennyiséget is.
Téves elképzelés tehát, hogy egyik-másik csapvíz több klórt tartalmaz.
Mint Bálint-Major Árontól megtudtuk: a csapvíz maximálisan 0,5 mg klórt tartalmazhat literenként úgy, hogy ez a klórtartalom az utolsó végponton se legyen kevesebb, mint 0,1 mg. Az említett klórmennyiség felnőttek esetében nem káros az egészségre, figyeljünk azonban, mert csecsemők esetében ez már nem így van.
A mi csapvizünk még iható!
Sok más országgal szemben Románia településeinek zömében emberi fogyasztása alkalmas a csapvíz, tudtuk meg, ez pedig annak köszönhető, hogy nyersvizeink (egyelőre) nem annyira szennyezettek, mint máshol. Ha mégis kételkedünk a csapvíz minőségében és ihatóságában, manapság már számos víztisztító berendezés kapható: a legegyszerűbbtől, mely csupán a klórt semlegesíti, az egészen bonyolultakig, melyek már ionizálják a vizet.
Víz, víz, tiszta víz – palackban
A fentiek tükrében kézenfekvőnek tűnhet a palackozott vizek fogyasztása: bármely élelmiszerüzletbe térünk be, a polcok roskadoznak a különböző márkájú és kiszerelésű palackozott vizek súlya alatt. A kereskedelemben egészen kiváló forrásvizek kaphatók, de sajnos ezeknél lényegesen népszerűbbek – kedvező áruk miatt – azok a palackozott vizek, melyek legtöbbször valamilyen tisztítással és ásványosítással csapvízből készülnek.
Mindenekelőtt tehát győződjünk meg arról, hogy honnan származik a víz, amit megvásárolnánk.
Ha már a palackozott vizet választjuk, érdemes szem előtt tartani azt is, hogy így mennyi hulladékot termelünk. Például egy négytagú család átlagos heti vízfogyasztása során legalább 30 darab műanyag flakon termelődik. Ennek a hulladéknak pedig legjobb esetben is körülbelül a 16 százaléka újrahasznosítható. Vásároljunk tehát minél nagyobb kiszerelésben vizet, illetve optimális esetben használjunk egyliteres, visszaváltható üvegeket!
