Nincs fantasztikusabb és olcsóbb tisztítószer a víznél, és zseniálisabb az ecet és szódabikarbóna kombinációnál. A zöldköznap nem luxus, állítja az, aki gyakorolja.
Drága jó nagymamám hírből sem hallott a környezettudatos életmódról, nem ismerte a manapság használatos, „a legmakacsabb szennyeződéseket is eltávolító” tisztítószereket, mégis mindig ragyogott a lakás. Illatos és tiszta volt az ágynemű, csillogott az ablaküveg és az elmosogatott edény. Nem használt kettő az egyben sampont, intelligens mosóport, egyszerű, házi szappannal és forró vízzel lötykölte hófehérre az abroszt, és liszt-víz keverékével keményítette ropogósra a csipkéket. A molyoknak tüllzacskóba rejtett szárított levendulával vagy diófalevéllel üzent hadat, az ablakot újságpapírral sikálta fényesre. Ecetet löttyintett a vízbe: ettől lett fényes a haja, és ezzel tisztította a szőnyeget, hogy az „visszakapja a színét”.
Illusztráció
„Bezzeg az ő idejében” még nem volt módi a zöld praktikák kifejezés – biztos, hogy ennek hallatán egy új spenótfőzelék-receptre és nem a környezettudatosságra gondolt volna. Pedig környezetbarát és egészséges háztartást vezetett, nem szennyezte mérgező kemikáliákkal a kincset érő vizet, ám minderről, természetesen, fogalma sem volt. Nem úgy mi, az unokák, akiknek már nem ismeretlen fogalom a természetvédelem, mégis szinte gondolkodás nélkül, a címkére rá sem pillantva vásároljuk meg a tisztítószereket – leginkább azt, amitől a legrövidebb idő alatt eltűnik a kosz. Megdöbbentő a statisztika, miszerint egy átlagos háztartásban legalább 10, vagy ennél több tisztítószer sorakozik a polcon. Természetesen mindegyik a legjobb ellenszere a lakásunkban élő baktériumoknak. Foltmentes és kényelmes életünknek ára van – a szó átvitt és valódi értelmében is. A szakemberek nem győzik ismételni: a méreganyagokat tartalmazó tisztítószerek használatával egészségünket és élő környezetünket egyaránt veszélyeztetjük. Holott mindkettő nagy kincs, és mindkettő megfizethetetlen. Változtatni szokásainkon sohasem késő. És mindenképpen megéri: kevesebb mérget nyelünk, és kevesebbet is költünk.
A környezettudatos életmód korántsem jelenti azt, hogy lemondunk a kényelemről, és nekiállunk hamuból lúgot főzni. Sokkal inkább arról, hogy a „baktériumok 99 százalékát elpusztító” vegyszerek helyett bizalmat szavazunk az ecetnek, szódabikarbónának, vagy kipróbáljuk a mosódiót, ami éppen olyan jól tisztít, mint az agyonreklámozott „nem hagyományos” mosóporok.
Nem légből kapott, hanem valóban kipróbált és bevált praktikákat ajánlunk a zöldköznapokkal kacérkodók figyelmébe, azokat, amelyeket a kétgyermekes családanyától, Dósa Ildikótól hallottunk.
Dósa Ildikó
A fiatal anyuka több évvel ezelőtt döntött úgy, hogy ha nem is véglegesen, de lehetőség szerint „száműzi” a vegyszereket a mindennapokból, megpróbál környezet- és egészségbarát háztartást vezetni. Mint mondta, valójában nem sokkal a nagyobbik, most hatéves kisfia születése előtt „váltott zöldre”. Elsősorban azért, hogy amennyiben lehet, egészséges otthoni környezetben éljen és nőjön fel a lurkó. Úgy véli, hogy ha nem születtek volna meg a gyerekek ( a másodszülött kisfiú 2 és fél éves – szerk. megj.), akkor is megtette volna, hiszen, állítja, „előbb-utóbb jó nagy részünk odaérik, hogy tudatosan vigyázzon az egészségére, és kímélje a környezetét is.”
Agyő, méreg!
Ildikó nem pepecselős típus, örökmozgó kisfiai mellett sem energiája, sem fizikai ideje nem lenne arra, hogy órák hosszat takarítson. Tisztaságnak márpedig lenni kell, mert a két gyerkőc szó szerint is „földlakó”. Ottlétünkkor meg is győződhettünk arról, hogy szeretnek a földön heverni, játszani, kúszni, mászni, hancúrozni. „Éppen ezért nincs domesztoszozás." A padlóburkolatot, a parkettát meleg, ecetes vízzel tisztítja, így nem kell attól tartania, hogy a srácok „benyalják” a mérgező vegyszermaradékot, és betegek, allergiásak lesznek tőle. Mivel a nagyfiú fintorog az ecetszagtól, a vízbe pár csepp illóolaj (menta, citromfű) is kerül – mondta nevetve Ildikó.
Az ecet szinte minden felületen környezettudatos megoldás.
Két gyerek után halomba gyűl a szennyes – mosni muszáj, mese nincs.
„A mosódiót kipróbáltam, bevált a színes, nem túl szennyezett ruháknál. Ezt leginkább nyáron alkalmazom. A ruhák tiszták lesznek, de nem illatosak. Öblítőt nem használok, helyette megteszi pár cseppnyi, az öblítővízhez adott illóolaj”
– magyarázta a biomosás „titkát”.
Mosószerről érdemes átváltanunk a mosódióra.
Kókuszzsír és kávés szappan
Ugyancsak illóolajat kever a saját maga által készített dezodorba is, amely szódaporból és kókuszzsírból áll.
„Az arányokat ne kérdezd, mert nem tudom, nem szoktam méricskélni. A lényeg, hogy ne folyjon szét, de kenhető állagú legyen. Nekem ez a keverék nagyon bevált, két éve ezt használom. Nem tömi el a pórusokat,és nem hagy nyomot a ruhán sem. De nagyon izzadós típusúaknak nem ajánlom, mert ennek a keveréknek a szagtalanítás a lényege, és nem az izzadás megakadályozása”
– mellékelte a használati utasítást a házi kencéhez. Tusfürdőt csupán utazáskor, a mindennapokban olívaolajas kézműves szappant használ. Kávéillatút, mert annak ellenére, hogy évek óta nem kávézik, szereti a fekete illatát. A kávés szappan azért is kedvenc, mert csökkenti a már kialakult narancsbőr mennyiségét.
Az Ildikó által sok mindenre használt kókuszzsír.
Ildikó nem sokat kenceficéli magát, arckrémből gyógynövényest használ, testápoló helyett pedig 100 százalékos tisztaságú olívaolajat. Mivel extra száraz a bőre, az olívaolaj nagyszerűen bevált, csupán egy gondot okozott: pár óra elteltével kellemetlen, avas szaga volt a bőrének. Ezen úgy segített, hogy zuhanyzás közben alaposan bedörzsölte az olajat a bőrébe, majd a fölösleget szappanos szivaccsal lemosta. Férje csak tusfürdőt használ, de ez szigorúan zöld logós, azaz környezetbarát termék, akárcsak a sampon, amit az egész család használ. Közös a bizarr színű, de kellemes illatú és ízű, agyagos, csupán természetes anyagokat tartalmazó fogkrém. Nem habzik, de a kissé borsos árát (50 ml 10 lej), megéri, mert majdnem egy hónapig elegendő négyüknek.
Ecet plusz szódapor, a zseniális kombináció
Hófehéren csillog a WC-csésze, a kagyló is, pedig egyiket sem a baktériumok 99 százalékát elpusztító szerrel tisztítja, hanem szódaporral és ecettel varázsolja habfehérre. A technika pofonegyszerű: a felületet be kell szórni szódaporral, nyakon önteni 1-2 deciliter 20 százalékos ecetsavval, de ha éppen nincs ilyen a háznál, akkor megteszi a 10 százalékos is. Ezt a pezsgő egyveleget 10-15 percig kell a felületen hagyni, ennyi idő elég ahhoz, hogy fellazítsa a szennyeződéseket, feloldja a zsírt, a vízkövet.
„Ha szükséges, kefével át kell súrolni a felületet, a WC-t mindenképp, ha nem, akkor elegendő szivaccsal áttörölni és tiszta vízzel leöblíteni. A szódabikarbóna a legjobb súrlópor, ha a kádat kell kitisztítani. Fényes és fehér lesz tőle, érdemes kipróbálni”
– ajánlotta Ildikó az olcsó és jól bevált receptet. A szódapor + ecet + kevés illóolaj kombinációjától lesz tiszta, szagtalan a lefolyó.
Ildikó számára rendkívül fontos a vegyszermentes háztartás.
„Általában beválik, csak arra kell figyelni, hogy ne öntsünk túl sok szódaport a lefolyóba, mert egyrészt felesleges, másrészt pedig összecsomósodik, és dugulást okoz”
– figyelmeztetett Ildikó. Néha előfordul nagyon makacs dugulás, ekkor sajnos csak be kell vetni egy kis mérgező lefolyótisztítót, de szerencsére ez csupán évi egy-két alkalom. A kályhalap tisztításánál is bevált a szódaporos, ecetes trükk. Az odaégett ételmaradványokat szintén ezzel a praktikával távolítja el, a gázkályha rózsáira kiszóródott lisztet, cukrot, fűszereket pedig porszívóval egyszerűen felszippantja. A tükörről, ablakokról a foltot ecettel és tiszta vízzel tünteti el, a konyha- és a szobabútort pedig meleg vízzel és puha ronggyal, szivaccsal mossa le.
„Ha valami nagyon odaragadt, akkor óvatosan bevetem a konyhakést ”
– árulta el kacagva, miként szabadul meg egy zöld szívű háziasszony a „legmakacsabb szennyeződésektől”. A víznél hatékonyabb, olcsóbb és fantasztikusabb tisztítószer nincs – summázta, és hozzátette, a csapból folyó kincset nem pazarolja, sőt, arra is odafigyel, hogy a szennyvízbe lehetőleg minél kevesebb méreganyag kerüljön. Soha nem önti a lefolyóba a használt sütőolajat – csinos piros, a gyűjtőpontnál jutalmul kapott tartályokban gyűjtögeti. Nincs ebben a zöld háztartásban semmi boszorkányság. Odafigyelés, tudatos vásárlás és legfőképpen elhatározás kérdése, hogy egészségesebben, környezettudatosabban éljük a mindennapjainkat – ezek jelentik az élhető zöldköznapok lényegét.
Minket meggyőzött, s úgy hiszem, a család egészségét és költségvetését is kímélő zöld praktikáiban pedáns, megfontolt nagymamám sem találna kivetnivalót.
