Így lettünk zöldségkirályság – ez már grandománia?

Vajmi kevés tapasztalattal, de naiv lelkesedéssel vetettük bele magunkat a növénytermesztésbe: ha már vidékre költöztünk, a helyzet kötelez. Nem?

A kiskert valójában közepes méretűre sikeredett, ránézésre nem is tűnt akkorának, amekkora valójában (öt ár, az nem sok, ugye?). Aztán hozzáfogtunk a tényleges munkához: felszántatni, feljavítani a termőföldet, palántálni, ültetni. Sokat, mindenből, hisz – akárcsak a pulykákkal – eggyel is annyi gond van, mint százzal. 

Egy egész ágyásnyi retket vetettünk, legalább négy fajtát, s lett egy hónap múlva retekkirályság Székelyszenttamáson. 

Bőséges volt a termés, és higgyétek el, ez néha bizony baj! Retket ettünk reggel-délben-este, és amikor mi már nem bírtuk, akkor retket evett a rokonság, a haverok és a kollégák is. 

A retek-sikeren felbuzdulva 120 tő paradicsomot, mintegy fele ennyi paprikát és húsz tő uborkát is ültettünk. Ha lúd, hát legyen kövér! 

Meg egyébként is, jól elfér a paszuly, spenót, saláta, hagyma, retek, karalábé, répa, zeller, petrezselyem, borsó, tök mellett. Szépen zöldült a kiskert, június végére termés is lett. Rengeteg, ismét. 

Közben az igazság is kiderült: a párom még csak távoli jó barát a zöldségekkel, a legtöbbet (amiből nem lehet csorbát főzni), valójában nem is szereti. Ettük hát a kutyával egyetemben a nagy fazékkal főzött saláta-, zöldpaszuly-levest. 

Július elejére paradicsom és uborka királyság lettünk: az első adag paradicsomot még meg bírtuk enni, aztán már hetente kétszer főztem a paradicsomlevet, végül a paradicsomsűrítményt, hisz az kevesebb helyet foglal. A temérdek paprikából, hagymából a paradicsommal együtt lecsó készült, fagyasztásra, az uborkából annyi hordós savanyúság, ami négy nagy családnak is elég lenne. 

Megvallom, a nyár derekán már-már könnyes szemmel szedtem az uborkát… Már megint mit kezdünk ennyivel?!

Aztán eljött a fesztiválszezon: apósra bíztuk a veteményest, egy hétre elutaztunk. 

Odafele vallotta be a párom: napok óta abban reménykedik, az esős idő segít, s a ragya megüti a veteményest. 

„Kicsit sok lett, tényleg. Mindenből. De majd jövőre kevesebbet ültetünk!” – ígérte. Abban az évben minden ünnepelt és vendég egy borkán „finomházisajáttermesztésű” paradicsompasztát is kapott ajándékba. Egyet. vagy hármat.

Kiemelt kép: Shutterstock

Segítsünk közösen a nehéz helyzetbe került erdélyi családoknak! A Nőileg, együttműködésben a Gyulafehérvári Caritasszal támogató programot indított, mellyel célkitűzésünk legalább 50 erdélyi család segítése fél éven keresztül. Adakozásra hívjuk a Nőileg olvasóit és nemcsak! Támogatásoddal segíthetsz munkanélkülivé vált családfenntartókat, kiskorú gyerekeiket egyedül nevelő szülőket. További részleteket itt olvashatsz, vagy kattints az alábbi gombokra: