Április 22. a Föld napja. Szinte napi szinten halljuk mindannyian, krízisben a Föld. Mit lépünk erre? Ismert erdélyieket kérdeztünk. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin áprilisi számában jelent meg.)
Kádár Annamária író, pszichológus:
Egyrészt takarékoskodunk. A vízzel, villannyal, mindennel, amennyire lehet. Kevesebb tárgyat vásárolok. Inkább élményeket ajándékozom, mivel az élmények sokáig élnek bennünk, tartósabbak, formálnak minket.
A tárgyak feletti öröm általában nem tart sokáig. Helyileg termelt és előállított termékeket igyekszem vásárolni, mert a termék előállításához, szállításához kevesebb üzemanyagot kell felhasználni, kevesebb csomagolóanyagra van szükség, ráadásul a helyi termelőket is támogatom.
Simonffy Katalin PhD, újságíró:
Gyermekkoromtól környezettudatosságra neveltek, arra, hogy nem pazarolunk és nem szemetelünk. Tavaly novemberben, Nagy István soros elnök kezdeményezésére, a marosvásárhelyi Rotary Téka Klubbal elindítottuk a Mit tehetek én? című projektet, amely pont arról szól, hogy a környezetért, a közösségért mit tehet egy ember.
Van például otthon víztisztító berendezésem – vizet az üzletben nagyon ritkán veszek, ha igen, akkor üvegest. Ásványvizet gyakran hozok a homoródi vagy más borvízforrásokról.
Helyette ott vannak a piacok, Marosvásárhelyen hazahozzák a friss zöldségeket, lisztet, krumplit, hagymát, tojást, szilvalekvárt és zakuszkát. A ruhavásárlásra is figyelek, illetve a lecserélt ruháimat tudom, hogy hova adjam tovább. Van több ötliteres műanyag komposztálóm, és minden lebomló hulladékot ide teszek. Onnan pedig, amikor megtelik, ki a kiskertbe! Egyszerűsíteni, kevesebbel beérni igen fontos számomra.
Koszorus Krisztina – Koszika énekesnő:
2009-ben kezdődött nálunk a folyamat. Most főleg ezekre figyelek: igyekszem újra felhasználni azt, amink van – műanyag zacskót, fagyisdobozokat, szóróejes flakont stb. A Reduce, Reuse, Recycle alapelveket követem, mindezek közül a CSÖKKENTENI a legfontosabb. Azon vagyok, hogy az egyszer használatos műanyagot kiűzzem az életemből. Több civil szerveződésnek vagyok a tagja, szervezünk például szelektív hulladékgyűjtő kampányokat.
Az Öko Bio Maros és az Öko Bio Románia csoporttal vannak közös célkitűzéseink, Facebook-csoportjukban nagyon sok háztartással kapcsolatos tipp is található. Fontos, hogy kapcsolódjunk, megosszuk a sikereinket, válságainkat.
Fotó: Iulia Santa
A hétköznapjaimba ezeket a könnyű változásokat vezettem be:
Konyha: szódabikarbóna (az ecet is jól jön). Fürdő: szappan, tömbsampon, testvaj, olajak (kézműves termékek, amiket vásárokban vásárolok, vagy a városomban, városom körül felhajtom a kézműveseket). Mosás: mosószóda, szódabikarbóna, öblítéshez citromsavoldat. Néha hiányoznak az illatok, de nem veszélyes. Vásárlás: textilszütyőkkel. Sajthoz, húshoz saját fedeles dobozok. Ha lehet, csomagolásmentes vagy üveges, konzerves dolgok a műanyag csomagolásúak helyett. Házhoz is szállítanak zöldségesdobozt, dzsemet, savanyúságot, gyümölcsöt, tojást vagy akár aprósüteményt stb. Öltözködés: turkálókban, kiárusításkor, csereberén, ócskapiacon.
Az udvaron elásva komposztáljuk a komposztálható hulladékot. Nem nyírjuk a füvet, csak egyszer egy nyáron, hagyjuk, hogy virágozzon a vérehulló fecskefű, boglárka stb., hogy ehessenek a méhek, madarak. Ültetünk paradicsomot, volt uborkánk, paprikánk, van szőlőnk. A szőlő egy részét nem szedjük le, télen rengeteg rigó örül az aszalt szőlőnek. Utazáskor: Turnékon elengedhetetlen a kávézás a benzinkutaknál, de elvihető pohár helyett elfogyasztjuk ott, vagy saját pléhcsészével állítunk oda a kávégéphez. Szendvicses textilzacskóink is vannak. A hastáskámban van egy favilla és egy fa kiskanál, meg egy kis üvegben méz, ezek nyáron mindig nálam vannak. Van vizeskulacsom, amit újratöltök.
A gyengém a kézműves termékek, nagyon fontosnak találom, hogy legyen arca annak, ahonnan, akitől vásárolok.
Bálint Ferenc, Szomszédnéni Produkciós Iroda:
Megpróbálok nem pazarolni. Bevásárláskor nem kérek műanyag zacskót, mert mindig van nálam valami, amibe elpakolhatok. Illetve nem használok mosogatógépet, aminek lényegesen nagyobb az ökológiai lábnyoma, a kézi mosogatásnál nincs is.
Tóth Szabolcs, Szomszédnéni Produkciós Iroda:
Amellett, hogy szelektíven gyűjtöm a szemetet, vászonszatyorral járok bevásárolni, e-bookot olvasok, szódagéppel készítem a szódavizem, úgy gondolom, hogy azzal ártok a legkevesebbet a környezetemnek, ha minél inkább nem teszek semmit. Mármint nem a környezetért, hanem úgy egyáltalán. Arra gondolok, hogy például legutóbb is kivettem két hét szabadságot, majd nem utaztam sehová. Nem repültem, nem szálltam meg drága helyeken, egyszerűen itthon vakációztam, és nagyon jól telt. Ráadásul nemcsak környezetkímélő, hanem olcsó is.
Mondd el te is, mit teszel a Földért!
Közkedvelt székelyudvarhelyi bolt üzletvezetője, mindig van egy kedves szava mindenkihez, mosolygós, nyitott természet. Csillogó szemeit azonban néhány éve sötét napszemüveg mögé rejti. Jakab-Tóth Éva mesélt, miként sikerült ritka betegségét elfogadni.
Gondolom, te is meglepődnél, ha azt olvasnád egy ismeretlen számról érkező üzenetben, hogy „B@szódj meg, [a te neved]!”. Felnőtt fejjel sem könnyű kezelni egy ilyen helyzetet, mert a meglepetés ereje iszonyú, hát akkor egy gyereknek?
Már betéve tudjuk: naponta minimum két liter vizet kell fogyasztanunk egészségünk megőrzése érdekében. Az elfogyasztandó víz minőségéről viszont már kevesebb szó esik, a téma után kutatva pedig számtalan ellentmondásba ütközünk.
Egy kismama, aki végtelen örömmel és türelemmel játszik, beszél a kisdedével, emellett sokat sír és örül, ha nyugodtan letusolhat. Ismerős? Talán a világ összes kismamája ilyen. Nehezített terep, ha a kismama kerekesszékben van.
Ahol van egy szenvedélybeteg, minimum három, de inkább öt ember szenved a családban: szülei és gyerekei, házastársa. Mert a függőség az egész családi dinamikát átalakítja. Megváltoznak a családi viszonyok, sőt, a valóság érzékelése is torzul.
