Június 4. az erőszak gyermekáldozatainak világnapja, 12. a gyermekmunka elleni világnap, 16. az afrikai gyermekek világnapja, 23. a nemzetközi SOS-gyermekfalvak napja. Ezen dátumok kapcsán tettük fel kérdéseinket a szakembereknek: mit él át az a gyermek, akit fizikailag vagy lelkileg bántalmaznak? Mit él át, akinek a testét egy felnőtt szexuális kielégülésre használja? Akit nap mint nap vernek, megaláznak, akivel kiabálnak? Akit éheztetnek, akit betegen hagynak?
A világon évente egymilliárd gyermeket érint szexuális, fizikai vagy érzelmi erőszak, és közülük 40 ezren válnak gyilkosság áldozatává, áll az UNICEF oldalán.
A gyermek kiszolgáltatott a vele élő felnőtteknek. Fizikai és érzelmi jólléte attól függ, szülei, nagyszülei, tanárai, környezete hogyan bánik vele. A családnak biztonságot kell adnia, olyan szerető otthont, amelyben a bizalom alapvetés, nem sérül semmilyen körülmények között. Ám ez rengeteg gyereknek nem adatik meg.
A bántalmazásnak nagyon sok arca van
Jó néhányan hiszik azt, hogy csak az a bántalmazás, amikor valakit agyba-főbe vernek. Pedig az elhanyagolás, a pszichikai terror, a gyermek testi és lelki egészségének veszélyeztetése is ide tartozik. Az edző minden tréningen ordít a sportoló kiskorúval, ha az nem hozza az általa meghatározott eredményeket. Az énektanár folyton gúnyolódik a hamisan éneklő tanulóval. A tanító néni meghúzgálja a nyüzsgő-mozgó kisiskolás fülét. De beszélhetünk a koldulásra kényszerített gyerekekről, a gyermekkereskedelem és a gyermekprostitúció áldozatairól is. A gyermekek jogait a bántalmazással kapcsolatban a 272/2004-es törvény 89. cikkelye szabályozza Romániában.
George Roman, a Save the Children romániai érdekképviseleti igazgatója
A Salvati Copiii Romania a Save the Children nemzetközi gyermekvédelmi szervezet tagja, ez a világ legnagyobb független, nem kormányzati gyermekvédelmi szervezete. Romániában Bukarestben, Marosvásárhelyen, Jászvásáron, Szucsáván és Temesváron működik irodája. A Save the Children romániai érdekképviseleti igazgatója, George Roman azt mondja, az általuk regisztrált legtöbb gyermekbántalmazási eset elhanyagolásból ered.
„A hatóságok hét kategóriába sorolják a bántalmazást: fizikai, érzelmi, szexuális visszaélés, elhanyagolás, munkaerő-kizsákmányolás, szexuális kizsákmányolás, bűncselekmények elkövetése gyerekekkel szemben.
A legtöbb jelentés a családban történő elhanyagolásról számol be, évente csaknem 10.000 ilyen eset van. Ennek gyökere leginkább a szegénységben és a társadalmi kirekesztődésben rejlik, ami Romániában a kiskorúak több mint egyharmadát érinti, vagyis ez országos szinten több mint egymillió gyermeket jelent. Ezt követi évente közel 2000 esettel az érzelmi visszaélés, és nagyjából 1000 esettel a fizikai és szexuális bántalmazás” – sorolja az adatokat az igazgató. – Nyilvánvaló, hogy ezek a hivatalos adatok nem tükrözik a valóságot. Még csak a jéghegy csúcsának sem tekinthetők, sokkal több a fel nem derített eset” – teszi hozzá.
„A gyermekbántalmazás kezelése nagyban függ a társadalomtól. Attól, hogy egy adott országban, közösségben mennyire tekintik a gyermekeket partnernek, jogaikat a felnőttekkel egyenértékűnek
– mondja Dávid-Kacsó Ágnes pszichológus, a BBTE Szociológia és Szociális Munka Intézetének oktatója, aki bántalmazott gyermekekkel foglalkozott egy civil szervezetnél. – A mi társadalmunkról az ’aki a gyerekét szereti, a vesszőt nem kíméli’ szólás sokat elárul...”
Én is kaptam pofont gyerekkoromban, azért lett belőlem ember
Nem, nem azért. Annak ellenére. Sokan, akiket gyerekkorban bántalmaztak, normalizálják ezt, azért, hogy elviselhető, feldolgozható legyen, hogy akik a legjobban kellett volna szeressék gyerekként, a szüleik, megütötték őket. Csak a fenekére csaptam, csak a kezére ütöttem, csak a fülét húztam meg, csak a haját téptem meg. Nincs olyan, hogy „csak”. Ez mind bántalmazás. Még a veréssel való fenyegetés is annak számít, az „olyan pofont kapsz, hogy leesik a fejed” mondat is. Átlépjük a gyermek testi határát és felnőttként egy pszichológiai határt.
A Save the Children által végzett felmérések azt mutatják, hogy három szülőből kettő használja a verést a gyermek fegyelmezésére, illetve a tanárok 7%-a is. Ami még aggasztóbb, az a gyakoriság.
„Statisztikáink szerint minden ötödik szülő rendszeresen alkalmazza a testi fenyítést gyermeke ’megnevelésére’, vagy egyszerűen a félreértelmezett szülői tekintély megteremtésének és fenntartásának eszközeként”
– mondja George Roman.
Dávid-Kacsó Ágnes pszichológus
Dávid-Kacsó Ágnes pszichológus a verés gyakori előfordulását részben a bántalmazás intergenerációs elméletével magyarázza. „Akit gyerekkorban vernek, elhatározza, hogy ha felnő, nem fogja bántani a sajátját. Mégis, amikor odakerül, egyből ezt a fegyelmezési módszert veszi elő. Egyrészt azért, mert másikat nem ismer. Másrészt nem nézett szembe a saját gyerekkori bántalmazásával, nem dolgozta fel. Ha valaki átélte felnőtt fejjel azt a fájdalmat, megalázottságot, amit akkor érzett, amikor kiskorában megütötték, a verést nem fogja alkalmazni a saját gyerekével szemben. Ám aki elfojtotta ezeket az érzelmeket, sokkal könnyebben fog ugyanehhez a mintához nyúlni” – részletezi a szakember.
A következmény a fontos
A szülő tehetetlenségének, eszköztelenségének a jele, ha veréssel fegyelmezi a gyermekét. A kontrollvesztés állapotába kerül, miközben azt szeretné, hogy a gyermek önszabályozást tanuljon, pl. ne csapkodjon, ne követelőzzön, ne fetrengjen ordítva a földön.
Muszáj határt szabnunk a gyermeknek, kereteket adni, mi között mozoghat, mit szabad és mit nem. Ám azt, hogy átlépett egy határt, másképp is lehet jelezni, mint hogy megütjük. Mert nem a fájdalomokozás miatt tanulja meg a szabályokat, hanem a következmény miatt.
„A legabszurdabb, amikor a gyermeket otthon elpüfölik, mert verekedett az iskolában. De vajon miért verekedett? Mit látott, tanult otthon?
Tudni kell, hogy a gyermek mindig tanul, a hétköznapi helyzetekből is, nemcsak akkor, amikor azt mondjuk, hogy ülj le, mert most tanulsz. Mindent megfigyel, mindent kódol. A veréses viszonyokból azt tanulja meg, hogy annak, aki erősebb, joga van agressziót alkalmazni, hogy akaratát érvényesítse. Az olyan viszonyokban, amelyekben ő van alárendelve, őt ütik, amelyikben ő az erősebb, ő üt, mert ezt tanulta” – világít rá az agresszió dinamikájára Dávid-Kacsó Ágnes.
Mérgező közeg
György Enikő, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság Családon Belüli Erőszak Osztályának vezetője munkája révén a bántalmazás nagyon sok formájával találkozik nap mint nap.
„Az is bántalmazás, ha a válófélben lévő szülők a gyermekkel zsarolják egymást, miközben ő anyához és apához is ragaszkodna. Amikor az anyát vagy az apát, vagy akár a nagyszülőket szidják a gyermek előtt, hiszen a gyermek egy agresszív, nyomasztó közegben nő föl, amiben bántják azt a személyt, akit ő szeret.
Vagy például egy alkoholista szülő mellett felnőni, ez is bőven kimeríti a bántalmazás fogalmát” - részletezi György Enikő. Sajnos ez utóbbit sokszor még a környezet is bagatellizálja. Szegény részeg volt, azért verte meg a családját, nem tudta, mit csinál, különben olyan jó ember, mondják sokszor. Hogy jobb egy rossz apával vagy anyával, mint apa vagy anya nélkül. Sőt, ne váljál el, én is kibírtam apádat, tűrni kell... A gyermek meg szenved ebben a mérgező közegben.
György Enikő gyermekvédelmi szakember
„A gyermekbántalmazás és a nőbántalmazás sok esetben összefügg – mondja György Enikő. – Ha a gyereket ütik, az anya lép közbe, ha az anyát ütik, sokszor a gyerek lép közbe. Előfordul, hogy a gyerek hívja a 112-t, vagy átfut a szomszédba, és úgy kér segítséget. Gondoljunk bele, milyen nehéz gyerekkor az ilyen!” – hívja fel a figyelmet a szakember.
Fel lehet dolgozni?
Bántalmazásban eltöltött gyerekkor után van egészséges felnőttkor? A szakember szerint igen, főleg ha segítséget kér a bántalmazott. „Sok mindentől függ, hogy hogyan tudja feldolgozni valaki a traumatikus gyerekkort – részletezi Dávid-Kacsó Ágnes pszichológus. – A bántalmazás mértékétől, a bántalmazó személyétől, hogy ki volt az, mennyire álltak közel egymáshoz, mennyi idős volt a gyermek, amikor elszenvedte a történéseket, milyen hosszú ideig állt fenn a bántalmazás. Mint ahogyan attól is, hogy mialatt fennált, volt-e a környezetében egy támogató felnőtt, pl. a másik szülő vagy nagyszülő. Minél kiszolgáltatottabb volt a gyermek, annál súlyosabbak a következmények, és minél több segítséget kapott már gyermekkorban, annál könnyebb később feldolgozni. Fontos szaksegítséget kérni, hatékonyabb mindenképpen a folyamat” – hívja fel a figyelmet a szakember.
Nem dughatjuk homokba a fejünket!
Ha azt gyanítjuk, a környezetünkben bántalmaznak egy gyermeket, fontos, hogy cselekedjünk. Bejelentést anonim módon is tehetünk, a hatóságok kötelesek kivizsgálni minden esetet. Ha a visszaélés beigazolódik, a kiskorút kiemelik a családból. Azután vagy nevelőszülőhöz kerül, vagy gyermekvédelmi intézménybe. De az országban már több védett lakóotthon is működik, ahová az anyával együtt kerülhetnek be a gyermekek.
„Senkinek ne legyen lelkiismeret-furdalása, ha jelzi a környezetében tapasztalt elhanyagolást, fizikai, szexuális vagy lelki erőszakot, hiszen nem ő miatta emelik ki a kiskorút a családból, hanem a bántalmazás miatt.
Ráadásul sokszor az anya is áldozat, meg van félemlítve, ő nem tud lépni. Van felénk egy mondás, ami így hangzik: nem gyűjtöm meg a bajomat. Jó lenne már leszokni róla, és felnőttként felelősséget vállalni akár a szomszéd gyerekéért is”– hívja fel a figyelmet György Enikő gyermekvédelmi szakember. Bántalmazás esetén gondoljunk arra, hogy egy védtelen gyermeknek segítségre van szüksége, és az első lépést a segítség felé mi tehetjük meg egy telefonhívással.
Honnan lehet segítséget kérni? Rendőrség: 112-es hívószám Salvati Copiii: +40 21 316 6176 (románul, Facebook-oldaluk is van) Centrul de Consiliere pentru Prevenirea Violenței - Tanácsadó Központ az Erőszak Megelőzéséért: +40 75 855 2397 (magyarul és románul, Facebook-oldaluk is van) Kék Vonal Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálat: 116 111 (egységes európai hívószám) Rengeteg hasznos információ: www.hintalovon.hu
A gyermekbántalmazás témakörét még folytatjuk.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. júniusi lapszámában jelent meg.
Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock
