Szükségünk van nyaralásra, arra, hogy kiszakadjunk a hétköznapok rutinjából és a megszokott környezetből, élményeket, pihenést, feltöltődést keressünk. Nem biztos, hogy ezért messzire el kell menni, és csak a „pénzeseknek” jár a nyaralás. Egy hegyvidéki kis kunyhóban, falun, a régi családi házban töltött idő is felüdülést jelenthet, ha ott mindenki jól érzi magát. Bár vannak, akik azt mondják, hogy muszáj térben is eltávolodni a mindennapoktól, hogy a lelki „kiszakadás” is megtörténjen.
Ideje leszámolni azzal, hogy kisgyerekkel nem lehet nyaralni. Mi túráztunk-sátoroztunk egyéves babával, láttam velencei közvécében félévest pelenkázó édesanyát (nyugatabbra egyébként a picikkel való nyaraláshoz minden adott). A gyermekek hihetetlenül rugalmasak tudnak lenni, szülőként pedig bíznunk kell magunkban.
Gyakori példa, hogy baráti családok együtt nyaralnak. Ez lehet jó is, ha a közös programok mellett teret és időt kap az intimitás, a páros, a családos együttlét is! Azt se feledjük el, hogy több embernek többféle elvárása, tempója, kedve lehet, amely nem feltétlenül egyezik a miénkkel. Összezárva, egymásra utalva ez óhatatlanul feszültségekhez vezethet. A „jó hangulatért” sokan nyelnek, aztán bekövetkezhet a robbanás, veszekedés, vádaskodás, a másik sértegetése, vagy éppenséggel a részt vevő házastársak egymáson vezetik le felgyülemlett agressziójukat. Ismerős a helyzet? Érdemes tehát „kipróbált” barátokkal együtt elindulni, és még ebben az esetben is előre, közösen lefektetni a játékszabályokat.
Tudunk-e nyaralni csak magunkban, a család intimitásában? Gyakran kérdezem ezt kapcsolati nyavalyákkal küszködő beszélgetőtársaimtól.
Mert úgy tűnik, hogy sokan egyféle pajzsként választják a társaságot, mert talán attól félnek, hogy az intenzív együttlét kihozhat olyasmit is, amivel félnek szembesülni… Például: nem igazán tudunk már beszélgetni, teher az összezártság stb. A nyaralás tükör is lehet.
A megszokott sodrásból kikerülve, a rutin fogódzói nélkül ráláthatunk arra, hogy hol tart kapcsolatunk, milyen szülők is vagyunk valójában, hogyan tudunk kezelni váratlan helyzeteket, konfliktusokat, egyáltalán: milyen és mennyi közünk van úgy igazából egymáshoz. Felszínre kerülhetnek elfojtott problémák, ráláthatunk függőségeinkre is, és ha van bátorságunk ezekkel szembenézni, a nyaralás akár még fejlődést is hozhat életünkben. Az emberi kapcsolatoknak térerő nélkül is működniük kéne, és személyesebb lesz az az élmény, amely csak a miénk, nem a Facebooké. Gyűjtsünk igazi maradandó élményeket, amelyek emlékeinkben rögzülnek!
Otthonosan a tengerparton
Ne feledkezzünk meg a munkamegosztás kérdéséről sem. Nagyon jó volt látni az olaszországi kempingekben mosogató férfiakat, a gyerekekkel játszó apákat, mert valahogy itthon kevesebbszer tapasztaltam ilyet… A nyaralás legyen a család minden tagjának pihenés úgy, ahogy azt ő szeretné! Apának, anyának, gyereknek is. Apropó gyerekek. Jó lenne úgy elindulni, hogy az otthoni, néha már berozsdásodott szabályokat is magunk mögött hagyjuk legalább egy kis időre. Nem olyan nagy baj a rendetlenség, a délig alvás, a maszatos pofi, a kimaradt esti fürdés. A lazaság felszabadító lehet!
Kutatások szerint a jó nyaralás valóban csökkenti a hétköznapok során felgyülemlett stressz szintjét, feltöltődve könnyebb újból helytállni. Mondják azt is, hogy
igazi kikapcsolódásra a mifelénk megszokott két hét nem elegendő.
Sebaj! Ha csak ennyi jut nekünk, próbáljuk abból is kihozni a lehető legtöbbet!
Akkor örülünk a legjobban a napnak, amikor elmennek a fellegek
Két gyerekkel indultak idén áprilisban egy törökországi körútra, és pont olyan jól érezték magukat, mint amikor kettesben fedezték fel valamelyik izgalmas országot. A kolozsvári Szőcs Attila és felesége, Luciana hozzáállása mindannyiunk számára példaértékű lehet: a tájat és az embereket is fel kell fedezni, ha elutazunk valahová. Tervezzünk alaposan, de legyünk kellően rugalmasak – szerintük ez a kulcsa az igazi nyaralásnak.
‒ Nem a klasszikus értelemben nyaraltok, hanem inkább odaköltöztök a kiválasztott országba. Miért?
‒ Aki egy évben egyszer megy a tengerre vagy egy fürdőhelyre egy-két hétre, általában egész éven át gyűjt erre. Ilyenkor szállodában vagy panzióban szállnak meg, vendéglőben ebédelnek és vacsoráznak. Aki pedig egy all inclusive kirándulásra megy, az azt lát, amit a csoportvezető mutat neki. Mi viszont majdnem minden hétvégén elutazunk valahová, így nem tudjuk összegyűjteni azt az összeget, amelyet egy ilyen nyaralás igényelne. Önállóak próbálunk lenni a magunk módján.
‒ Eddig hol jártatok?
‒ Elég sokat kirándultunk együtt, mielőtt megszülettek a gyerekeink. Gyerekkel az első nyaralásunk Boszniában volt, Norbi akkor hat hónapos volt. Ezt követően Ausztriába mentünk egy hatnapos biciklitúrára, a fiúnk tizennégy hónaposan a bicikli utánfutójában nagyon élvezte a kirándulást. Most éppen egy két hónapos törökországi körútról értünk haza. Többnyire az ország keleti felét és a Fekete-tenger partjának egy részét jártuk be.
‒ Ki tudtok igazán kapcsolódni ezeken a kirándulásokon?
‒ Általában az első 50 kilométer megtétele után teljesen rá vagyunk hangolódva a kirándulásra. Néha ez csak az országhatár átlépésekor történik meg. Két gyerekkel is el tudjuk felejteni a mindennapok problémáit. Persze velük újabb gondok jönnek, amelyekről eddig nem tudtunk – nevet. Kirándulásainkon az óra csak akkor számít, amikor a gyerekeknek enniük vagy aludniuk kell.
A gyerekek is élvezik
‒ Norbi két és fél, Sári még nincs egyéves. Sátor, biciklik, utánfutó, babakocsi, ruha, élelem, kempingfelszerelés. Hogyan pakoltatok?
‒ Minden történet egy tanulság. Sok mindenre nem is volt szükségünk, és számos olyan dolog volt, ami nagyon hiányzott. A gyerekruháknak egyharmada elég lett volna. A hideg víz miatt az úszógumi és a matrac is maradhatott volna itthon, helyettük jobb lett volna, ha teszek magamnak egy vastagabb felsőt és egy melegebb hálózsákot. Szinte hihetetlen, de minden befért, amit akartunk vinni, sőt, még maradt is hely az autóban.
‒ Milyen stratégiával vágtatok neki ennek a kalandnak?
‒ Az volt az elképzelésünk, hogy áprilisban, amikor még nincs nagy meleg, és az éjszakák hidegek, önkéntes munkát végzünk Izmir mellett és Kappadókiában. Ez előre meg volt beszélve. Naponta három-négy órában segítettem egy ökoház, illetve egy barlangban kialakított szálloda építésében. Ezért cserébe kaptunk szállást és néha ételt is, így nem kellett sátoroznunk. Később sátorban laktunk, jártunk jó és rossz utakon is, átmentünk 2500 méter magasan lévő hágókon, meredek kaptatókon és lejtőkön, füstölt a kuplung- és a féktárcsa is, de megérte!
‒ A képeket látva minden harmonikus. Valóban?
‒ Általában az ember azt fényképezi le, ami szép és jó. A háttérben ez nem mindig van így. Nem alakul minden a tervek szerint, váratlan helyzeteket is meg kellett oldanunk, de akkor örül az ember a legjobban a napnak, amikor elmennek a fellegek. Nem így van?
A családdal töltött idő minősége számít
Elengedhetetlennek és értékesnek tartja az évente megszervezett közös kiruccanást Suba Mónika pszichológus és egyben nagycsaládos. Kirándulásaik azért is izgalmasak, mert az egész picitől a tinédzserig majdnem minden korosztályú gyerek igényét figyelembe kell venniük.
‒ Ez hogyan sikerül nálatok?
‒ Nem könnyű olyan helyet választani, ahol minden gyereknek lesz elfoglaltsága, és közben mi magunk is tudunk pihenni. Bár a két kicsi korban közel áll egymáshoz, és részt tudnak venni azonos tevékenységeken, a tízéveseknek már nem felelnek meg a babadolgok, a legnagyobbnak végképp mást kell szervezni. Nem sikerül mindig minden igényt tökéletesen kielégíteni, de erre talán nem is kell törekedni. Azt vallom, hogy a nyaralás ideje alatt sem kell folyton a gyerek után loholni: hagyjunk kellő szabadságot nekik.
‒ Mi a helyzet a kamaszokkal?
‒ A kamasz gyerekek tüskések, általában tüntetőleg hangoztatják, hogy nem akarnak a szülőkkel kirándulni. Ennek nem szabad bedőlni, a tiltakozás náluk életkori sajátosság. A nyári vakáció alatt legyen lehetősége a nagyobb gyereknek a barátokkal is kirándulni, de a családi nyaraláson is vegyen részt. Ehhez ragaszkodjanak a szülők.
‒ Hogyan érhető el az, hogy a nyaralás a kikapcsolódásról szóljon?
‒ Ahhoz, hogy pihentető legyen a nyaralás, két hét nem elég. Kell idő, amíg átállunk a hétköznapok rutinjáról, és el tudunk lazulni. Sajnos, egyre inkább azt tapasztalom, hogy az emberek nem tudnak lazítani: a szabadság ideje alatt is a tenni akarás irányítja őket. Bizony, erre tudatosan kell figyelni: „azért vagyunk itt, hogy pihenjünk.”
‒ Nem könnyű átállni az otthoni üzemmódból…
‒ Nyaralás alatt érdemes más szabályokat felállítani, mint ami otthon van. Nem árt egy kis rugalmasság és kreativitás ahhoz, hogy megoldjuk az új helyzeteket. Érdemes praktikusnak lenni, tehát átgondolni előre mindazt, amit vinni szeretnénk, de nem szabad túlzásba esni. Szorongásos tünetekre vall, amikor mindent fel akarunk pakolni, minden eshetőségre fel akarunk készülni.
Magunk mögött hagyni mindent, ez lenne a cél, mondja a szakember /fotó: Boda L. Gergely
‒ Kikerülhetőek a készülődéssel járó összezörrenések?
‒ A jó szervezésen múlik. Azt tapasztalom, hogy mindenhol van egy feszültségi szint. Hogy ez mennyire erős, vagy nem, a családban levő erőviszonyoktól függ. Ha mindent az anyának kell összepakolnia, akkor egy időn túl ő biztosan ideges lesz, és a hangulatát a gyerekek is átveszik. Fontos, hogy ebben is megmaradjon az egyensúly. Bár kell valaki, aki összetartja, irányítja a készülést, de azért legyen mindenkinek feladata a csomagolásban. A legkisebb családtag is kezébe kaphatja a táskáját, amit megpakolhat kedvenc játékaival, tehát a gyerekek is bevonhatók.
‒ Milyen mértékben lehet elszakadni a tárgyi dolgoktól?
‒ Ilyenkor szembesülhetünk azzal, hogy mennyire függünk a Facebooktól, az internettől és a telefontól. Rádöbbenhetünk arra, hogy ezek nélkül nem tudunk mit kezdeni magunkkal, nem tudunk csak úgy „semmit tenni”. Ha családi kiránduláson vagyunk, akkor az együttlétet ne rabolja el a munka, a külvilág. Számomra a nyaraláskor az jelent igazán örömet, ha magam mögött tudom hagyni a munkahelyem, a hétköznapokat, és megélem azt a pillanatot, amikor együtt vagyunk. Értékesek ezek a percek. Nem az számít, hogy hol vagyunk, mennyire drága helyet választunk úticélnak. Az együtt töltött idő minősége a fontos. A gyerekeknek is ez számít.
Kiemelt képen: Attila és Luciana a gyerekekkel biciklitúráznak egy 2014-es nyaraláson (Payamli Köyüben Izmir közelében)
