Amikor hozzáfogunk a bébiszitter kereséséhez, érdemes előbb egészen pontosan tisztázni, mik az elvárásaink, mire van szükségünk. Nem mindegy ugyanis, hogy egész napos nappali felügyeletre van szükségünk, vagy néha, egy-egy este lenne szükségünk segítségre, hogy a gyermeket saját lakásában fogadja a dadus, vagy a mienkben. Ugyanakkor azt is fontos figyelembe venni, hogy milyen korú és nemű személy lenne a legmegfelelőbb gyermekünk számára: kisiskolás fiú mellé diáklányt vagy -fiút is fogadhatunk, de
a totyogónkat már tapasztaltabb személyre bízzuk.
Fontos azt is átgondolni, hogy a gyermekünknek milyen igényei vannak: ha csupán felügyelni kell, amíg tanul, majd megetetni, akkor alkalmas lehet egy nyugdíjas pótnagymama is, ha viszont egész napos felügyeletről van szó, akkor olyat keressünk, aki bírja majd az örökmozgónkkal tartani a lépést.
Ha kéznél van a pótnagymama
Érdemes előbb szűkebb környezetünkben szétnézni, hiszen előfordulhat, hogy a szomszédságban van olyan fitt nyugdíjas, aki elvállalná a gyerekfelügyeletet. Ez így számunkra is egyszerűbb, hiszen nagyobb bizalommal engedünk be a lakásunkba és az életünkbe olyat, akit esetleg már évek óta ismerünk.
Ha hirdetést adunk fel, fogalmazzuk azt meg pontosan, így magunknak spórolunk meg időt és energiát.
Járjunk utána annak is, hogy milyen „árfolyama” van a gyermekfelügyeletnek, hiszen ez vidékenként elég változó lehet.
Ismerjük meg a jelentkezőt!
Magától értődő, hogy a leendő gyermekfelügyelőt személyes találkozón kell kiválasztani: nemcsak azért, hogy az illetőnek mi magunk is a szeme közé nézzünk, hanem hogy a gyermekünk hogyan viselkedik a társaságában. Néhány fontos pillért tartott szem előtt, amikor bébiszittert választott, meséli Márton Erika kétgyermekes édesanya, megjegyezvén: nemcsak a racionalitás volt a döntő, hanem a saját megérzéseire is hallgatott. „Az első és talán a legfontosabb dolog, amit szem előtt tartottam, hogy a gyerekem biztonságban, érezhetően szeretve legyen, ugyanakkor nagyon fontos volt az is, hogy tudjam, majd a bébiszitter játszani fog vele. Ez egyfajta megelőlegezett bizalom, amit a saját megérzéseidet és a gyereked reakcióit figyelve adsz egy idegen embernek” – fejti ki.
Lehetőségeink szerint tehát otthonunkban fogadjuk a dadusjelölteket, úgy, hogy a gyermekünk is jelen legyen.
Ez nemcsak azért jó, mert a bébiszitter felmérheti, hol is fog majd dolgozni, hanem mert így saját környezetében ismerkedhet meg a kicsivel. Adjunk tehát nekik teret, hogy beszélgessenek, ismerkedjenek. Mindeközben viszont figyeljük porontyunkat: szimpatikus neki a jelölt vagy sem.
Erikáéknál hosszas folyamat volt a megfelelő személy kiválasztása: összesen negyvenhét jelentkezővel beszélt, volt, akivel csak telefonon, és volt, akivel személyesen is. „A legfontosabb szűrő a gyermekem volt. Én azt a személyt választottam, akivel az első percekben kezdett beszélgetni a gyermekem, akihez szinte az első pillanatoktól kezdve odament, és mesélni, játszani kezdett” – hangsúlyozza.
TIPP: készítsünk listát arról, hogy mit szeretnénk a dadustól kérdezni, s hogy egyáltalán milyen szempontok fontosak nekünk. Így utólag majd választani is könnyebb lesz.
Mire figyeljünk?
Habár gyermekünk reakciói is fontosak, a kiválasztandó személynek a mi elvárásainknak is meg kell felelnie. Érdeklődjünk tehát a végzettségéről vagy a gyerekekkel való korábbi tapasztalatairól: milyen korú kicsikre vigyázott korábban, az előző megbízásai során milyenek voltak a tapasztalatai. Akár referenciát is kérhetünk a korábbi megbízóitól, vagy elérhetőséget, hogy mi magunk érdeklődjünk.
Hasznos lehet rákérdezni arra is, hogy a dadusjelöltnek van-e jogosítványa, hiszen erre szükség lehet, ha a kicsiket el kell vinni vagy hozni az oviba, iskolába, játszótérre stb.
Érdeklődjünk arról is, hogy elsősegélynyújtásban van-e tapasztalata az illető személynek, esetleg ismeri-e az alapvető elsősegélynyújtási technikákat, amelyeket gyerekeknél alkalmaznak.
Kérdezhetjük esetleg a nevelési elveiről, illetve a problémamegoldó stratégiáiról, hiszen a mindennapokban az is fontos lesz, milyen értékek mentén neveli majd gyermekünket. Érdeklődjünk a munkájáról, a tapasztalatairól, hiszen az, ahogyan erről beszél, sokat elárulhat elhivatottságáról. „A legmegdöbbentőbb tapasztalatom az volt, hogy a hirdetésemre jelentkező hölgyek többsége valamiféle alantas tevékenységnek tekintette a gyermekfelügyeletet, olyan ez-nem-munkának” – meséli ennek apropóján Erika.
A fontos részletek
Hasznos lehet az első találkozáson arra kérni a jelentkezőket, hogy mutatkozzanak be, meséljenek magukról. Kísérjük ilyenkor figyelemmel a dadus hanghordozását, beszédmodorát, azt, hogy választékosan és érthetően fejezi-e ki magát, esetleg van-e beszédhibája. Főleg abban az időszakban fontos erre figyelni, amikor csöppségünk még csak ismerkedik az anyanyelvvel, és ízlelgeti a szavakat, de később is érdemes erre nagyobb hangsúlyt fektetni.
TIPP: kérjünk másoktól ajánlást, viszont tartsuk szem előtt: az, hogy egyik családban bevált egy dadus, és nagyon szerették, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez nálunk is így fog működni.
Alapvető, főként ebben a munkakörben, a higiénia és az ápoltság: ha a jelölt már megérkezéskor cipősen sétál be a kisgyermekes házba, vagy nem mos kezet, az intő jel lehet. Habár valóban nem jó burokban nevelni gyermekeinket,
jó, ha az a személy, akire rábízzuk a kicsiket, osztozik a higiéniával kapcsolatos nevelési elveinken:
étkezések előtt és a vécé használata után megmossa a gyermek kezét, segít zsebkendőt használni orrfolyás esetén, illetve a fiúkat és lányokat is a helyes vécéhasználatra neveli. A tapasztalt, gyermeknevelésben jártas személy ugyanakkor maga is fog majd kérdezni: tudni akarja, hogy mit, mikor és mennyit eszik a gyermek, mire allergiás vagy érzékeny, mikor és mennyit alszik stb.
Tartsunk ki a dadus mellett!
Ha sikerült megtalálni a megfelelő személyt, ne váltogassunk, hiszen gyermekünk számára a stabilitás, az állandóság jelenti majd a biztonságérzetet. „A gyerekeimre munkaidőben a mai napig ez a hölgy vigyáz, akit kiválasztottam. Szülőként is fontos, hogy a megfelelő embert találjuk meg, hiszen így nyugodtan tudok dolgozni, hogy
nemcsak bízom abban, hanem tudom is, hogy a gyermekem a lehető legjobb kezekben van”
– magyarázza Márton Erika. Jó visszaigazolás, ha hazaérve mosolygós gyermek fogad, aki egy tartalmas napról tud mesélni.
A felsorolt szempontrendszer ugyan útmutatóként szolgálhat, viszont végső soron a szülő meg a gyermek megérzése a legfontosabb: bízzunk saját megérzésünkben, illetve figyeljünk a gyermekünk reakcióira, amikor megismerkedik a dadusjelölttel.
TIPP: beszéljük meg a kiválasztott személlyel, hogy mikor szokott nyaralni, hogyan tölti a hivatalos munkaszüneti napokat stb. Így könnyebb lesz előre terveznünk, és nem érnek kellemetlen meglepetések sem.
Ha már rátaláltunk a mi Mary Poppinsunkra, akkor becsüljük meg őt: neveljük arra gyermekeinket, hogy fogadjanak szót a dadusnak, beszéljenek hozzá tisztelettudóan, mi magunk pedig igyekezzünk családtagként kezelni őt.
korábban írtuk
Mit tehetsz, ha zaklatják a gyermeked?
Az okoseszközök elterjedésével a gyerekek internetes zaklatásnak való kitettsége igen magas. Egy több száz kilométerre lévő ismeretlen Facebook/Instagram „ismerős”, de akár a közvetlen környezetünkben élő személy is zaklathatja a csemeténket.
