A kisgyermek formákba és színekbe önti az érzéseit, a benne levő tudattartalmakat a rajzaiban. Minél kisebb, annál nehezebben tud beszélni érzéseiről, vagyis nyelvi szinten kevésbé tudja megfogni a gondolatait. A rajz egyszerűbb a szónál, mert könnyebb színek, történetek, alakok formájában keretbe foglalni ezeket. Tulajdonképpen az alkotásai által megmutatja belső világát. És úgy is fogalmazhatunk, hogy rendet rak.
A szimbolikus nyelv segítségével tudja megfogalmazni érzéseit, mert ha szavakba önteni még nem képes, akkor a rajzolás, a bábozás, a szerepjáték, az építés segít ebben neki – foglalja össze a gyermekrajzok mechanizmusát Kacsó Erika pszichológus, a marosvásárhelyi Talentum Alapítvány vezetőségi tagja.
Egy jel még nem a világ
A szakember szerint a kétévesek rajzának még nincs köze a realitáshoz, ebben a korban a gyermek tartalmat ad egy formának. „Mit rajzoltál? – kérdezzük a kétévestől, akinek az irkafirkája nekünk, felnőttnek semmit nem mond, miközben jön a válasz: egy elefántot. Tehát két különböző dolgot látunk mi és a még bölcsődés gyermekünk” – magyarázza a pszichológus, aki azt javasolja, szóra kell bírni a gyereket. Ha megszületik az alkotás, kérdezzük meg tőle, hogy mit rajzolt. Nem az a fontos, hogy mi mit látunk, hanem hogy ő mit gondol arról, és mit akart kifejezni.
Szülőként és pedagógusként is fontos megjegyezni, hogy egy rajz után még nem kell kétségbe esni. Számtalan magyarázata lehet annak, hogy az adott lapon miért hangsúlyosabb egy szín vagy ecsetvonás.
Ha egyszer fordul elő a megszokottól eltérő alkotás, ne kezdjünk elhamarkodott következtetéseket vonni. A pszichológus fontosnak tartja, hogy se a szülő, se a pedagógus ne értelmezgesse a gyermek rajzát.
Mikor van gond?
Ez az aggódó szülő első kérdése. Kacsó Erika azt mondja, ha bizonyos tartalmak, jellegzetességek gyakran, folyamatosan előfordulnak, azt jelenti, hogy ennek rejtett üzenetértéke is van. Azt tapasztalja, hogy amikor valamilyen gond van a gyermekkel, a rajza egyféle segélykérés. „Mi van a kisgyermek fejében? Egyszeri rajz után nem jött semmilyen reakció, másodszor sem látták, kiteszem újból és újból magamból – ezt gondolhatja” – magyarázza a jelenséget.
Az óvónők, tanítónők évekig követik a gyermekek munkáit, így elég könnyen megállapíthatják, ha egy rajz bizarr, olyan, amivel eddig nem találkoztak.
Fura lehet a gyermeki ceruzával megalkotott, csonkított emberi test vagy a pénisz alakú fa stb. Ilyenkor elindul egy folyamat, amelyben tudatosan követi a pedagógus a gyermek keze alól kikerülő további munkákat. Ha ismétlődik a furcsaság, azt jelenti, közölni akar valamit a rajzoló. Nyilván mindig elindul a beszélgetés a rajzok kapcsán, s kiderülhet, hogy a bizarr kép mögött egy pillanatnyi, egy korábbi élmény fel nem dolgozott kivetítése áll.
„Egyébként nagyon rendben van, ha a gyermek képes kivetíteni magából azt, ami nyomasztó számára.
Ebben segítenek akár a pszichodrámakörök is, vagy egy pszichológus bizonyos módszerekkel rávezetheti arra az útra, ahol könnyen megtalálja a kulcsát a kibontakozásnak” – mondja a szakember. A rajzoltatást mint módszert egyébként a pszichológiai tesztelés során is alkalmazzák: a diagnosztizálásban nyújt segítséget, mert ennek köszönhetően egy képet kap a gyermekről a pszichológus. Ezekkel a módszerekkel fejleszthető a gyermek, felszínre hozhatók a saját öngyógyító képességei.
Teret adni az alkotásnak
A pszichológus arra biztat, teremtsük meg az alkotáshoz szükséges feltételeket a gyermek számára. Hiszen mint mondja, minden gyermek sérülékeny, mindegyiküknek vannak gondjai. Nekünk, felnőtteknek az az egyszerű feladat jut, hogy segítsük őket az alkotási folyamatban.
Nem fontos az elhasznált lapok száma addig, amíg a rajzolás egy mentálhigiénés eszköz tud lenni a gyerek számára. A pszichológus elégedetten meséli, hogy egy ideje sok szép gyermekrajzzal találkozik az óvodákban. A visszafogott, apró ábrák egy nagy üres térben ijesztőek lehetnek, önbizalmi kérdéseket vetnek fel, de az egész felületeket kihasználó, élénk színű, színes rajz kiegyensúlyozottságra vall.
Azt tapasztalja, hogy azokban az óvodai csoportokban, ahol teret adnak a gyakori rajzolásnak, merészebb alkotások születnek. Az is befolyásoló tényező lehet, hogy milyen a csoport összetétele, mennyire hangsúlyos a rajzolást kedvelő gyerekek aránya.
Mit nyújt egy rajzkör?
Nem a tehetség és a végtermék a fontos, hanem az alkotás öröme, épp ezért egy rajzkör gyakorlatilag minden gyermek számára ajánlott – így látja a pszichológus. A marosvásárhelyi Talentum Alapítványnál állandó programként működik a Törpingáló Klub, amelyet Molnár Krisztina képzőművész vezet.
Úgy látja, csoportjába többnyire olyan gyermekek járnak rendszeresen, akik szeretnek rajzolni, és mivel hasonló beállítottságú társakkal találkoznak itt, szívesen vesznek részt hétről hétre a foglalkozásokon. Az itt zajló rajzkör egyik erőssége, hogy olyan eszközöket próbálhatnak ki a kisdiákok, amelyekhez az óvodában, az iskolában vagy az otthoni környezetben nem férnek hozzá. A technikai sokszínűség tárul e gyerekek elé: pasztellel dolgozhatnak, időnként nyomdafestéket használnak, agyagoznak, sokszorosító technikákat is alkalmaznak.
Megszámlálhatatlan szimbólum áll a gyermekek rendelkezésére, amivel egy adott témát megalkothatnak, a csoportvezető képzőművész ezért úgy találja ki a témaköröket, hogy közben ne korlátozza a kicsik munkáját, legyen terük megnyilvánulni.
Ezek korlátozzák a kreativitását – véli. Krisztina szerint az az igazi, ha a gyermek maga találja ki a formát is, amelyet utólag kifesthet. Így szabadságérzetük fokozódhat, kreativitásuk szárnyalhat. Az alkotás pedig egyben személyiségfejlesztés is. Emellett egy eszközt kap a gyermek, amelynek segítségével majd felnőttkorban is levezetheti a feszültséget, vagy miért is ne: kellemes időtöltése, hobbija lehet a rajzolás és festegetés élete további szakaszaiban is.
Öngyógyítás művészetterápiával
A Talentum Alapítvány 2017-ben egyéves művészetterápia-programot tartott önbizalom-hiányos, beilleszkedési nehézséggel küzdő gyermekek öngyógyító képességének fejlesztésére. Ennek két legfontosabb eszköze az alkotás és a beszélgetés volt. Kacsó Erika pszichológus szerint
Ez a terápiás módszer nem annyira tehetséget, mint inkább kreativitást, biztonságos és bizalmas környezetet igényel.
Néhány hasznos tipp
Bírjuk szóra! Ha megszületik az alkotás, kérdezzük meg tőle, mit rajzolt, és kérjük meg, meséljen róla. Nem az a fontos, hogy mi mit látunk, hanem hogy ő mit gondol arról, és mit akart kifejezni.
Ne szóljuk le, ne mutassuk meg! Soha ne mondjuk azt a firkára, hogy ez nem is elefánt! És ne mutassuk meg a kicsinek, hogyan kell házat, kutyát, autót rajzolni! Engedjük megtalálni a saját útját.
Biztosítsunk megfelelő helyet, vonzó eszköztárat! Megelőzendő az „otthoni falfirkákat”, ragasszunk nagy méretű papírlapot egy üres falrészre, hogy ott is alkothasson a gyermek. Minél kisebb, annál egyszerűbb és könnyebben megfogható eszközöket adjunk a kezébe: vastag viaszkrétát, ceruzát, ecsetet.
Festeni sok mindenre lehet! Próbáljuk ki a követ, a fadarabot, a kartont a harisnyás tasakból. A szélesebb anyagválaszték megmozgatja a fantáziát.
korábban írtuk
Enyém, tiéd, miénk – Hogyan ne menjen rá a családi béke az örökösödésre?
Az osztozkodás óhatatlanul kompromisszummal jár, így magyarázható talán, hogy sokszor működőnek tűnő családi kapcsolatok szakadnak meg, amikor az örökösödés kerül terítékre. Vagy talán ennél mélyebbre kell ásni, ha a probléma nyitját keressük?
