Papírhegyeket emelhet a szülő a cseperedő gyermeke keze alól kikerülő alkotásokból. Lefűzi a rajzokat, kiaggatja az irkafirkákat, megőrzi az óvodai és az iskolai munkákat, büszkén újralapozza azokat... és elemzi. Miért is? Rejtőzik-e valami a gyermekrajzok mögött, kell-e azokat minduntalan bogarászni, vagy elég, ha gyönyörködünk bennük? – erről beszélgettünk szakemberekkel.
A gyerek a rajzaiban formákba és színekbe önti az érzéseit, a benne levő tudattartalmakat. Minél kisebb a gyerek, annál nehezebben tud beszélni érzéseiről, vagyis nyelvi szinten kevésbé tudja megfogni a gondolatait. A rajz egyszerűbb a szónál, mert könnyebb színek, történetek, alakok formájában keretbe foglalni ezeket. Tulajdonképpen az alkotásai által megmutatja belső világát. És úgy is fogalmazhatunk, hogy rendet rak. Azáltal, hogy eltávolítja magától, fel is dolgozza azokat a gondolatokat, amelyek őt foglalkoztatják, vagy esetleg nehézséget okoznak neki. A kisgyerek a szimbolikus nyelv segítségével tudja megfogalmazni érzéseit, mert ha szavakba önteni még nem képes, akkor a rajzolás, a bábozás, a szerepjáték, az építés segít ebben neki – foglalja össze a gyermekrajzok mechanizmusát Kacsó Erika pszichológus, a marosvásárhelyi Talentum Alapítvány vezetőségi tagja.
Egy jel még nem a világ
A szakember szerint a kétévesek rajzának még nincs köze a realitáshoz, ebben a korban a gyerek tartalmat ad egy formának. „Mit rajzoltál? – kérdezzük a kétévestől, akinek az irkafirkája nekünk, felnőttnek semmit nem mond, miközben jön a válasz: egy elefántot. Tehát két különböző dolgot látunk mi és a még bölcsődés gyerekünk” – magyarázza a pszichológus, aki azt javasolja, szóra kell bírni a gyereket. Ha megszületik az alkotás, kérdezzük meg tőle, hogy mit rajzolt. Nem az a fontos, hogy mi mit látunk, hanem hogy ő mit gondol arról, és mit akart kifejezni.
Egy rajzból nem lehet messzemenő következtetést levonni
Szülőként és pedagógusként is fontos megjegyezni, hogy egy rajz után még nem kell kétségbe esni. Számtalan magyarázata lehet annak, hogy az adott lapon miért hangsúlyosabb egy szín vagy ecsetvonás. Megtörténhet, hogy az óvodai kisasztalon a gyerekek szín szerint rendezték az írószereket, és mindenki a legközelebbit választotta, vagy ami neki jutott. Ha egyszer fordul elő a megszokottól eltérő alkotás, ne kezdjünk elhamarkodott következtetéseket vonni. A pszichológus fontosnak tartja, hogy se a szülő, se a pedagógus ne értelmezgesse a gyermek rajzát.
Mikor van gond?
Ez az aggódó szülő első kérdése. Kacsó Erika azt mondja, ha bizonyos tartalmak, jellegzetességek gyakran, folyamatosan előfordulnak, azt jelenti, hogy ennek rejtett üzenetértéke is van. Azt tapasztalja, hogy amikor valamilyen gond van a gyerekkel, a rajza egyféle segélykérés. „Mi van a kisgyerek fejében? Egyszeri rajz után nem jött semmilyen reakció, másodszor sem látták, kiteszem újból és újból magamból – ezt gondolhatja” – magyarázza a jelenséget.
Az óvónők, tanítónők évekig követik a gyerekek munkáit, így elég könnyen megállapíthatják, ha egy rajz bizarr, olyan, amivel eddig nem találkoztak. A gyermekek a gondjaikat saját szimbólumrendszerükön keresztül fejezik ki és dolgozzák fel. Fura lehet a gyermeki ceruzával megalkotott csonkított emberi test vagy a pénisz alakú fa stb. Ilyenkor elindul egy folyamat, amelyben tudatosan követi a pedagógus a gyermek keze alól kikerülő további munkákat. Ha ismétlődik a furcsaság, azt jelenti, közölni akar valamit a rajzoló. Nyilván mindig elindul a beszélgetés a rajzok kapcsán, s kiderülhet, hogy a bizarr kép mögött egy pillanatnyi, egy korábbi élmény fel nem dolgozott kivetítése áll.
„Egyébként nagyon rendben van, ha a gyermek képes kivetíteni magából azt, ami nyomasztó számára. Azt a szörnyet, ami nem hagyja aludni, formába tudja önteni, megalkotja egy látható felületen is, ezáltal kitaszítja azt magából. Ebben segítenek akár a pszichodrámakörök is, vagy egy pszichológus bizonyos módszerekkel rávezetheti arra az útra, ahol könnyen megtalálja a kulcsát a kibontakozásnak” – mondja a szakember. A rajzoltatást mint módszert egyébként a pszichológiai tesztelés során is alkalmazzák: a diagnosztizálásban nyújt segítséget, mert ennek köszönhetően egy képet kap a gyermekről a pszichológus. Ezekkel a módszerekkel fejleszthető a gyerek, felszínre hozhatók a saját öngyógyító képességei.
Teret adni az alkotásnak
A pszichológus arra biztat, hogy teremtsük meg az alkotáshoz szükséges feltételeket a gyermek számára. Hiszen mint mondja, minden gyermek sérülékeny, mindegyiküknek vannak gondjai. Nekünk, felnőtteknek az az egyszerű feladat jut, hogy segítsük őket az alkotási folyamatban. Kapjon a gyermek papírt, ceruzát, festéket, nagy felületeket, sok színt, sokféle anyagot. És mindezzel nem kell megvárni az iskoláskort, de még az óvoda kezdetét sem, hanem minél előbb kell hagyni mázolni, firkálni. Nem fontos az elhasznált lapok száma addig, amíg a rajzolás egy mentálhigiénés eszköz tud lenni a gyerek számára.
A pszichológus elégedetten meséli, hogy egy ideje sok szép gyermekrajzzal találkozik az óvodákban. A visszafogott, apró ábrák egy nagy üres térben ijesztőek lehetnek, önbizalmi kérdéseket vetnek fel, de az egész felületeket kihasználó, élénk színű, színes rajz kiegyensúlyozottságra vall.
Bár jellemzően középre rajzolja magát a gyerek, itt a négyéves a nővérét helyezte a család középpontjába
Azt tapasztalja, hogy azokban az óvodai csoportokban, ahol teret adnak a gyakori rajzolásnak, merészebb alkotások születnek. Az is befolyásoló tényező lehet, hogy milyen a csoport összetétele, mennyire hangsúlyos a rajzolást kedvelő gyerekek aránya.
Mit nyújt egy rajzkör?
Nem a tehetség és a végtermék a fontos, hanem az alkotás öröme, épp ezért egy rajzkör gyakorlatilag minden gyermek számára ajánlott – így látja a pszichológus. A marosvásárhelyi Talentum Alapítványnál állandó programként működik a Törpingáló Klub, amelyet Molnár Krisztina képzőművész vezet.
A képzőművész szerint a gyerek eszközt kap, amelynek segítségével majd felnőttkorban is levezetheti a feszültséget, vagy hobbijává válhat a rajzolás, festés
Úgy látja, csoportjába többnyire olyan gyerekek járnak rendszeresen, akik szeretnek rajzolni, és mivel hasonló beállítottságú társakkal találkoznak itt, szívesen vesznek részt hétről hétre a foglalkozásokon. Az itt zajló rajzkör egyik erőssége, hogy olyan eszközöket próbálhatnak ki a kisdiákok, amelyekhez az óvodában, az iskolában vagy az otthoni környezetben nem férnek hozzá. A technikai sokszínűség tárul e gyerekek elé: pasztellel dolgozhatnak, időnként nyomdafestéket használnak, agyagoznak, sokszorosító technikákat is alkalmaznak.
A valóságban anyuka neveli a gyerekét, de a rajzon apuka is aktív része a családnak
Megszámlálhatatlan szimbólum áll a gyerekek rendelkezésére, amivel egy adott témát megalkothatnak, a csoportvezető képzőművész ezért úgy találja ki a témáköröket, hogy közben ne korlátozza a kicsik munkáját, legyen terük megnyilvánulni. Kevésbé támogatja például az előre gyártott kifestősök színezését, főleg úgy nem, ha közben rászólunk a gyerekre, nehogy kimenjen a vonalból. Ezek korlátozzák a kreativitását – véli. Krisztina szerint az az igazi, ha a gyerek maga találja ki a formát is, amelyet utólag kifesthet. Így szabadságérzetük fokozódhat, kreativitásuk szárnyalhat. Az alkotás pedig egyben személyiségfejlesztés is. Emellett egy eszközt kap a gyerek, amelynek segítségével majd felnőttkorban is levezetheti a feszültséget, vagy miért is ne: kellemes időtöltése, hobbija lehet a rajzolás és festegetés élete további szakaszaiban is.
Öngyógyítás művészetterápiával
A Talentum Alapítvány 2017-ben egyéves művészetterápia-programot tartott önbizalom-hiányos, beilleszkedési nehézséggel küzdő gyermekek öngyógyító képességének fejlesztésére. Ennek két legfontosabb eszköze az alkotás és a beszélgetés volt. Kacsó Erika pszichológus szerint a művészetterápia az egyik legjobb eszköz az önbizalom fejlesztésére, a másokkal szembeni érzékenység kialakítására, az önmagunk elfogadására. Ez a terápiás módszer nem annyira tehetséget, mint inkább kreativitást, biztonságos és bizalmas környezetet igényel.
Néhány hasznos tipp:
Bírjuk szóra! Ha megszületik az alkotás, kérdezzük meg tőle, hogy mit rajzolt, és kérjük meg, hogy meséljen róla. Nem az a fontos, hogy mi mit látunk, hanem hogy ő mit gondol arról, és mit akart kifejezni.
Ne szóljuk le, ne mutassuk meg! Soha ne mondjuk azt a firkára, hogy ez nem is elefánt! És ne mutassuk meg a kicsinek, hogy hogyan kell házat, kutyát, autót rajzolni! Engedjük megtalálni a saját útját.
Biztosítsunk megfelelő helyet, vonzó eszköztárat! Megelőzendő az „otthoni falfirkákat”, ragasszunk nagy méretű papírlapot egy üres falrészre, hogy ott is alkothasson a gyermek. Minél kisebb, annál egyszerűbb és könnyebben megfogható eszközöket adjunk a kezébe: vastag viaszkrétát, ceruzát, ecsetet.
Festeni sok mindenre lehet! Próbáljuk ki a követ, a fadarabot, a kartont a harisnyás tasakból. A szélesebb anyagválaszték megmozgatja a fantáziát.
Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2018. márciusi lapszámában jelent meg.
