Kislányát egyedül nevelő, elvált nő mondja, nem könnyű minden egyes délután – mindkettejük számára élvezhető – programmal lekötni a gyermeket a délutáni iskola és a lefekvés közti néhány órában. Pláne téli szürkeségben, tömbházlakásban. Vannak ugyan bevált közös programjaik a hétéves lánnyal, de legtöbbjük hétvégére marad, vakációkra. Egy vagy több teljes napra sosem ötlettelenek, amikor csak tehetik, belföldön és külföldön egyaránt utaznak, mondhatni, szinte mindig úton vannak.
Nagy örömmel járják a természetet, köveket, gesztenyét vagy kagylót gyűjtenek a hely adottságaihoz alkalmazkodva, és feltöltő nagymamás-csajos program számukra az ócskapiac. Ilyenkor igazi kincsvadászatokat tartanak. Na de a hétköznapok monotóniája…
– meséli egy másik anyuka nyomban. Menne ő, de hova?
Enikő és ötéves kislánya számára a fejlesztő és társasjátékok az aduászok a mindennapokra. Olyannyira, hogy tévéjük sincs otthon, de még a laptop és a rajzfilm sem kerül elő – egyelőre – otthon soha. (Nagyszülőknél és unokatestvéreknél elég az a képernyőzés – véli a következetes nevelési elveket valló anya.) A játszótér és a parki séta számukra is mindennapos hétközben, de a bevásárlást vagy a palacsintasütést is közösen töltött minőségi időként élik meg.
Naponta előkerül az Ember, ne mérgelődj!, a Marokkó, a dominó, a fejlesztés jegyében szavakat gyűjtenek megadott betűkkel, barkochbáznak az ötéves kislánnyal, de nagyon megy a Formafogó nevű játék, a Double és a Superfarmer is – sorolja. Téli időszakban pedig a korcsolya.
Közös idő és kapcsolati munka
Ötvenes házaspár a minőségi időtöltés „koronázatlan bajnoka”: minden egyes szabad napjukon kirándulnak, túráznak. Mióta a gyermek kirepült, szigorúan kettesben, a közös időtöltésre mint kapcsolatépítő munkára is gondolva. „Vegyünk egy tartalmas útikönyvet a kezünkbe, s annak alapján fedezzük fel a saját környékünket: csodás kincseket rejteget a Nyárádmente, a Sóvidék vagy Erdővidék is, s ne higgyük, hogy mindent tudunk róla” – ajánlják a szűkebb térségünk bejárását a hétvégi napokra. De a múzeumtúrák is kedvenceik, s ajánlják másoknak: „hajlamosak vagyunk csupán egy-egy rendezvény erejéig járni múzeumba, pedig az állandó tárlatok is sok újdonságot kínálnak”.
Ugyanakkor a néprajzi gyűjtemények sem kevésbé érdekesek: a Székely Mesterségek Múzeuma Énlakán, a bükkfalvi (Homoródszentmárton község) Múlt idők háza, vagy éppen a Haszmann Pál Múzeum, Csernátonban. Órákat el lehet töprengeni a múlt látványával. Egy jó ebéddel összekötve, nincs az a szürke időjárás, amit ne dobna fel egy ilyen nap.
Szalonna és hagyma – irány a szabadba!
A természetjárásra esküszik Melinda is – barátokkal, kutyákkal. Időről időre félnapos közösségi sétákat szerveznek. Minimális előkészületet igényel, hogy minél többüknek megfeleljen az adott szombat vagy vasárnap, de a kis erőfeszítés megéri: négy-hat baráti házaspár, fél tucat gyermek és kutya, szalonnával, főtt tojással, retekkel, zöldhagymával – no meg egy kis pálinkával, borral – minden évszak fénypontja. Legyen az a szejkefürdői Kálvária vagy éppen a Budvár meglátogatása,
De hasonlóan emlékezetesek a kerti partik is, igaz, leginkább a tavasztól őszig tartó időszakban. Nem kell nagyobb költségekre gondolni, elég némi hús, miccs vagy egy jókora darab szalonna, a hangsúly a szeretett társaságon van. A körítést a „szépre szálló” füst, a nyugágy, a virággal terített asztal, no meg a sistergő hús illata adja.
Kifekszenek valahol egy kertbe, közben borozgatnak. Amilyen egyszerűen hangzik, olyan emlékezetes időtöltése a baráti csapatnak.
Az újdonság varázsa
„Téli időszakban kinézünk egy közeli wellnesst, nem vagyunk a Hajdúszoboszlóra (vissza)járó fajta. Lehetőleg olyat, ahol még nem voltunk korábban. Az újdonság varázsa mindig sokat ad: Tusnádfürdő és Parajd, Borszék, Homoródfürdő, Homoródalmás vagy Szováta, nagy feltöltődés a szaunázás – pláne, ha kint hó van. De a borvíz „beszerzését” is minőségi időként éljük meg, amellett, hogy több száz lejt spórolunk a természetes ásványvíz-forrásaink felfedezésével, használatával.
– ezt már egy másik ismerős ajánlja. „Még a legszürkébb téli napok monotóniáját is feldobja az a negyven perc, amíg megtöltjük az üvegeinket, közben járunk egyet a forrás körül, apróság, de számunkra ez is a hétköznapok sója.”
Lehetsz otthon is turista
A színházi és moziélményt nem kell magyarázni. Közös feltöltődést adhat egy komolyzenei koncert, képzőművészeti tárlat is a családdal, ám negyven feletti megkérdezetteink egyértelműen a természetközeli élményekre szavaznak: közös kertészkedésre, a magok bújására, várására, az első gyümölcsök leszakítására biztatnak. Mi több, ünnepet is szerveznek egy-egy terménynek, (kerti) munkának.
De miért ne kereshetnénk fel mi magunk is helyi termelőket, összefogva egy-két baráti párral? Ismeretbővítés és kirándulás, kulináris élménykörút lehet egy kézműves sajtkészítő műhelye vagy egy profi lekvárfőző színpompás munkája a tanyavilágban. Miért ne lovas szánozhatnánk, szekerezhetnénk mi is a gyermekekkel? Nem csak a turisták kiváltsága. A kevéssé ismert Szökő vízesés a Madarasi-Hargitán, a népi feredők is tartalmas örömforrásai lehetnek a nyárnak, de egy falusi kenyérsütés is élmény lehet.
Az árpádkori templomaink felkeresése ugyancsak remek tavaszi program, a legtöbb helyen alkalmi tárlatvezetőt is találunk a csodás középkori freskókkal díszített templomokban (Homoródkarácsonyfalva, Oklánd, Székelyderzs, Bögöz, Székelydálya – hogy csak az udvarhelyszéki ékek legjavát vegyük sorra). Ahogy Csíkszentmihályi Mihály is hangsúlyozza: energiabefektetést igényel a fotelből kiszállni, kitalálni és megszervezni egy szabadidős tevékenységet, de az erőfeszítés sokszorosan megtérül: az efféle programok örömérzetünkre, s ezáltal a boldogságunkra is hatalmas erővel hatnak.
korábban írtuk
Pakot Mónika: A természet gyógyít és megtart
Sokan írnak és beszélnek a klímaváltozás szorongató hatásáról, arról, hogy egyensúlyvesztésben vagyunk. A forró, embert és természetet kiszipolyozó nyári napok erőnket veszik. A kora reggeli és a késő esti órák váltak a mindennapok élhető idősávjaivá.
