Önéletrajzi regényt olvasni kicsit más, mert nem lehet úgy megélni a benne történteket, hogy nem vesszük a lelkünkre, nem tehetjük le úgy egy borzalmas jelenet után, hogy á, ez csak fikció. Kim Leine regénye megrázó.
{hirdetes}
Nehezen képzeljük el, hogy a skandináv származású író olyan súlyos családi traumákat szenvedhetett, hogy alkoholistává és drogfüggővé vált. A skandináv országokról kicsit más kép él, bennem legalábbis. De a történet a 70-es években kezdődik, a szerző zsenge ifjú korában, amikor elmenekül Norvégiából, az édesanyjától, a Dániában élő apához. Azokban az időkben ott is jelen volt a hippikorszak a mindenféle vágyak szabad megélésével együtt.
Kim élettörténete nem tűnik vidámnak, bár határozottan vannak időszakok, amikor ha nem is boldog, de elégedett. Ha vannak is boldog pillanatai, azok nem euforikusak. Szereti a gyerekeit, szereti Grönlandot, nem is tud máshol hosszabb ideig élni, szeret olvasni, főzni és gyógyítani. Ápolóként nagyon sok helyen megfordul, hiszen a szakmájában könnyen talál munkát, és mivel állandóan menekül valami elől, mindig kénytelen lakhelyet és munkahelyet váltani. Ez a vándorlás egyben lelki is, először csak menekül az átélt traumák elől, aztán megpróbálja feldolgozni azokat, nem sok sikerrel. A menekülést az alkohol, majd a különféle gyógyszerek jelentik, az állandó vágyakozás Grönland után, az után a kopár, jeges vidék után, amely mintha kicsit az ő életét, lelkét szimbolizálná.
Az egyik örömforrása, a főzés elég hangsúlyos a regényben, majdnem annyit ír erről, mint a szexuális kapcsolatairól, egyfajta megnyugvást jelent a számára, egy biztos pontot, amivel elterelheti a figyelmét a gondolatairól. Igazából fel is kelti az olvasó kíváncsiságát, megkívántatja a különféle halakat, a fókából készült fogásokat, a skandináv étkeket.
A legfontosabb szál a regényben mégis Kim apjával való viszonya, ami meghatározza a többi emberi kapcsolatát, és definiálja őt magát is. Az olvasásba menekül apja szóáradata elől, és a későbbi időszakokban is gyakran elvonul ilyen módon: „A világ banalitása és igazságtalan követelései eltűnnek, ha könyvet veszek a kezembe. Az olvasás egy párhuzamos világba invitál, ahol több lehetőséget is kapunk, és ahol megengedhetjük magunknak, hogy először hibázzunk.”
A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2017. júniusi lapszámában jelent meg.
