A cím már sok mindent elárul arról, hogy miről szól a mű, de csak az első sorok olvasása után döbbenünk le, és értjük meg igazán, hogy a fájdalom, ami egy szülő halálából fakadhat, nem feltétlenül az elvesztése okán keletkezik. Nem kizárólag abból. Mert mi van, ha a fájdalom már gyermekkorban eléri az embert? Mi van akkor, ha bántalmazó családban növünk fel?
Kell-e egyáltalán gondozni egy ilyen apát? Morális és etikai kérdések tömkelege merül fel az olvasóban, miközben ezt a rendkívül mély és őszinte történetet olvassa. Úgy, hogy közben tudni lehet, saját emlékeit, élményeit osztja meg velünk az írónő.
A könyv két részre tagolódik: a konkrét történésekre, amelyek az apa ápolásával kapcsolatosak, és az azokból fakadó érzésekre az adott helyzetben, ugyanakkor, egy vonallal elválasztva a korábbi élettörténetek, amik egyfajta magyarázatul szolgálhatnak a szerző érzéseire, reakcióira. Tulajdonképpen ez a vonal alatti szakasz a feldolgozási folyamat része lehet, amin végigkísérjük, és
Vékony kis könyvecske ez, csupán 174 oldal, de olyan erő van benne, olyan kendőzetlen őszinteség, ami minden csodálatot megérdemel. Egy remekül megírt történet azoknak, akik hasonló cipőben járnak, hogy ne érezzék magukat egyedül, és azoknak, akiknek jó a kapcsolatuk a szüleikkel, hogy jobban tudják értékelni azt.
korábban írtuk
Homoródmentéről az Újvilágba – Családi emlékezetből örökségprogram
Családja „amerikás” öröksége alapján kutatja szülőfaluja tengerentúli munkavállalóinak életét Török-Sándor Ibolya. A felgöngyölített történetek már megjelentek két, az egész magyar nyelvterületet felölelő kötetben, és készül egy homoródalmási kötet is.
